Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Éltek képek, szép emlékek,
szép érzések visszatértek.
Éji fények, nevetések,
ezer hangú madár ének.

Hullócsillag szállt felettünk,
tűz fényénél táncot lejtünk.
Poroszkáltunk száz vidéken,
sors vezette kötőféken.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néztek, csendben vártak,
szemtanúi száz csodánknak.

Megtalálni minden választ,
ami minket még elválaszt.
Visszatérni ősi földre,
s itt maradni mindörökre.

Hullócsillag, tengerhullám,
szép nyugalma, csendben hull rám.
Dobban szívem, végre érzem,
életemben révbe értem.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néznek, csendben várnak,
szemtanúi száz csodánknak.

Ősi fának, vén gyökérnek,
eredése földi létnek.
Itt a lelke, hozzánk szól ma,
mintha égi áldást szórna!

Válaszokat meg kell lelnünk,
érzésekre felfigyelnünk,
útjainkhoz legyen tervünk,
minden kérdést fel kell tennünk!

Megtalálnunk ősi fánkat,
gyökerünket, szép hazánkat,
dal vízével locsold lelkem,
dob ritmusa dobban bennem.

Vissza kell hát újra térnünk,
őseink nyomába lépnünk!
Hol összeér Ég a Földdel,
hol a remény vágya tölt el!

Aranyosi Ervin © 2023-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!