Aranyosi Ervin: Kalandozás a múltba

Aranyosi Ervin: Kalandozás a múltba

Vannak képek, szép emlékek,
melyek hozzánk visszatérnek.
Élnek fények, nevetések.
Ezer hangú madár ének.

Hullócsillag száll felettünk.
Tengerhullám táncot lejtünk.
Átvágtatunk száz vidéken,
sors vezette kötőféken.

Sötétségnek bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néznek, csendben várnak,
szemtanúi a csodáknak.

Megtalálni minden választ,
ami minket még elválaszt.
Visszatérni ősi földre,
s itt maradni mindörökre.

Hullócsillag, tengerhullám,
szép nyugalma, csendben hull rám.
Dobban szívem, végre érzem,
életemben révbe értem.

Ősi fának, vén gyökérnek,
eredése földi létnek.
Itt a lelke, hozzánk szól ma,
mintha égi áldást szórna!

Aranyosi Ervin © 2020-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva