Aranyosi Ervin: A harkály verse

Aranyosi Ervin: A harkály verse

Mi a fene lehet ez itt?
Szétzúzom a lemezeit!
Aki talál, lehet, eszik!
Aki fát nyű, leleplezik!
Megkérdem én, miért teszik,
jogot hozzá honnan veszik?
Ellenem a féreg veszít,
nekem az ebédem lesz itt!

Harkály vagyok kopogtatok,
más harkályokat oktatok,
mondják, hogy fadoktor vagyok,
ettől az én szemem ragyog!
Kopogtatok, kopogtatok,
talált nyűvet ropogtatok.
Ha tehetem sosem hagyok,
mert akkor éhen maradok.

Bekopogtam, ők kiszóltak,
kérdésemre válaszoltak?
De élők csak addig voltak,
amíg csendben araszoltak.
Lyukon fűrészport kiszórtak,
amit maguk mögött toltak,
ezt már nem tehetik holnap,
mert nem rágnak fát a holtak.

Gyógyítgatom én a fákat,
átvizsgáltam minden ágat,
amin féreg foga rághat,
s amit kopogtatás láttat.
Jobban mondva inkább hallat,
üreges ágakat valltat,
betegítve nem maradhat,
itt a halál nem arathat.

Fanyüvő az én ebédem,
pusztítom, s a fákat védem!
A harkályok életében,
a gyógyítás egy nagy érdem!
Minden fának érdekében,
tesszük dolgunk szép szerényen.
Apám volt a példaképem,
ahogy ő élt, élem létem!

Harkály vagyok, hegyes csőrrel,
kalapálok a vésőmmel,
és miközben pondrót eszem,
a világot jobbá teszem.
Én a fákat óvom, védem,
éltetés a mesterségem.
Közben én is jól lakhatok,
hogy fa legyen, azért vagyok!

Aranyosi Ervin © 2024-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva