Aranyosi Ervin: Álmodtam az őszről


Aranyosi Ervin: Álmodtam az őszről

Nyáron álmodtam az őszről,
de most fázik a szívem,
csak a színeire vágytam,
gyümölcsére, így hiszem.
Hiszen az őszt úgy csodálom,
legfestőibb évszakom,
mielőtt megjön az álom,
reám hatni még hagyom!
Kiülök a hegytetőre,
s onnan nézem a mesét,
színek fénylő pompájától,
ez a világ meseszép.

Őriznem kell ezt a képet,
s nem vehetik tőlem el,
ez a gyönyörű természet
gondoskodást érdemel!
Ma még látok élő erdőt,
mit színesre fest a fény,
s ha nem lopják el a fáit,
életünkre van remény!
De, ha eltűnik az erdő,
helyén csupasz föld marad,
földjéből a víz iramlik,
s helyén halott sivatag.

Betonváros dzsungelében,
kiszárad élő szívünk,
elvész minden a világból,
amiben ma még hiszünk.
És, ha meghalnak az erdők,
velük pusztulunk mi el!
Minden, ami élhető volt,
annak megmaradni kell!
Hiába van zsáknyi pénzed,
rád is vár a pusztulás,
haldoklásban lehet részed,
kell, hogy ébredj, kell hogy láss!

Sétálj ki a természetbe,
míg van hová, s van minek,
de lásd, gyorsan fogy a világ,
csak az értő érti meg!
Most kell megálljt parancsolni,
holnap késő lesz talán,
ma még élő gyümölcs érik,
s madár dalol fenn a fán!
Ám, ha hagyjuk, mind eltűnik,
s vele együtt holnapunk,
és majd puszta sivatagra
ontja fényét szép Napunk.

Aranyosi Ervin © 2022-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!