Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

márc
20

By

Aranyosi Ervin: Vágyálom

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Vágyálom

Egy erdő legmélyén, messze a világtól,
egy kis patak partján, minden rossztól távol,
ott szeretnék élni, meglelve nyugalmam,
s érezni, lelkemben mindennap egy dal van!

Összehangolódni fával, vadvirággal,
feltölteni lelkem az élet illatával.
Nevető Nap fényét, lelkembe engedni,
szeretnék a csodás természetben lenni!

Csendben éldegélni, szeretetben, szépen,
örömökre lelni az élet vizében.
Madarak dalára ébredve, felkelni,
a rügypattanásra értően figyelni.

Harmatcsepp vizében látni a világot,
közelről csodálni a nyíló virágot.
A rét zöld asztalán lelni eleséget,
fák ölelésében, erőt, melegséget!

Egy kis házra vágyom, erdő közepében,
élhető világra, Isten tenyerében!
Békére, csodákra, egyszerű napokra,
csörgedező patak által oltott szomjra.

A békére vágyom, csodás földi mennyre,
ahol nyugalom van, elfogadás, egyre.
Ahol napi séta színezi világom,
ahol azt naponta, szívvel, élni látom.

Ahol megcsodálom, mit Isten teremtett,
s élvezem a csodát, az isteni rendet,
ahol világommal végre eggyé válok,
ahol vágyaimra választ is találok!

Aranyosi Ervin © 2024-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
7

By

Aranyosi Ervin: Süni az úton

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Süni az úton

Baktatok az országúton,
talán eltévedtem?
Száguldoznak fémdobozok,
elmennek felettem.
Átérek a túlsó partra,
megúszom a sétát?
Remélem az autósok
nem bennem látnak prédát!
Vezessetek óvatosan,
mert én gyalog járok,
tőletek egy kis figyelmet
és megértést várok!
Ez itt régen erdő volt még,
hol állatok éltek.
Az utat az erdőnkön át
ti építettétek!
Legyetek ránk tekintettel,
hiszen mi is élünk,
átjutni a túloldalra muszáj,
de mi félünk!

Aranyosi Ervin © 2018-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
16

By

Aranyosi Ervin: Séta a forráshoz

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin festménye

 Aranyosi Ervin: Séta a forráshoz

Erdei úton rőt avar szőnyeg,
lábaink alatt, így lépkedünk.
Sustorgó levél jelzi utunkat,
s némelyik együtt fut még velünk!
Távol a völgyben, hófehér ködben,
szellemi lepelbe bújik a táj.
Fuldokló fa karja nyúl fel az égre.
Menni szeretne, s maradni muszáj.

Amerre járunk, a sáros úton,
keresztben átfut egy cseppnyi ér.
Mellénk szegődik, gyöngy csacsogással,
hallgatjuk hangját, ahogy kísér.
Zene fülünknek halk csobogása,
duruzsol mélyen ahogy halad.
Tovább csal minket, hogy megmutassa,
kecses kis társa honnan fakad.

Aztán, hol útjuk már eggyé válik,
ölelik egymást szerelmesen.
Rohannak együtt, magunkra hagynak,
s nem kísér holt vizek szelleme sem.
Zöld fenyők kúsznak szinte az égig,
megkopott kérgük a múltról beszél.
Szavukba vágva, átrohan rajtuk,
ágakat tépve a bősz szembe szél.

Ébren álmodva hatnak a képek,
színek és fények, a dombok alatt,
Cinkecsapat jön, s száll ágról-ágra,
nyugton az ágakon egy se marad.
Rőt-barna mókus fut át az úton,
fa mögé bújva incselkedik.
Majd ágról-ágra ugrálva tűnik,
s hiába keresik már szemeink.

Számtalan élmény, cseppnyi csokorban
pezsdül a lélek, a szív mosolyog.
Erdő a paplanját magára húzza,
alant a völgy fölött köd gomolyog.
Látjuk, hogy Földanya álmodni készül,
hó felhők szállnak a hegyek felett.
Fáradt Nap nyugszik az esti homályba,
s őrzi a megfakult emlékeket…

Aranyosi Ervin © 2011-12-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
20

By

Aranyosi Ervin: Séta a hóban

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 5 hozzászólás

Halványszürke égből apró hószilánkok,
el akarják fedni az egész világot.
Az út szélén álló, óriásra nőtt lámpa
sárga fényét önti, a hószínű világra.

Hófehér szőnyegen szürke óriások
sétálnak előttem, amerre csak járok.
Le-le maradoznak, majd előre futnak,
megtörve magányát az unalmas útnak.

Fehér kucsmás házon, zord kémény pipázgat,
sötétebbre festve a hópettyes vásznat.
Halvány arcú ablak, villogó szemekkel,
színes lámpáitól felvidul az ember.

Hó száll a szemembe, szinte alig látok.
Üvegen viruló kecses jég virágok
a hideg hevében kinyílva virulnak.
Hajlott eresz alatt jégcsapcsúcsok nyúlnak.

Hosszú utam végén, végre hazaérek,
s hallom pattogását, kandallóm tüzének.
Szívem véle vidul, testem átmelegszik.
Hűséges, jó kutyám lábaimhoz fekszik.

Hintaszékben ülök, rám talál az álom.
Legjobb helyen vagyok ezen a világon.

Aranyosi Ervin © 2010-12-20.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva