Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Arany Lucának


Aranyosi Ervin: Arany Lucának
(Petőfi Sándor verse nyomán)

Luca te,
hallod-e?
Jer ide!
Kinek mondom?
Rontom-bontom!
Terülj csak el az ölemben,
de ne moccanj, mert ha elfutsz
nyakon foglak csípni,
így ni!
Ez nem fáj,
ne kornyikálj!
Ételed megedd,
s hunyd be szemedet,
hunyd le ezt a kis tanút,
hogy ne lássad, hogy mi fut
hátadon keresztbe,
ujjam eleresztve,
téged lágyan simogat,
láthasd tőle álmodat!

Volt egy ember,
nagy, szakállas…
Mi kell, hogy emberré válhass?
Hogy beköltözz egy emberbe?
Jó lehet-e lelked terve?
És vajon mért költözködnél,
emberbőrbe öltözködnél?
Nem fognál több egeret,
sem ügyetlen verebet?
Nem akarnál megetetni,
lábam elé mind letenni,
amit vadásztál nekem,
hogy jobbítsd az életem?
De az egér nagyon fürge,
éppúgy, mint egy pajkos ürge,
ám te mégis elkapod,
megszépítve a napod.
Most bajszos vagy, nem szakállas,
és hogy emberibbé válhass,
macska léted fel kell adnod,
vadászattal fel kell hagynod!
Ni csak, ott egy kisegér,
egérlyukba belefér,
ügyes vagy és elkapod,
nem is dobsz rá kalapot,
csak ráugrasz, feldobod,
s mindazt, amit ellopott,
feledheti őkelme,
már kiutat sem lelne.
Mert többé el nem szalad,
raboddá lett, s nem szabad.
Uralod már életét,
ezért jobb a macska lét!
Inkább én is nyakon csíplek,
kiscicámnak hazaviszlek…
… és most itt vagy
karjaimban,
mert e drága, néha csacska,
doromboló pici macska,
te vagy Luca, te bizony!

Aranyosi Ervin © 2021-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet közös nyelve

Fotó: Katalin Borsné – Eszmecsere
Erdei pinty tojó, és mezei veréb

Aranyosi Ervin: A szeretet közös nyelve

Erdei pinty és egy veréb
találkozott egy ágon.
Persze, ez még nem nagy csoda,
van ilyen a világon.
Csakhogy beszélgetni kezdtek.
Közös nyelv mi lehetett?
Talán csak a szívek nyelve,
együttérzés, szeretet?
Lám csak, értették mind ketten,
pedig ők csak madarak.
Sosem jártak iskolába,
hol megtelnek az agyak.
Ez mutatja, mire képes
szívünkben a szeretet,
ezért hoztam jó példának
a pintyet, s a verebet!
Ha szívedben szeretet él,
könnyen elérsz másokat,
könnyen tudod gyógyítani,
kinek szíve fáj sokat!
Olyan nyelv ez, mely boldogít,
s megérint más lelkeket,
szomorú, hogy nem használják
nap, mint nap az emberek!

Aranyosi Ervin © 2018-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ázott veréb


Aranyosi Ervin: Ázott veréb

– Ejnye, veréb, te buta,
mért nem bújsz egy odúba?
Mért ülsz ázva ég alatt,
mért áztatod még magad?
Tollad vizes, csupa kóc,
amíg itt ülsz, s vacakolsz,
kereshetnél meleget,
s száradhatnál eleget.

Bizony, vizes szárnyakkal,
már repülni sem akar.
Összehúzza csak magát,
s nem hallatja a szavát.
Nem ugrál, nem csiripel,
szárnya sem repíti fel.
Elsiratja mindenét,
Ő egy ázott kisveréb!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ikercicák

Aranyosi Ervin: ikercicák

Aranyosi Ervin: Ikercicák

Ikrek vagyunk, hasonmások,
és amikor hason mászok,
a tesóm is velem kúszik,
s mire elszámolnál húszig,
száll a váza, hull a cserép,
vagy pórul jár épp egy veréb,
vagy egér jut a hasamba.
Aztán ülünk, mint két bamba.
Látod, mi csak ikrek vagyunk,
s unatkozni sosem hagyunk!

Aranyosi Ervin © 2016-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne légy irigy!


Aranyosi Ervin: Ne légy irigy!

Veled együtt vettem észre,
hát ne edd meg egyedül!
Ez a sok kis éhes veréb,
szerinted elmenekül?
Vagy idejön csipegetni?
Akkor mi marad neked?
Jobban jársz, ha ezt a kekszet
most gyorsan elfelezed!
Ne légy irigy, adj belőle,
és ha szívedből adod,
meglátod, hogy jó érzéssel
telik szíved, s a napod!
Egyszer mi is visszaadjuk,
a jóság így működik.
Hálás lesz a verébcsapat,
ha begyüket megtömik!

Aranyosi Ervin © 2013.02.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A két nagyszájú veréb

Aranyosi Ervin: A két nagyszájú veréb

Talán egyszer,
talán régen,
talán éppen egy mesében,
élt egy veréb, persze szürke
– ki a levet összeszűrte,
egy verébbel, aki látott,
éjszaka is napvilágot.
Vagy nem látta,
vagy csak mondta,
– állította az a ronda –
hogy felszállt a magas égig,
– s a sasok is azt beszélik –
“elrepült a nap felett!”.

Mert egy templom fura tornyán,
– hol kereszt még sose volt tán –
bizony egy nap ragyogott!
A hiú erről gagyogott,
vagy csiripelt saját nyelvén,
– kis medál volt tollas mellén,-
ami nem tett egyebet,
dicsérte a verebet.

Nos a két nagyszájú hős,
– pici volt, s nem ijedős –
egy szép napon megbeszélték,
– mert a cél a legfőbb érték,-
hogy szárnyaik erejével,
akarattal és nagy hévvel,
ha nem is a messzi égről,
de a templom tetejéről
legurítják a napot.

Ötletüket tett követte,
s a gyanútlan napfelkelte
mikor rájuk kacsintott,
furcsa látványt láthatott:
Tollazatuk felborzolták,
bögyüket degeszre fújták,
s pöffeszkedve keltek útra,
fel a magas torony csúcsra,
– lelökni azt a napot.

Ám a felkelő Nap fénye,
szikrát szórt a négy szemébe,
a két orvul támadónak,
a két rosszat akarónak.
Elvakítva mit se láttak,
egymás karjaiba szálltak,
ám így nem tudtak repülni,
fogságukból menekülni.
Minél jobban kapaszkodtak,
annál gyorsabban zuhantak.
Hamarosan földet érnek,
s véget ér két röpke élet.

Ám de látta ezt az isten,
kigondolta hogy segítsen,
a hullóknak utat mutat,
így találták el a kutat.
Templomkertben kútba estek,
becsobbantak a kis testek,
egymás szárnyát eleresztve,
kerek nagy szemet meresztve,
kászálódnak ki a vízből,
egyik csuklik, másik prüszköl.
Alább hagy a büszkeségük.
Örüljünk, hogy nem lett végük.

A mesének tanulsága,
kinek túl erős a vágya,
bármily magasra elérhet.
Ám, de attól óvlak téged,
hiúságod, fösvénységed,
nagyra vágyásod vezessen.
Nem úszták volna ezek sem
meg a dölyfös, kalandjukat,
ha nem lelik meg a kutat…

Aranyosi Ervin © 2011-04-18.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva