Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

máj
18

By

Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Ne verd le a fecskefészket!

Tudod, minden fecskét meg kellene védned,
sok szúnyogot eszik, ami szívná véred!
Ne verd le otthonát, védd a fecskefészket!
Hadd dolgozzon érted az óvó természet!

Bár egy fecske sosem tud csinálni nyarat,
de vérszívót pusztít. Védd hát e madarat.
Akár egy kilót is megeszik naponta!
Ne a vegyszert zúdíts tehát a habokba.

Mert a vegyszer szórás tereád is káros,
természet ellenes, néha már halálos.
Csupán pár embernek, hoz a dolog hasznot,
vegyszerrel az élőt sorban megfullasztod.

Ha a természetet nem óvod meg, félő,
nem lesz világodban semmi, ami élő!

Aranyosi Ervin © 2017-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
24

By

Aranyosi Ervin: Fecskényi fecsegés

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , 2 hozzászólás

Fecskényi fecsegés
Aranyosi Ervin: Fecskényi fecsegés

Fecske fecseg csivitelve,
fecskeszót kapott hitelbe,
és most szórja, szerte-széjjel,
erről álmodott az éjjel.

Szia fecske, kis barátom,
merre jártál idén nyáron,
merre fogtad az ebéded,
alig láthattalak téged.

Villanydróton, mint a kotta,
leírt dallam. Hottentotta
muzsikus legyen a talpán,
ki eljátssza ezt a dalt tán.

S nézd csak, egyszerre beszélnek,
fecsegésük vidám ének,
mely az életet dicséri,
mert a fecske szépnek véli.

Hej, de jó így rátok nézni,
sok-sok nyaram felidézni,
mikor futottam utánad,
hátha elérem a lábad.

Csak a képzeletem ért el,
s a hátadon alig fért el,
s veled együtt messze szálltam,
álmomban fecskévé váltam.

Aranyosi Ervin © 2016-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
24

By

Aranyosi Ervin: Visszatértek a barátok…

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , Leave a Comment

visszatérnek a barátok
Aranyosi Ervin: Visszatértek a barátok…

Ereszünknek, kéményünknek újra van lakója.
Megérkezett a fecske, és hazatért a gólya!
Mind a kettő máshol telelt és világot látott,
mi meg reménykedve vártuk vissza a barátot.

Messze szálltak ősszel, s velük messze szállt az élet.
Visszavártunk vándormadár, mondd el a mesédet!
Merre jártál, merre szálltál, jól bántak-e véled,
a világnak más tájain, mondd milyen az élet?

S lám a fecske, eresz alatt, csivitelve szálldos,
szalmaszálat és töreket kever most a sárhoz,
ebből készíti a fészkét, s tapasztja a falra,
a mesére nincs ideje, inkább fakad dalra.

– Hát akkor te gólyamadár, mesélj te az útról!
Ám a gólya csak kelepel a tengeren túlról.
Nem értem a szavait, de lám a párja érti,
azt mondja, a kíváncsiság a titkait sérti.

Jó, ha titok, nem faggatlak, örülök, hogy jöttél,
háztetőnkön, régi fészken, újra kikötöttél.
Tedd rendbe a házad táját, javítsd ki a fészket,
maradjon a szomszédokról sok kedves emléked!

Aranyosi Ervin © 2015-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva