Aranyosi Ervin: Visszatekintés

Aranyosi Ervin: Visszatekintés
Angyalok földjén születtem,
nagyvárosban, Budapesten.
A sok ember közt elvesztem,
amíg fel nem cseperedtem.
Addig rejtett angyal voltam,
lestem világomat szótlan,
szinte senki nem vett észre,
nem neveltek elég készre!
Csendben voltam, befordultam,
világomtól elvonultam,
csalogatott pusztatenger,
messzi falu, a szép Csenger.
Nagyszüleim falujában,
megfürödhettem a nyárban.
Gólya, fecske szállt fölöttem,
angyali világba jöttem!
Enyém volt a rét, az erdő,
ahol szabad lelkem felnő.
Napfényben és „tekenőben”,
tisztultam, ha megfürödtem.
Madárdal volt az én zeném,
hej, de nagyom élveztem én!
Barátokkal csavarogtam,
jelen voltam víg napokban!
Ám, kihalt a nemes porta,
szép nyaraim elsodorta
az életnek forgó szele,
a nagyváros üzenete.
Nagyvárosba visszatértem,
s betondzsungel közepében,
éltem tovább a világom,
feladva szép szabadságom.
Később el is menekültem,
a zajtól messze kerültem,
az várt kicsit, s jött utánam,
bár nem hívtam, bár nem vártam.
Lám most megint menekülnék,
kis faluba elkerülnék,
visszanyerném szabadságom,
s megélhetném angyalságom!
Mai világ pénzre épül,
kit hívhatnék segítségül,
hogy a vidék befogadjon,
verseimnek szárnyat adjon?
Ez a zajos város nem kell,
itt csak rohan minden ember,
nem is figyelnek egymásra,
nincs szükségük angyal-társra!
Régen jó volt. Holnap jobb lesz?
Vagy az ember csak pontot tesz?
Majd az életét lezárja,
aztán nem marad hazája?
Zajos város agyon nyomja,
gyűlik szemete és lomja.
Vele sorvad a természet,
s mindent legyőz az enyészet?
Aranyosi Ervin © 2023-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!
One Response to Aranyosi Ervin: Visszatekintés