Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeptember

Aranyosi Ervin: Szeptember

Megöregszik a természet,
ráncos lesz a sok levél,
fű, fa, virág belefárad,
sóhajtozva fúj a szél.

Próbál mégis teremteni,
látványosat, színeset,
megpróbál vidámmá tenni
búslakodó szíveket.

Erdő mélyén vánkost készít,
mit levéllel letakar,
jövő magját rejtegeti
földre hullott, rőt avar.

Gyümölcseit kínálgatja,
tegyétek el télire,
az elálló eleséget,
állítsátok élire.

Teljen meg most élelemmel,
raktár, odú, és vacok,
jól jön majd, ha nem találnak
élelmet az állatok.

És az ember, most vigadjon,
szüreteljen lelkesen,
dallal teljen meg az élet,
borral hordó, rendesen.

Itt van az ősz, újra eljött,
szeptemberrel született,
préseljünk hát jó szőlőlét,
s élvezzük az életet!

Aranyosi Ervin © 2024-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szüret


Aranyosi Ervin: Szüret

Nevetnek a szőlőszemek,
mindegyikük édes.
Mosolyukat begyűjteni
most lett esedékes.
Most van itt a must ideje,
– jó helyen és jókor –
hosszú utat jár be,
mire lesz belőle jó bor.

Borongós ugyan az idő,
na de mi mulassunk!
Szüreteljük le a termést,
hogy mustot ihassunk!
Csendüljön fel lelkünkből
egy hangulatos bordal!
Emeljük a jó kedvünket
a tavalyi borral.

Hadd teljen meg a puttonyunk,
a szép idő szálljon!
Édes illat lengedezzen
szerte-szét a tájon.
Préseljük ki a szőlőnkből
édes levét, vérét,
kóstoljuk meg az óborunk
kisebbik testvérét!

Szüreteljünk jó kedvűen,
vidámságunk hasson,
hogy a vendég, mikor eljön,
itt jó bort ihasson!
Hadd teljenek meg a hordók,
finom „hegylevével”,
büszkélkedjen az itókánk
a borász nevével!

Aranyosi Ervin © 2017-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bor születése


Aranyosi Ervin: A bor születése

Szőlőszemekben az édes élet,
cseppekben oldott napsugár.
Őrzi tüzét, – az elmúlt szépet –
titokban csak szüretre vár.

A nyár hevét magában hordja,
lágyan öntöző hűs esőt.
Álmaiért a vérét ontja,
s felrázza a még csüggedőt.

Tudja, hogy nem hal meg egészen,
új élet veszi kezdetét,
a présnek nehéz szülése lészen,
de a jövő, az lesz a szép!

Vidámság lesz a születése,
szüreti bál ünnepli meg,
s a mustnak lassú erjedése,
dobogtat benne új szívet.

Hatalmas hordók belsejében,
érleli finom zamatát,
hogy évek múlva, pohár ölében
köszöntsön embert és hazát!

Aranyosi Ervin © 2014-10-05.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva