Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A sikerhez vezető út


Aranyosi Ervin: A sikerhez vezető út

Sokan gondolják úgy, s esküdnek is erre,
kudarcon keresztül juthatsz csak sikerre.
A negatív oldalt meg kell tapasztalni,
a csúcshoz csak így tudsz közelebb haladni.
Ez hibás gondolat, ócska tapasztalat,
sokak előtt éppen ez emel nagy falat.
Hiszen a kudarccal szembenézni félnek,
ezért inkább mások árnyékában élnek.

Sajnos az embernek sehol sem tanítják,
a siker kapuját nem kudarcok nyitják.
Persze, sok sikeres azzal igazolja,
s kudarcait apró lépcsőként sorolja,
mintha azok nélkül nem lett volna képes,
s csak azért jutott fel, mert sikerre éhes.
Tényleg kudarc lenne a sikerek ára,
csak úgy jutsz dobogó legfelső fokára?

És a vágy ereje, gondolat hatalma?
Erről nem is tudhat a sok fiatal ma?
Persze, a félelem rút akadályt jelent,
sokan nem is merik használni a jelent.
Le kellene tenni e súlyos terheket,
hiszen teremteni gond nélkül is lehet!
A sikernek útja egyszerűen ennyi:
mindig a megoldást muszáj megkeresni!

Kifogás keresés adhat másik utat,
de az útjelződ itt rossz irányba mutat!
Vágyott céljaidnak add energiádat,
járd az utad végig, s beteljesül vágyad!
A vágyad a mágnes, vonzani az képes,
azt kell izzítani a jó eredményhez!
Mikor képernyődön vágyad tárgyát látod,
elindul mind feléd, mire szíved vágyott!

Aranyosi Ervin © 2022.02.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

hogyan juss a csúcsra
Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

Van, kit a kitartás felrepít a csúcsra,
s ha lekerül onnan, fel tud mászni újra,
mert tudja a módját, rájött a nyitjára,
s nem azért, mert erről van bizonyítványa.
Jóval inkább azért, mert a célja hajtja,
szívesen tesz érte, elérni akarja.
És amikor fentről nézi a világot,
büszke lesz magára, mennyi mindent látott!
Jó érzéssel telve, sokan visszamásznak,
s szeretet vezetve, segítenek másnak.
Az ilyen emberek igazán gazdagok,
és a társaikban kincseket hagynak ott.

S vannak olyanok, kik egymás hátán másznak,
másokon taposva, mindent leigáznak,
fentről pökhendien nézik le a többit,
mindazt, ki sikerért ugyanúgy vergődik.
Ám ők sem maradnak örökre a csúcson,
mert lesz, ki azért jön, hogy még feljebb jusson.
és a csúcsra törők egymást lökik mélybe,
mert csak így juthatnak a csúcs közelébe.
Harc így az életük, örök félelemmel,
nem tud megpihenni nyugtalan az ember.
Bizony, aki így él, végtelen magányos,
nem tartozik soha, senki táborához.

Rajtad áll a döntés, hogy juss fel a csúcsra?
Önzőn, magányosan, vagy másokat húzva?
Aki nem törődik mások életével,
az csak pillanatra, röpke percre ér fel,
aztán bús magánya zúgó mélybe húzza,
szívét szakadékban biztos összezúzza.
Ám aki társakkal, közösséggel ér fel,
az már kezdeni tud mást is életével.
Mert, ha segítettél, ott lesz majd a csapat,
a segítő kézre válasz mindig akad.
Összefogódzkodva erősebb az ember,
és bármit elérhet egy kis szeretettel!
Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva