fa | Aranyosi Ervin versei

ápr
25

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Category: Állatok, természet Tags: ébredjetek, fa, fénnyel, fű, harmatcsepp, kismadár, mosolygósan, nap, reggel, világ, virág 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Mosolygósan ébredt a Nap,
menekült az éjjel.
A napocska meleg szívvel
tekintgetett széjjel.
Zöldbe öltözött világot,
vidám tavaszt látott.
Simogatott kelő magot,
fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett,
fénnyel melegített,
minden álmos, borús arcot
vidámra derített.
Mosolygósan ébredt a Nap.
Vegyél példát róla!
Képzeld, ha a te mosolyod
ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek,
csodaszép a reggel!
Vidámítja a lelkünket
kismadár sereggel.
Tilinkó és fafurulya
min kis torkuk játszik,
ha figyeled a dalukat
a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is,
arcod hadd ragyogjon,
kívánom, hogy a mosolyból
lelked ki ne fogyjon!
Add csak tovább jó kedvedet,
viruljon az élet!
Látod, milyen csodát művelt
ma reggel is véled?

Aranyosi Ervin © 2017-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tél az úr

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, eleség, ember, Erdő, fa, fű, kegyetlen, Őz, szánalom, tavasz, tél, Úr, vers Tél az úr 1 Comment

Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr az erdőn,
fagy mar fűbe, fába.
Jégbe, hóba süpped,
a nyurga őz lába.

Mi ehető lenne,
azt most hó takarja,
nincs rügye a fáknak,
nincs fűnek új sarja.

Csak az ember adhat
neki eleséget,
csak a vadetető
csillapíthat éhet.

Több veszély is les rá,
soványabb az erdő,
búvó hely sincs annyi,
nincsen elegendő.

Kegyetlen úr a tél,
szánalom nincs benne!
Csak a remény éltet:
– Bár már tavasz lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Category: Állatok, természet Tags: ágak, fa, kezek, Kocsányos tölgy, kupacs, levél, lomb, Makk, öreg Leave a Comment

Fotó: Papp László

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Magányos tölgy, gömb alakban égre tárja ágait,
dúsan tömött ágak között megannyi levél lakik.
Az ágai szétterülő, imádkozó szép kezek,
egyenes, nem hajlik törzse, tán, mert sosem vétkezett.
Az öreg fa a magasba, fel az égbe tör utat,
a sok levél nyugtatólag, kellemes zöld színt mutat.
Kérge mintha ráncosodna, barázdákat rejteget,
hullámvonal veszi körbe a sok üde levelet.
Termővirág ötösével kocsányokon megpihen,
kis csészényi kupacsokban makk fejlődik íziben.
Ha a makkot kiemeled, a kupacsból síp lehet,
ha nem sikerül megfújnod, a tölgyfa is kinevet…

Aranyosi Ervin © 2016-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Category: Állatok, természet Tags: állat, csemete, együtt, élni, fa, fű, illat, pusztul, szeméthegy, tanulni 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét.
Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét!
Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet:
– hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát?
Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát?
Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot,
hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll,
aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll!
Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen!
Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

Category: Állatok, természet Tags: Betondzsungel, család, ember, fa, föld, jövő, Júdás-pénz, madár, sírató 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

Mit szólnál Te, ember, ha letaposnák fészked,
úgy érne el téged is a végítélet,
rajtad, s családodon lánckerék taposna,
felkelő nap többé hajnalt sose hozna.
Lelkiismereted Júdás-pénzre váltod?
Nem hiszem, hogy ettől gazdagabb családod.
Betonbörtönt építsz csak saját magadnak,
s amikor madarak és fák sem maradnak,
akkor visszasírod, amit leromboltál,
s éhezve látod be, hogy mily balga voltál.
Aki igaz ember, együtt sír a fákkal,
s hiányzik szívének a szépséges madárdal.
Tehetetlen dühe egyre csak növekszik,
látva kősivatag, betondzsungel lesz itt.
Sivár jövő készül, elvakult tervekkel,
holt kincsekért mindent elpusztít az ember!
Hiszi Ő uralja, s igázza a Földet,
pedig csak most varrja beton szemfedődet.
Meghal a természet, mi hol fogunk élni?
Pusztító elméktől mikor kezdünk félni?
Fogod majd Te, ember saját sírod ásni,
s hatalom foga fog csepp pénzedre vásni,
ma még madarakat és fákat temettél,
elárulom ezzel a hóhérod lettél.
Önnön kezed által gyilkolod le léted,
s hozod világunkra a végső sötétet!

http://444.hu/2016/05/10/feszkestul-vagtak-ki-a-fakat-a-varosligetben-elpusztultak-a-repulni-meg-nem-tudo-fiokak

Aranyosi Ervin © 2016-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kinyomtatott cica

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, 3D, Aranyosi Ervin, cica, éhes, enni, fa, kinyomtat, Kinyomtatott cica, kivág, kunyerál, nyávog, nyomtatóm, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kinyomtatott cica

Kinyomtattam 3D-ben,
elkészült és nyávogott.
Láthatod a nyomtatóm is,
jó pár csíkot rányomott!
A legjobb, hogy papír se kellett,
miatta nem vágtak ki fát.
A gond csak az, örökké éhes,
és kunyerál, ha enni lát…

Aranyosi Ervin © 2013-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Én leszek a meglepetés

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, ajándék, Aranyosi Ervin, csomag, Én leszek a meglepetés, fa, gyerekek, kitalál, mosoly, öröm, szeretet, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Én leszek a meglepetés

Én leszek a meglepetés,
– csomagban a fa alatt!
Ajándékot kitalálni,
nem is nehéz feladat.
Meglásd, milyen öröm lesz,
ha rám lelnek a gyerekek!
Így adható ajándékba
mosoly, öröm, szeretet!

Aranyosi Ervin © 2012-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álomtól kicsavarodva

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Álomtól kicsavarodva, Aranyosi Ervin, cica, fa, fejem, felébred, formás, játszottak, odva, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Álomtól kicsavarodva

Nem tudom, hogy hol áll a fejem,
mert álmomban játszottak velem!
A helyszín volt egy nagy fa odva,
ezért ki is lettem csavarodva!
Majd helyreáll, mikor felébredek,
én újra formás, szép cica leszek,
és tudni fogom, hol áll a fejem!
Ha felébredtem, játszhatnál velem!

Aranyosi Ervin © 2012-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Árva levél

Category: Állatok, természet Tags: árva, fa, fagy, köd, levél, magányosi, Nyár, szél 18 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Árva levél

Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte őt a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
– Bevárom itt az ébredést –
és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
– Árva levél, most menni kell…

Aranyosi Ervin © 2012-01-09.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Séta a forráshoz

Category: Állatok, természet Tags: avar, cinke, ér, erdei út, Erdő, fa, hegy, köd, mókus, nap, rőt, Séta, völgy 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Séta a forráshoz

Erdei úton rőt avar szőnyeg,
lábaink alatt, így lépkedünk.
Sustorgó levél jelzi utunkat,
s némelyik együtt fut még velünk!
Távol a völgyben, hófehér ködben,
szellemi lepelbe bújik a táj.
Fuldokló fa karja nyúl fel az égre.
Menni szeretne, s maradni muszáj.

Amerre járunk, a sáros úton,
keresztben átfut egy cseppnyi ér.
Mellénk szegődik, gyöngy csacsogással,
hallgatjuk hangját, ahogy kísér.
Zene fülünknek halk csobogása,
duruzsol mélyen ahogy halad.
Tovább csal minket, hogy megmutassa,
kecses kis társa honnan fakad.

Aztán, hol útjuk már eggyé válik,
ölelik egymást szerelmesen.
Rohannak együtt, magunkra hagynak,
s nem kísér holt vizek szelleme sem.
Zöld fenyők kúsznak szinte az égig,
megkopott kérgük a múltról beszél.
Szavukba vágva, átrohan rajtuk,
ágakat tépve a bősz szembe szél.

Ébren álmodva hatnak a képek,
színek és fények, a dombok alatt,
Cinkecsapat jön, s száll ágról-ágra,
nyugton az ágakon egy se marad.
Rőt-barna mókus fut át az úton,
fa mögé bújva incselkedik.
Majd ágról-ágra ugrálva tűnik,
s hiába keresik már szemeink.

Számtalan élmény, cseppnyi csokorban
pezsdül a lélek, a szív mosolyog.
Erdő a paplanját magára húzza,
alant a völgy fölött köd gomolyog.
Látjuk, hogy Földanya álmodni készül,
hó felhők szállnak a hegyek felett.
Fáradt Nap nyugszik az esti homályba,
s őrzi a megfakult emlékeket…

Aranyosi Ervin © 2011-12-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Mosolygósan ébredt a Nap, menekült az éjjel. A napocska meleg szívvel tekintgetett széjjel. Zöldbe öltözött világot, vidám tavaszt látott. Simogatott kelő magot, fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett, fénnyel melegített, minden álmos, borús arcot vidámra derített. Mosolygósan ébredt a Nap. Vegyél példát róla! Képzeld, ha a te mosolyod ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek, csodaszép a reggel! Vidámítja a lelkünket kismadár sereggel. Tilinkó és fafurulya min kis torkuk játszik, ha figyeled a dalukat a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is, arcod hadd ragyogjon, kívánom, hogy a mosolyból lelked ki ne fogyjon! Add csak tovább jó kedvedet, viruljon az élet! Látod, milyen csodát művelt ma reggel is véled?

Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr az erdőn, fagy mar fűbe, fába. Jégbe, hóba süpped, a nyurga őz lába.

Mi ehető lenne, azt most hó takarja, nincs rügye a fáknak, nincs fűnek új sarja.

Csak az ember adhat neki eleséget, csak a vadetető csillapíthat éhet.

Több veszély is les rá, soványabb az erdő, búvó hely sincs annyi, nincsen elegendő.

Kegyetlen úr a tél, szánalom nincs benne! Csak a remény éltet: – Bár már tavasz lenne!

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét. Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét! Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet: – hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát? Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát? Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot, hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll, aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll! Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen! Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.

Aranyosi Ervin: Madár-, és fa-sirató

Aranyosi Ervin: Kinyomtatott cica

Kinyomtattam 3D-ben, elkészült és nyávogott. Láthatod a nyomtatóm is, jó pár csíkot rányomott! A legjobb, hogy papír se kellett, miatta nem vágtak ki fát. A gond csak az, örökké éhes, és kunyerál, ha enni lát…

Aranyosi Ervin: Én leszek a meglepetés

Én leszek a meglepetés, – csomagban a fa alatt! Ajándékot kitalálni, nem is nehéz feladat. Meglásd, milyen öröm lesz, ha rám lelnek a gyerekek! Így adható ajándékba mosoly, öröm, szeretet!

Aranyosi Ervin: Álomtól kicsavarodva

Nem tudom, hogy hol áll a fejem, mert álmomban játszottak velem! A helyszín volt egy nagy fa odva, ezért ki is lettem csavarodva! Majd helyreáll, mikor felébredek, én újra formás, szép cica leszek, és tudni fogom, hol áll a fejem! Ha felébredtem, játszhatnál velem!

Aranyosi Ervin © 2012-08-08. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Árva levél

Árva levél, milyen magányos, tavasszal szülte őt a fa. Testvérei rég tova szálltak, őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez, mert ez az egy jutott neki. Nyár elején repülni vágyott, de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol, jeges késsel húsába vág. Nem hiszi el, hogy véget érhet, hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy, míg új tavaszról álmodik. – Bevárom itt az ébredést – és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden, ereje jégként olvad el. A gyilkos szél fülébe súgja: – Árva levél, most menni kell…

Aranyosi Ervin: Séta a forráshoz

Erdei úton rőt avar szőnyeg, lábaink alatt, így lépkedünk. Sustorgó levél jelzi utunkat, s némelyik együtt fut még velünk! Távol a völgyben, hófehér ködben, szellemi lepelbe bújik a táj. Fuldokló fa karja nyúl fel az égre. Menni szeretne, s maradni muszáj.

Amerre járunk, a sáros úton, keresztben átfut egy cseppnyi ér. Mellénk szegődik, gyöngy csacsogással, hallgatjuk hangját, ahogy kísér. Zene fülünknek halk csobogása, duruzsol mélyen ahogy halad. Tovább csal minket, hogy megmutassa, kecses kis társa honnan fakad.

Aztán, hol útjuk már eggyé válik, ölelik egymást szerelmesen. Rohannak együtt, magunkra hagynak, s nem kísér holt vizek szelleme sem. Zöld fenyők kúsznak szinte az égig, megkopott kérgük a múltról beszél. Szavukba vágva, átrohan rajtuk, ágakat tépve a bősz szembe szél.

Ébren álmodva hatnak a képek, színek és fények, a dombok alatt, Cinkecsapat jön, s száll ágról-ágra, nyugton az ágakon egy se marad. Rőt-barna mókus fut át az úton, fa mögé bújva incselkedik. Majd ágról-ágra ugrálva tűnik, s hiába keresik már szemeink.

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Mosolygósan ébredt a Nap,
menekült az éjjel.
A napocska meleg szívvel
tekintgetett széjjel.
Zöldbe öltözött világot,
vidám tavaszt látott.
Simogatott kelő magot,
fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett,
fénnyel melegített,
minden álmos, borús arcot
vidámra derített.
Mosolygósan ébredt a Nap.
Vegyél példát róla!
Képzeld, ha a te mosolyod
ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek,
csodaszép a reggel!
Vidámítja a lelkünket
kismadár sereggel.
Tilinkó és fafurulya
min kis torkuk játszik,
ha figyeled a dalukat
a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is,
arcod hadd ragyogjon,
kívánom, hogy a mosolyból
lelked ki ne fogyjon!
Add csak tovább jó kedvedet,
viruljon az élet!
Látod, milyen csodát művelt
ma reggel is véled?

Tél az úr az erdőn,
fagy mar fűbe, fába.
Jégbe, hóba süpped,
a nyurga őz lába.

Mi ehető lenne,
azt most hó takarja,
nincs rügye a fáknak,
nincs fűnek új sarja.

Csak az ember adhat
neki eleséget,
csak a vadetető
csillapíthat éhet.

Több veszély is les rá,
soványabb az erdő,
búvó hely sincs annyi,
nincsen elegendő.

Kegyetlen úr a tél,
szánalom nincs benne!
Csak a remény éltet:
– Bár már tavasz lenne!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét.
Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét!
Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet:
– hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát?
Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát?
Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot,
hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll,
aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll!
Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen!
Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.

Kinyomtattam 3D-ben,
elkészült és nyávogott.
Láthatod a nyomtatóm is,
jó pár csíkot rányomott!
A legjobb, hogy papír se kellett,
miatta nem vágtak ki fát.
A gond csak az, örökké éhes,
és kunyerál, ha enni lát…

Én leszek a meglepetés,
– csomagban a fa alatt!
Ajándékot kitalálni,
nem is nehéz feladat.
Meglásd, milyen öröm lesz,
ha rám lelnek a gyerekek!
Így adható ajándékba
mosoly, öröm, szeretet!

Nem tudom, hogy hol áll a fejem,
mert álmomban játszottak velem!
A helyszín volt egy nagy fa odva,
ezért ki is lettem csavarodva!
Majd helyreáll, mikor felébredek,
én újra formás, szép cica leszek,
és tudni fogom, hol áll a fejem!
Ha felébredtem, játszhatnál velem!

Aranyosi Ervin © 2012-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte őt a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
– Bevárom itt az ébredést –
és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
– Árva levél, most menni kell…

Erdei úton rőt avar szőnyeg,
lábaink alatt, így lépkedünk.
Sustorgó levél jelzi utunkat,
s némelyik együtt fut még velünk!
Távol a völgyben, hófehér ködben,
szellemi lepelbe bújik a táj.
Fuldokló fa karja nyúl fel az égre.
Menni szeretne, s maradni muszáj.

Amerre járunk, a sáros úton,
keresztben átfut egy cseppnyi ér.
Mellénk szegődik, gyöngy csacsogással,
hallgatjuk hangját, ahogy kísér.
Zene fülünknek halk csobogása,
duruzsol mélyen ahogy halad.
Tovább csal minket, hogy megmutassa,
kecses kis társa honnan fakad.

Aztán, hol útjuk már eggyé válik,
ölelik egymást szerelmesen.
Rohannak együtt, magunkra hagynak,
s nem kísér holt vizek szelleme sem.
Zöld fenyők kúsznak szinte az égig,
megkopott kérgük a múltról beszél.
Szavukba vágva, átrohan rajtuk,
ágakat tépve a bősz szembe szél.

Ébren álmodva hatnak a képek,
színek és fények, a dombok alatt,
Cinkecsapat jön, s száll ágról-ágra,
nyugton az ágakon egy se marad.
Rőt-barna mókus fut át az úton,
fa mögé bújva incselkedik.
Majd ágról-ágra ugrálva tűnik,
s hiába keresik már szemeink.