Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Terv az élethez


Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

S nem érdekel, mások mit szólnak,
legyen csodás tőlem a holnap,
s ne csak nekem, mindenkinek!
Ebben még most is önként hiszek,
hogy életükbe szint viszek.

Nem csak fény van, és nem csak árnyék,
színes kavalkád, éltető játék,
hol lent, hol fent, közöttük élve,
teszem a dolgom, időt cserélve,
olykor mások szívéhez érve!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A kétség pokla


Aranyosi Ervin: A kétség pokla

Ha szeretsz, szíved gondtalan,
– égben szálló madár.
A gyűlölet a mélybe húz,
s a kétség pokla vár.
A választás mindig tiéd,
néha nagyon nehéz.
A szív mely boldoggá tehet,
és nem a hűvös ész!

Az igazság felszabadít,
hozzáférni nehéz,
s ki melléáll és terjeszti,
az vakmerő, merész!
A hazugság kényelmesebb,
igaz, halálba visz,
s tálcán nyújtja a média,
s a többség abban hisz.

Az egészség, a teljesség,
ma már üres szavak,
a tömeg már csak azt teszi,
mi előírt, s szabad.
A birtoklás ad örömöt,
és nem a tiszta lét,
s az emberek nem ismerik
a pénz természetét.

Harcokból áll az életünk,
s nem értjük az okát.
Olykor abban reménykedünk,
majd jobb lesz odaát!
Csak megbékélnünk kellene,
és látni a valót,
s tanítani az életre
elárvult földlakót!

Szeretni kellene csupán,
s egymást tanítani,
nem haldokolni csak bután:
– majd csak lesz valami!
Szívünkbe nézve látni meg,
milyen lehet a menny,
magunkat kell megváltanunk,
hogy jó irányba menj!

A kétség poklát oltsuk el,
hiszen egyek vagyunk,
mi mind életre születünk
és meg sosem halunk!
A Teremtőnk is megsegít,
csupán ébrednünk kell,
s a nevében uralkodót
már nem fogadni el!

Ha szeretsz, már ébredezel,
és felnyitod szemed,
s keresni kezded az utat,
mely jó felé vezet.
Kapard csak meg a tényeket,
mit eléd tartanak,
ne hagyd, hogy megvezessenek
érdekből szőtt szavak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva