Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

S nem érdekel, mások mit szólnak,
legyen csodás tőlem a holnap,
s ne csak nekem, mindenkinek!
Ebben még most is önként hiszek,
hogy életükbe szint viszek.

Nem csak fény van, és nem csak árnyék,
színes kavalkád, éltető játék,
hol lent, hol fent, közöttük élve,
teszem a dolgom, időt cserélve,
olykor mások szívéhez érve!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!