Aranyosi Ervin: Megálmodni, teremteni!
Aranyosi Ervin: Megálmodni, teremteni!
Teremtő lények vagyunk mind,
s élünk álmaink szerint!
Elmegyünk és visszatérünk,
s tesszük dolgunkat megint!
Élettervünk elfelejtjük,
akadályoz a hitünk!
A téveset tovább adjuk,
s azt hisszük, hogy segítünk!
Tanítanak, s onnan kezdve,
lelkünk nem lehet szabad,
aztán később rájövünk,
hogy utunk rossz felé halad!
Nem találjuk önmagunkat,
hát nyomaszt a földi lét,
és a lélek elveszíti
önmagát, és mindenét!
Innen kezdve nem is értjük,
miről is szól a világ,
a többiek lehurrogják azt,
ki érző, aki lát.
Végig a haláltól félünk,
pedig az csak átmenet,
ezért aztán nem is éljük
igazán az életet.
Oly jó lenne mindent tudni,
s emlékezni, kik vagyunk,
nem eltűnni világunkban,
hol így nyomot sem hagyunk.
Megálmodni, teremteni,
létrehozni kellene,
nem csak lomhán vegetálni,
s élőn halni csak bele!
Hiszem, több lenne a dolgunk,
teremtő lények vagyunk,
s mikor álmaink megéljük,
attól fénylőn ragyogunk!
Bár az árnyék életünkre
rányomja a bélyegét,
tennünk kell, hogy bizonyítsuk,
lehet szép a földi lét!
Aranyosi Ervin © 2025-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások