Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egyre jobbá válni


Aranyosi Ervin: Egyre jobbá válni

A jó bor is kesernyés lesz,
ha sosem nyitják azt ki már,
ha gazdája megtisztelve,
egy jobb alkalomra vár!
Így halhatnak meg az álmok,
a szívednek rejtekén,
és az idő, az az álnok,
megölheti könnyedén!

Ha sokáig érlelgeted,
nem okoz már örömöt,
inkább élj az élő mában,
ne mondd azt, hogy köszönöd!
Ne hidd azt, hogy jobb idő jön,
amikor létrehozod,
valójában halogatva,
a halálát okozod!

Azt hiszed, majd egyre jobb lesz,
toldozod és foltozod,
de ez csak egy időhúzás,
mely csodát sosem hozott!
Fejezd be és tedd teljessé
mindennapi művedet,
s mutasd csak meg a világnak,
legyen napi ünneped!

Tudsz te jobbat! – mondták néked,
és valóban jobb is lesz,
de a megérett gyümölcsöd,
ha vársz, hát rohadni kezd.
Inkább folyton érlelj újat,
és az az új, az jobb legyen,
érezd át, hogy emelkedtél,
hagyd, hogy boldoggá tegyen!

Az alkotás szabadsága
tegye szebbé napjaid,
tapasztalat és fejlődés,
ami fényre, Napra vitt!
Nem lehet mind tökéletes,
az amiket alkotunk,
tökéletlen lény az ember,
s maximalisták vagyunk!

Ám, sosem kell erőlködnöd,
ha lelked felemeled,
ha élvezed, amit művelsz,
s más is ünnepel veled!
Lelj örömöt a munkádban,
s amit szeretsz, azt tegyed,
a világod visszajelez,
válaszokat ad neked.

Nem kell rögtön naggyá válni,
csepp ragyogás a siker,
inkább egyre csak jót adni,
az boldog, ki élni mer!
Aki alkot, s mindennapján
csodát tud teremteni,
aki tudja adottsága
isteni és emberi!

S ha majd lelked fennen szárnyal,
ha jó érzés lesz tiéd,
gazdagodik a munkáddal,
s többé lesz e földi lét!
Minden többé, jobbá válik,
ha szellemed kiragyog,
már megérte álmodozni,
s jó lenni, mint a nagyok!

Aranyosi Ervin © 2023-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne dühíts!


Aranyosi Ervin: Ne dühíts!

Ne dühíts már a divattal,
pont jó reám ez a cucc!
Ne merészelj kiröhögni,
akkor jobb, ha tovafutsz!
Elkapom a grabancodat,
átszabom a göncödet,
kitépkedem tollaidat,
– bántó ez a mű szöveg!

Pont rám szabták a gatyámat,
mellényem is jó reám,
más gúnyája kigúnyolna,
ezért hát nem hordanám!
Inkább néznél a tükörbe:
– mű szempilla, műköröm…
Lehet, hogy nem vagyok bájos,
de én pont így működöm!

Aranyosi Ervin © 2019-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fakutya


Aranyosi Ervin: Fakutya

Látod ezt a kutyát? Nagyon szófogadó!
Gazdára figyelő, hangot nem is adó.
Hűségesen őrzi a telket, a házat,
sohasem kér enni, és sohasem lázad.
Bizony a gazdája egy fából faragta,
a fatörzs darabja ott maradt alatta.
Dicsérjük a gazdát, hisz a műve szép lett!
Egy ilyet alkotni igazi művészet!

Aranyosi Ervin © 2019-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mű-Vész vers

Mű-Vész vers

Aranyosi Ervin: Mű-Vész vers

Mű világban mű öröm,
köröm helyett, műköröm,
csoda, hogy még működöm…

Arcszín helyett, smink a sikk,
erre buknak a pasik?
Mű külsőben, ki lakik?

Mű lélek és művilág,
mű vázában művirág,
mű agyakba nyű, mi rág!

Mű szobrokon, mű véset,
művé lett a művészet,
erre minket mi késztet?

Lassan minden műanyag,
aki gyártja „MŰ”, s hanyag,
mű gépekben, mű agyak!

Műveletlen műsorok,
mű könyvekben mű sorok
mű ételek, mű borok…

Mű világban minden mű,
mert az ember könnyelmű,
sorsa már egyértelmű!

Aranyosi Ervin © 2017-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Ember! Reád bízta Isten a világot
Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Ember! Reád bízta Isten a világot,
hogy gondoskodj róla, s légy általa áldott!
Hajts uralmad alá, minden növényt, s barmot,
tápláld, éltesd őket, ám ne legyél zsarnok!

Ez egy nagy feladat, komoly felelősség,
ám szívedben megvan hozzá az erősség:
Szeretetnek hívják, amely ad és éltet,
ez vezérelje utadon a lépted!

Jaj de nem figyeltél Istenedre ember!
Nem szolgálod népét, nem élsz szeretettel,
nyomodban a nyomor, szenvedés virágzik,
szeretet szívedből – úgy tűnik – hiányzik.

Vegyszerrel pusztítod vizedet, s a kerted,
Isten szép barmait szanaszét kergetted,
s csak a pénzt hajszolod, saját kényelmedet,
s csodálkozol rajta, hogy világod beteg.

Pedig a jó Isten fiát érted adta,
ő a szeretetet néked megmutatta.
Hej, csak botor ember, reá nem figyeltél,
élő mag helyébe, keresztet vetettél.

Tetted súlyát nyögi szerte a természet,
a Föld nyomorából kiveszed a részed.
Felelősség súlya nyomja csak a vállad,
te általad szenved a növény, s az állat.

Mű dolgokra ügyelsz, ha teszed a dolgod,
s nem látod be szíved, vajon mért nem boldog.
Mert önző világod szeretetlen, árva,
s közben te is szenvedsz, halálodat várva.

Aranyosi Ervin © 2016-04-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva