Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Aranyosi Ervin: Égi kapottság

Fentről diktálsz, én hallgatom,
leírom, majd továbbadom.
Ettől lettem én a költő,
sorsom önmagamra öltő,
világító, lámpást hordó,
titkos kódokat megoldó,
kifejező, megmutató,
érzéseket továbbadó.

Amit kapok, másnak adom,
ez a nemes feladatom,
ha elvégzem, többé válok,
szép utamra rátalálok.
Teszem dolgom szeretettel,
szállok én a képzelettel,
együttérzek más szívekkel,
ez adja meg, mi nekem kell!

Ez adja a boldogságom,
ez javítja a világom,
ez visz fényt a holnapokba,
hadd lássak a csillagokba!
Írom hát, mit lelkem diktál,
s benne lelked, hiszem, itt jár!
Én csupán megörökítem,
létem vásznára vetítem.

Hadd láthassa végre más is,
az ösvényt, amely hozzád átvisz,
ami segít tisztán látni,
sokkal emberibbé válni!
Megérteni és követni,
a tudást is felfedezni,
mit őseink reánk hagytak,
s az igazak továbbadtak.

Aranyosi Ervin © 2024-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva