Aranyosi Ervin: Az óraátállítás dilemmája

Aranyosi Ervin: Az óraátállítás dilemmája

Átállítjuk az órákat,
így korábban kelhetünk,
korán elhagyjuk az ágyat,
jól kiszúrtak hát velünk!
Ellopnak egy órát tőlünk,
és értelme sose volt,
csak közömbös arcot öltünk,
s nem bántjuk, ki kirabolt.

Mától nem délben lesz ebéd,
egy órával korábban.
így hát rosszkor teszik eléd,
az új ember korában.
Nem is délben harangoznak,
ma a csorda sem delel,
időrablók elátkoznak,
a ritmusunk veszik el.

A nyári időszámítás
életciklust felborít,
biológiai óránk,
hozzá tán sosem szokik.
A népek majd megszavazzák
nyári, vagy a téli kell,
s ha a nyári fog majd győzni,
egy világot térít el!

Szerencsére a természet,
még józanul működik.
Csak neked lesz benne részed,
min a sátán ügyködik!
Az óraátállításból
hiányzik az értelem.
Amit Istent megteremtett,
öncélúan “szétverem”?

A napot, a Naphoz kéne
újra igazítani,
ahogyan több ezer éve,
s létünkön nem rontani.
Őseink, az égre nézve,
tudták mennyi az idő,
fontos volt a tudományuk,
most a káosz egyre nő!

Illene már helyrehozni,
rendbe tenni életünk,
hatalmasok kedve szerint
megtörve, nem élhetünk!
Ősszel állítsuk hát vissza,
úgy kéne maradnia,
az időnek, az életnek,
helyesen haladnia!

Aranyosi Ervin © 2023-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!