Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kikelet


Aranyosi Ervin: Kikelet

Szellő dalol vidám nótát,
kacagva nézi a Nap,
a virágok kíváncsian,
színes szirmot bontanak.
Mosoly-rügy fakad a fákon,
sok kismadár énekel,
patak szalad kavicságyon,
a világ életre kel.

Kikeletnek jótündére,
varázsol élő csodát.
Fákra, virágokra festi
szép, tündöklő mosolyát.
Ha figyeljük, lelkünk ébred,
megtölti a szeretet,
ámulva néz csodaszépet,
nagyra nyitva szemeket.

Lám, megújul a természet,
ébredezik a világ,
biztatja az ember lelkét,
széppel akar hatni ránk!
Csak szívünket kell kitárnunk,
kedvünk máris csudajó,
kikeleti viseletnek,
arcunkra mosoly való!

Aranyosi Ervin © 2023-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A gólya három kívánsága

Fotó: Cserti Szilárd

Aranyosi Ervin: A gólya három kívánsága

Tudod mitől jó a kedvem?
Mert egy mesés tóra leltem!
Aranyhalak úsznak benne,
bár csak mind az enyém lenne!
Volt is három kívánságom,
hadd nyaraljak itt a nyáron,
tudjak mindig halat fogni,
s ne kelljen érte nyafogni!
Teljesüljön, csak ezt kérem,
add meg nekem jótündérem!

Aranyosi Ervin © 2021-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Manó-ország meséje


Aranyosi Ervin: Manó-ország meséje

Ahol kezdődött

Volt egyszer egy Manóország
apró népek laktak ott!
Cseppnyi nép volt a lakosság,
mely mind verset faragott.

Én is egykor ott születtem.
Nagy, csak később lettem én!
Elmesélem, hogyan nőttem,
s hogy készült egy költemény.

Manóország, – onnan jöttem –
ott születtem, higgy nekem!
Manó észtől okosodtam,
onnan támadt ihletem.

Ott mindenki versben beszél,
és amit mond, mind igaz!
Nem bántják meg soha egymást,
nincs sértettség, s nincs vigasz.

Manó volt az anyukám is,
manóházban laktam én.
Reggelente csiklandozta
orromat a csacska fény.

Vidám kedvvel ébredtem fel,
s éreztem, hogy nevetek,
Büszkévé tett, boldogított
az, hogy manó lehetek.

Csoda szép volt ott az élet,
aztán történt valami…
Azt is el fogom mesélni.
Színt is fogok vallani…

A pletyka

Manóország, Manónépe,
Manóföldön ott lakott.
Manókezek, manószájra
sosem tettek lakatot.

Amit gondoltak, kimondták,
nem titkoltak semmit el.
Őszinteség volt a törvény,
s nem volt bajuk senkivel.

Ám egy napon jött egy vándor,
messzi földről érkezett.
Olyan szert hozott magával,
ami bántott, s mérgezett!

Beszédébe beleszőtte,
s olyasmiket állított,
amit manó el sem képzelt,
s legkevésbé áhított.

Ez a dolog ragályos volt,
s hol felütötte fejét,
ezeréves barátságok
szakadtak ott szerte-szét.

Nevezhetnénk intrikának,
de pletyka volt a neve.
Olyan, mint a lélek méreg,
lelket pusztít eleve.

De mi volt a vándor célja,
Miről is szólt a dolog?
Zavarta, hogy a kis manók,
kedvesek és boldogok?

Nem! Vándorunk, másra vágyott,
a manóktól mást akart,
megszerezni a koronát,
s kézbe venni a jogart.

Manókirály akart lenni,
Uralkodni más felett!
Azt akarta, tűnjön el
a szívekből a szeretet.

Bonyodalmak

A manókat megosztotta,
a sok becsapós beszéd.
Volt olyan ki nem találta,
– elvesztette az eszét.

Volt ki bősz haragra gerjedt,
s volt ki messze menekült.
A vándornak manónépet
megosztani sikerült.

Mindenkihez kedvesen szólt,
mézes-mázos volt velük,
nem hitték, hogy erényüket
használja fel ellenük.

Mert ahol az őszinteség,
szívből fakad eleve,
egy-két fondorlatos szónak,
méreg lehet a leve.

Egymás ellen kijátszotta,
s minden manó hitt neki.
Elhitette, a manókkal,
hogy ő mindet szereti.

A többiek nem szeretnek
senki mást, csak magukat!
– Így beszélte a manóknak,
a hasába a lyukat.

A manók csak benne bíztak,
rajta kívül senkiben.
Nem csoda az, hogy a vándor,
beszél, beszél, s nem pihen.

Aki átlát a szitán

A manók közt csak egy akadt,
aki átlát a szitán,
Aki meglát hazugságot,
s többé el sem hiszi tán!

Vándor őt is megpróbálta
hazug szóval becsapni,
de ő gyerek-manó volt még,
így nem tudott rá hatni.

Baj csak az volt, hogy a manók
nem hittek egy gyereknek,
azt hitték, hogy igaz szói,
gyerekségből erednek.

Pedig lelke tisztasága
volt tudása alapja,
ő látta csak, hogy a vándor
hazug lelkét mi lakja.

Ám hiába minden szava,
manók nem hittek neki,
gyerekmanó minden szavát
a sok manó neveti.

Aztán rájött, itt már más kell,
megvakultak a manók,
ármánytól és intrikától
nem látták többé a jót.

Elment hát a Jótündérhez,
ki egy fűzfában lakott,
házán nyitva állt az ajtó,
sose tett rá lakatot.

Őt kérte meg, hogy segítsen,
mert a vándor egy gonosz.
A manók meg megvakultak,
elmét ural már a rossz!

A Jótündér nagy örömmel
fogadta, és segített,
kitalált egy varázseszközt,
visszaadva a hitet!

Újra együtt, szeretetben

Gyerekmanó nagy boldogan,
tért vissza hazájába,
és amikor megérkezett
sípot vett a szájába.

A sípszóra megjelentek,
sorakoztak a manók.
Mert e sípszó, a manóknak,
összehívó szava volt.

Kis manócska, a manóknak
szemüveget osztogat,
s a szemüveg üvegén át
megtörnek a rossz szavak!

Kiszűri a hazugságot,
megmutatja, mit takar,
s rögtön látták, hogy a vándor
mért hazudik, mit akar!

Szörnyen dühös lett a törpék
hőn szeretett nemzete,
átláttak az ármányokon,
s mindnek volt rá ötlete,

hogy büntessék meg a vándort,
aki ezt tette velük,
ám a gyermek manó sípolt,
s tovaszállt az ötletük.

A manócska kitalálta,
mi legyen a büntetés,
ami másképp fog majd fájni,
nem is sok és nem kevés!

Homlokára odaírták:
NE HIGGY NEKI, HAZUDÓS!
Lemoshatatlan betűkkel,
festette rá egy tudós!

Aztán útnak eresztették,
hadd járja a világot,
vajon ilyen felirattal
kósza vándort ki látott.

Elbujdosott szégyenében,
s a manók éltek tovább,
s visszahozták életükbe
a sok elvesztett csodát!

Manóország, Manónépe,
Manóföldön ott lakott.
Manókezek, manószájra
nem tettek már lakatot.

Amit gondoltak, kimondták,
nem titkoltak semmit el.
Őszinteség volt a törvény,
és beérték ennyivel…

Aranyosi Ervin © 2021-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni-cica visszaváltozik


Aranyosi Ervin: Süni-cica visszaváltozik

Süni-cica megunta,
a tüskés rút kabátot,
amióta tüskéje nőtt,
nem talált barátot.

Már mindenki elkerülte,
senki nem szerette,
a napocska nem sütött rá,
árnyék ült felette.

Nem állt szóba vele senki,
már nem simogatták,
jó nagy ívben elkerülték,
folyton békén hagyták.

Kezdett tehát unatkozni,
magányos volt, árva,
sajnálta a sok-sok időt,
mely ezért ment kárba.

Úgy döntött, hogy felkeresi
újra a Jótündért,
változtassa a tüskéket
cicaszőrre tüstént.

Ám a tündér nem akarta
visszavarázsolni:
– Nem úgy van, hogy kitalálom,
aztán jövök szólni!

Ezt akarom, azt akarom,
ám nem tudom, mégse!
– Magyarázott a Jótündér –
hogy a cica értse.

Nem úgy van, hogy kitalálom:
– kell a tüskés holmi!
Azután meg rohansz hozzám,
visszavarázsolni.

A varázslat csak akkor jó,
hogyha van értelme,
hogyha folyton varázsolnék
értéke sem lenne.

Döntened kell, átgondolni,
hogy mi akarsz tenni,
nem lehet a jó tündérhez
öt percenként menni!

De nem bánom, most az egyszer
visszavarázsollak,
ám tüskéért ne keress már,
ne jöjj hozzám holnap!

S lám, a cica megígérte,
nem kér többé tüskét,
így lett aztán a szőrméje
újra mindenütt szép!

Hej, azóta nagyon boldog,
van megint barátja,
szeretgetik, simogatják,
s ezt boldogan látja.

Másokhoz is kedvesebb lett,
megtanult szeretni,
így már könnyebb barátokkal
magát körül venni!

Aranyosi Ervin © 2020-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él


Aranyosi Ervin: A lelkemben mese él

Ha lelkemben mese él,
nem fúj el a mese szél!
Erős leszek és vidám,
mert az így tud hatni rám!

Szárnyat kapok, s repülök,
egy felhőre felülök,
aztán visz a képzelet,
együtt szállhatnék veled!

Bejárjuk a világot,
találunk sok barátot,
embert, tündért, varázslót,
csodás tüzet, parázslót.

Hegymagasan vízesést,
dalt, ritmusra szívverést,
erdőt, mezőt, réteket,
őzikét mely lépeget.

Megvalósult álmokat,
tengerparton rákokat,
vizek mélyén halakat,
csodatevő szavakat.

Kisnyulacska, sasmadár,
elénk szalad, arra száll.
Sárkányt is találhatunk,
s azzal szembeszállhatunk.

Gonosz, ördög, boszorkány?
Bosszúságot szórt reám!
De amikor bánat ért,
elhívtam a jótündért.

Lám, a mese megsegít,
felhőm bármily messze vitt,
szemem szépeket látott,
egy élhető világot.

Én hiszek a mesében,
élhetnénk meseszépen.
kergethetnénk álmokat,
amelyik színt váltogat.

Hívlak hát: – Gyere velem,
át a mesetengeren,
túl az Óperencián,
s jó lesz együtt lenni ám!

Élvezd ki a perceket,
felnőttet és gyereket
egyaránt vár a csoda,
jótündérek mosolya.

Ha lelkünkben mese él,
simogat a meseszél,
vidámmá tesz felderít,
élőt élhetsz, emberit!

Aranyosi Ervin © 2020-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni-cica


Aranyosi Ervin: Süni-cica

Ez a cica úgy döntött,
hogy sünivé fog válni,
mert a hegyes-tüskés bundát
ki kéne próbálni!

Mert volt dolga már egy sünnel,
aki bezárkózott,
nem engedett önmagához
se macskát, se borzot.

Hát a cica irigyelte
a süni nyugalmát,
mivel már megtapasztalta
a tüskék hatalmát.

Hogyan tudna, növeszteni
szőre helyett tüskét?
Megkereste a jótündért,
őreá volt szükség.

Sikerült is a varázslat,
itt a képen látod
Süni-cica lett belőle,
mikor bundát váltott!

Aranyosi Ervin © 2020-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen malacod!


Aranyosi Ervin: Legyen malacod!

Évek óta csak arra vársz,
legyen végre malacod.
Kérd meg hát a jótündérkét,
s legyen, ahogy akarod!
Hozza meg a szerencsédet,
kapj meg mindent, ami kell!
Ő meg néha rád röfögjön:
– Gazdám, finom hami kell!

Aranyosi Ervin © 2012-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!