Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Manó-ország meséje


Aranyosi Ervin: Manó-ország meséje

Ahol kezdődött

Volt egyszer egy Manóország
apró népek laktak ott!
Cseppnyi nép volt a lakosság,
mely mind verset faragott.

Én is egykor ott születtem.
Nagy, csak később lettem én!
Elmesélem, hogyan nőttem,
s hogy készült egy költemény.

Manóország, – onnan jöttem –
ott születtem, higgy nekem!
Manó észtől okosodtam,
onnan támadt ihletem.

Ott mindenki versben beszél,
és amit mond, mind igaz!
Nem bántják meg soha egymást,
nincs sértettség, s nincs vigasz.

Manó volt az anyukám is,
manóházban laktam én.
Reggelente csiklandozta
orromat a csacska fény.

Vidám kedvvel ébredtem fel,
s éreztem, hogy nevetek,
Büszkévé tett, boldogított
az, hogy manó lehetek.

Csoda szép volt ott az élet,
aztán történt valami…
Azt is el fogom mesélni.
Színt is fogok vallani…

A pletyka

Manóország, Manónépe,
Manóföldön ott lakott.
Manókezek, manószájra
sosem tettek lakatot.

Amit gondoltak, kimondták,
nem titkoltak semmit el.
Őszinteség volt a törvény,
s nem volt bajuk senkivel.

Ám egy napon jött egy vándor,
messzi földről érkezett.
Olyan szert hozott magával,
ami bántott, s mérgezett!

Beszédébe beleszőtte,
s olyasmiket állított,
amit manó el sem képzelt,
s legkevésbé áhított.

Ez a dolog ragályos volt,
s hol felütötte fejét,
ezeréves barátságok
szakadtak ott szerte-szét.

Nevezhetnénk intrikának,
de pletyka volt a neve.
Olyan, mint a lélek méreg,
lelket pusztít eleve.

De mi volt a vándor célja,
Miről is szólt a dolog?
Zavarta, hogy a kis manók,
kedvesek és boldogok?

Nem! Vándorunk, másra vágyott,
a manóktól mást akart,
megszerezni a koronát,
s kézbe venni a jogart.

Manókirály akart lenni,
Uralkodni más felett!
Azt akarta, tűnjön el
a szívekből a szeretet.

Bonyodalmak

A manókat megosztotta,
a sok becsapós beszéd.
Volt olyan ki nem találta,
– elvesztette az eszét.

Volt ki bősz haragra gerjedt,
s volt ki messze menekült.
A vándornak manónépet
megosztani sikerült.

Mindenkihez kedvesen szólt,
mézes-mázos volt velük,
nem hitték, hogy erényüket
használja fel ellenük.

Mert ahol az őszinteség,
szívből fakad eleve,
egy-két fondorlatos szónak,
méreg lehet a leve.

Egymás ellen kijátszotta,
s minden manó hitt neki.
Elhitette, a manókkal,
hogy ő mindet szereti.

A többiek nem szeretnek
senki mást, csak magukat!
– Így beszélte a manóknak,
a hasába a lyukat.

A manók csak benne bíztak,
rajta kívül senkiben.
Nem csoda az, hogy a vándor,
beszél, beszél, s nem pihen.

Aki átlát a szitán

A manók közt csak egy akadt,
aki átlát a szitán,
Aki meglát hazugságot,
s többé el sem hiszi tán!

Vándor őt is megpróbálta
hazug szóval becsapni,
de ő gyerek-manó volt még,
így nem tudott rá hatni.

Baj csak az volt, hogy a manók
nem hittek egy gyereknek,
azt hitték, hogy igaz szói,
gyerekségből erednek.

Pedig lelke tisztasága
volt tudása alapja,
ő látta csak, hogy a vándor
hazug lelkét mi lakja.

Ám hiába minden szava,
manók nem hittek neki,
gyerekmanó minden szavát
a sok manó neveti.

Aztán rájött, itt már más kell,
megvakultak a manók,
ármánytól és intrikától
nem látták többé a jót.

Elment hát a Jótündérhez,
ki egy fűzfában lakott,
házán nyitva állt az ajtó,
sose tett rá lakatot.

Őt kérte meg, hogy segítsen,
mert a vándor egy gonosz.
A manók meg megvakultak,
elmét ural már a rossz!

A Jótündér nagy örömmel
fogadta, és segített,
kitalált egy varázseszközt,
visszaadva a hitet!

Újra együtt, szeretetben

Gyerekmanó nagy boldogan,
tért vissza hazájába,
és amikor megérkezett
sípot vett a szájába.

A sípszóra megjelentek,
sorakoztak a manók.
Mert e sípszó, a manóknak,
összehívó szava volt.

Kis manócska, a manóknak
szemüveget osztogat,
s a szemüveg üvegén át
megtörnek a rossz szavak!

Kiszűri a hazugságot,
megmutatja, mit takar,
s rögtön látták, hogy a vándor
mért hazudik, mit akar!

Szörnyen dühös lett a törpék
hőn szeretett nemzete,
átláttak az ármányokon,
s mindnek volt rá ötlete,

hogy büntessék meg a vándort,
aki ezt tette velük,
ám a gyermek manó sípolt,
s tovaszállt az ötletük.

A manócska kitalálta,
mi legyen a büntetés,
ami másképp fog majd fájni,
nem is sok és nem kevés!

Homlokára odaírták:
NE HIGGY NEKI, HAZUDÓS!
Lemoshatatlan betűkkel,
festette rá egy tudós!

Aztán útnak eresztették,
hadd járja a világot,
vajon ilyen felirattal
kósza vándort ki látott.

Elbujdosott szégyenében,
s a manók éltek tovább,
s visszahozták életükbe
a sok elvesztett csodát!

Manóország, Manónépe,
Manóföldön ott lakott.
Manókezek, manószájra
nem tettek már lakatot.

Amit gondoltak, kimondták,
nem titkoltak semmit el.
Őszinteség volt a törvény,
és beérték ennyivel…

Aranyosi Ervin © 2021-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész

Jaj de nagyon vártam
a mai nap végét,
hogy a könyv tündére
folytassa meséjét,

s persze résztvevőként
én is ott lehessek,
vígan táncolhassak,
nagyokat nevessek!

Hogy kivegyem részem
a nagy boldogságból,
amely két szép szívet
szépen összeláncol.

Ettünk is ittunk is,
vidáman mulattunk,
Tündérország földje
dübörgött alattunk.

Pedig úgy éreztem,
mintha égben járnék,
mintha magam is egy
jó tündérré válnék.

E naptól a fiú
tündérnek öltözött,
az apja, s az anyja
a várba költözött.

Soha többé nem volt
gondjuk már semmire,
a tanyát rábízták
menten valakire.

De nem csak rábízták,
hanem neki adták,
a szegény életet
maguk mögött hagyták.

A fiuk király lett,
a vándor utódja,
varázstudományok
legnagyobb tudója.

Kell-e ennél nagyobb
áldás a szülőnek.
Kell hát! Mert mikor
a kis unokák jönnek,

akkor lesz csak teljes,
igazi az élet,
mikor boldogsággal
telik meg a lélek.

Jöttek is hát sorban
az apró tündérkék,
kik a szeretetet
nagykanállal mérték.

Nem is csoda tehát,
hogy a szegény ember,
az öreg királyhoz
jussáért nem ment el.

Nem kellett már neki
se fele királyság,
sem az, hogy tengernyi
sok szép kincsét lássák.

Hol adhatott volna
több örömöt nekik,
hisz a szeretteik
voltak a kincseik.

Ahol szeretet van,
ott csodás az élet,
erről tanúskodtak
mind-mind a tündérek.

A varázsló pedig
gyakran jött hozzájuk,
ettől életükben
lett elég csodájuk.

Én is gondolkodtam,
hogy ideköltözöm,
s a tündérek között
jóságba öltözöm.

Ám az én szívem még
visszahív a mába,
a gondokkal teli,
nehezebb világba.

Ahol, úgy gondolom,
van még feladatom,
tündérek jóságát
szívből osztogatom.

Tanítom az embert
tiszta szívvel élni,
őszintén szeretve,
szebb jövőt remélni.

Azt, aki kíváncsi,
arra biztatgatom,
utazzon mesébe,
ha lesz rá alkalom,

menjen el, várja őt
a tündérek vára,
az élet receptjét
náluk megtalálja.

Annyi csak a dolga,
nyissa ki a könyvet,
tündérhez eljutni,
így lesz a legkönnyebb!

Minden évben párszor,
én is megyek oda,
mert tündérek között
elidőzni csoda!

Itt a VÉGE!

Aranyosi Ervin © 2019-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Szerelmes vándor


Aranyosi Ervin: Szerelmes vándor

Ha én egyszer nekivágok
felfedezni a világot,
elindulok, megyek, megyek,
szembe jönnek völgyek, hegyek.

Vár a világ, vár az élet,
de én szívet nem cserélek!
Találkozunk álmainkban,
tarisznyámban drága kincs van!

Keszkenődet nekem adtad,
a szép szíved belevarrtad,
elkísér a hosszú útra,
addig, amíg látlak újra.

Ha én egyszer elindulok,
biztos nagyon messzi jutok,
ha van kedved gyere velem,
ha nem, akkor várd levelem!

Mert majd ír egyszer a vándor,
másik helyről, másik tájról,
csak, hogy tudd, hogy gondolok rád,
szívem mélyén őrzöm orcád.

S ha majd én hiányzom neked,
akkor te küldj egy levelet,
és én akkor visszatérek,
tartom szavam – lásd – mit érek!

Akkor együtt indulunk el…
Ha marasztalsz maradnunk kell!
A hazámba visszatérek,
s onnan fogva veled élek!

Aranyosi Ervin © 2017-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 22. rész

tunderorszagAranyosi Ervin: A könyv tündére 22. rész

Napom végeztével
felvettem a könyvem.
Induljon az estém
szép mesével, könnyen!

A könyv tündéréhez
immár visszatértem,
– mesélje a mesém tovább,
– erre kértem.

– Hol is hagytuk abba?
Igen, már emlékszem,
hogy Tündérországban
szép esküvő lészen.

A tündér királylány
párját megtalálta
a vándorlegényben,
s esküvőjét várta.

Lett is hamarosan
olyan dínom-dánom,
amilyet nem láttak
szerte a világon.

Mert a Tündér király
megadta a módját,
fele királyságát
és az egész trónját,

a szép leányára,
s a párjára hagyta,
és ő visszavonult,
nincs már trón alatta.

Lám, egy vándorból is
tündérkirály válhat,
ha méltó a címre,
szerencsét találhat.

Ha az utad során
tudásod növekszik,
lesz, aki elismer,
lesz, akinek tetszik.

Mert a gondolatnak
teremtő varázsa,
létrehozni képes,
hogyha van parázsa.

Ha a vágy hevíti
biztos lángra lobban,
ha a tudományod
nem marad titokban.

A vándor bejárta
világ sok országát,
tanult, s fejlesztette
lelke gazdagságát.

Tudás és szeretet,
mind hasznára váltak,
ők adtak hatalmat
a csepp szikrát vágynak.

Igaz tündérkirály,
vált hát a vándorból.
a tündérek közt sem
lógott ki a sorból.

Ezért megbecsülték,
sőt, fel néztek rája,
így lett a tündérek
bölcs és nagy királya.

A feleségével,
oly boldogan éltek,
közös szép álmokat,
gyöngy létre cseréltek.

Szerettek, öleltek,
szép szavakkal szóltak,
egymás titkainak
ismerői voltak.

Egész Tündérország
példájuk követte,
egymást a tündérnép
őszintén szerette.

Így szállt hát az idő,
vidám volt a lélek,
s boldog minden tündér,
hát tovább mesélek.

Az esküvő után
alig egy év telt el,
gazdagabbak lettek
egy tündér gyerekkel.

Egy cseppnyi babával,
tündér rózsaszállal,
kit az anyja ringat
tündéri dalával.

Pici tündérlányka,
nőtt és cseperedett,
a tündér tudásból
megtanult eleget.

Ő lett a könyvtündér,
de ez a történet,
mára nem fér ide,
ezért itt ér véget.

Ám holnap eljövök,
még, ha nem is másért,
egy újabb meséért,
egy szép folytatásért.

Mert mesét hallgatva,
elaludni könnyebb:
– Jó éjszakát mára! –
Becsuktam a könyvet…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 21. rész

a könyv tündére 20Aranyosi Ervin: A könyv tündére 21. rész

A mese tegnapról
a szép mába nyúlik.
A mai nap elszállt,
mert az idő múlik.

Kinyitom a könyvem,
keresem tündérem,
a mai folytatást,
érdeklődve kérem!

– Folytasd kedves tündér,
ott, hol abbahagytad!
A jó hintaszéked,
hintázzon alattad.

Én meg sámlin ülve
áhitattal nézlek,
hallgatva varázsát
csodaszép mesédnek.

A tündér királylány
méltó párját várta,
ám a királyfiban
sajnos nem találta.

A vitéz katona
sem volt szíve vágya…
Vajon igaz párját,
végre megtalálja?

S lám, nyílik az ajtó,
s egy egyszerű vándor
sétál most be rajta,
a másik szobából.

A szoba varázsa
tüstént megváltozott,
amikor a szemük,
s lelkük találkozott.

Varázsos bizsergés,
felizzik a lélek,
és a szívük dobban:
– Jaj, de jó, hogy élek!

Emiatt a percért
jöttem tán világra,
emiatt nyitottam
fénylő szemem tágra!

Ím, az egyik lelke,
mint a mágnes vonzza,
és a másik lélek
szívből viszonozza.

– Amióta élek
csak téged kereslek,
álmomban láttalak,
s azóta szeretlek.

Szólt a vándor,
s aztán folytatta beszédét:
– Bocsáss meg tündérlány
e nagy merészségért,

de ha te nem leszel
az én feleségem,
akkor nincs mért élnem,
akkor ez a végem!

És a tündérlány is
hasonlóan érzett,
őt is eltalálta
a bűvös igézet.

Érezte, a vándor
jó férje lesz mindig.
Nem hallgat azokra,
akik másra intik.

Aztán csak leültek
két szemközti székre,
és sort kerítettek
egy hosszú beszédre.

Elszaladt néhány perc,
elszállt néhány óra,
s mintha csak egy álom
válna itt valóra.

Meséltek, beszéltek,
kérdezgették egymást,
elszaladt három nap,
nem lesz vége meglásd…

Nem tudták megunni,
s nem is adták jelét,
meglelték a lelkük
rég elveszett felét.

A negyedik napon
hagyták végül abba,
s elhagyták a szobát,
együtt és szaladva.

Be kell jelenteni:
– Esküvő lesz kérem!
Jöjjön ünnepelni
rokonom és vérem!

Aztán egy igazi
tündér lagzit csaptak,
táncoltak, vigadtak
és sokat kacagtak.

A félvilág meglett
hívva lakomára…
Ám e történetből
elég is lesz mára!

Becsuktam a könyvet,
szépen elbúcsúztam,
majd a valóságból
az álmomba csúsztam!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Erdei pityer

Erdei pityer

Fotó: Barta Gábor

Aranyosi Ervin: Erdei pityer

Az erdei pityer sohasem pityereg,
egy vidám madárka, “belevaló gyerek”.
Télen messze repül, messze szálló vándor,
s tavasszal jön vissza a messzi Afrikából.
A nászrepülése különleges élmény,
hangosan repül fel, s vitorláz a végén.
Egy évben kétszer költ, 5-5 tojást rakva,
a fészke fedeles, a földszintet lakva.
Magvakat, bogyókat igen csak kedveli,
pókban és rovarban is örömét leli.
A fiókákat is ezekkel táplálja,
a két szülőmadár ekkor egymást váltja.

Aranyosi Ervin © 2016-07-07.
A vers és a fotó megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Zebra

Zebra
Aranyosi Ervin: Zebra

Csikos az oldala és csíkos a háta,
divatos és csinos, csíkos pizsamája.
Szavannák vándora, a meséknek hőse,
gyalogátkelőnek nem fekszik le Ő se.
Ha beáll a fűbe, néha nem is látszik,
van, hogy csapatostul is bújócskát játszik.
Csíkjait, ha nézed, hát nem vonalkódok,
ettől a festéstől minden zebra boldog.

Aranyosi Ervin © 2016-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy gólya halálára

megőlték a gólyát
Aranyosi Ervin: Egy gólya halálára

Embertelen lények megöltek egy gólyát,
Jászapáti régi, fészkelő lakóját.
Tudd meg, ez a madár senkinek sem ártott,
csak élte életét, s járta a világot.
Ezt a szörnyű tettet ‘mi sem indokolja,
kinek volt útjában, kit zavart a gólya?
Világ életemben szívemből csodáltam,
kelepelést hallva, oly sokszor megálltam.
Csodáltam szépségét, kimért, szép mozgását,
kecses repülését, s ahogy hívta társát.
Szabadság vándora, most, hogy hazatértél,
nem tudtad, s nem hitted, hogy ez lesz a végcél.
Legyőztél vad vihart, messzi távolságot,
de nem tudtad legyőzni a sötét butaságot.
Nem tudjuk életed sajnos visszaadni,
nem vándorolsz tovább, itt fogsz már maradni!

Aranyosi Ervin © 2016-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne bánd az őszt!

Aranyosi Ervin - Ne bánd az őszt!

Aranyosi Ervin: Ne bánd az őszt!

Itt van az ősz, s a színes tájba
vidámságot csak mi viszünk.
A szél csak sír, akár ha fájna,
mégis örül a mi szívünk.
Mert bár a természet megfáradt,
s hullatja könnyét, levelét,
belőlünk még a jókedv árad,
mert ez a világ csoda szép!

Amíg van kivel kergetőzni,
s élvezni boldog perceket,
amíg a szív képes legyőzni,
mert benne él a szeretet,
addig az ősz csak hazug vándor,
s nem hat ránk bús, konok szava.
s nem érdekel, ha százszor ránk szól,
hogy közeleg a tél hava.

Az élet körforgás a földön,
csak megállók az évszakok,
s ha életem örömben töltöm,
történhet bármi, én vagyok!
Bíz én vagyok maga az élet,
s visszatükrözöm szép Napom,
míg együtt itt lehetek véled,
addig mindig lesz szép napom!

Itt van az ősz, s mi elfogadjuk,
mert minden kornak bája van.
S bár változunk, önmagunk adjuk,
s a lét így már határtalan.
Az élet csak egy társasjáték,
s a táblán mindig lépni kell!
A jutalom, a szép ajándék,
s mi együtt fogjuk kérni el!

Aranyosi Ervin © 2015-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hold és a Nap

Aranyosi Ervin: Hold és a Nap

Kinézek most az ablakon,
Holdasszony sétál fenn az égen.
Keleten felkelt már a Nap,
s szerelme arcát nézi éppen.
Holdasszony lám, felnéz reá,
csodálja párját úgy hiszem.
Sóvárgó lelkében a vágy,
szerelmes választ így üzen.

Oly ritkán találkoznak Ők,
– Holdé a sötét éjszaka.
Frigyük gyümölcse – már tudom,
– az ég millió csillaga.
Nappali vándorunk a Nap,
végzi a dolgát csendesen.
Felhők közt bújik néha el,
s Holdján mereng szerelmesen.

Aranyosi Ervin © 2011-09-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva