Aranyosi Ervin: Szerelmes vándor

Aranyosi Ervin: Szerelmes vándor

Ha én egyszer nekivágok
felfedezni a világot,
elindulok, megyek, megyek,
szembe jönnek völgyek, hegyek.

Vár a világ, vár az élet,
de én szívet nem cserélek!
Találkozunk álmainkban,
tarisznyámban drága kincs van!

Keszkenődet nekem adtad,
a szép szíved belevarrtad,
elkísér a hosszú útra,
addig, amíg látlak újra.

Ha én egyszer elindulok,
biztos nagyon messzi jutok,
ha van kedved gyere velem,
ha nem, akkor várd levelem!

Mert majd ír egyszer a vándor,
másik helyről, másik tájról,
csak, hogy tudd, hogy gondolok rád,
szívem mélyén őrzöm orcád.

S ha majd én hiányzom neked,
akkor te küldj egy levelet,
és én akkor visszatérek,
tartom szavam – lásd – mit érek!

Akkor együtt indulunk el…
Ha marasztalsz maradnunk kell!
A hazámba visszatérek,
s onnan fogva veled élek!

Aranyosi Ervin © 2017-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva