Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész

Jaj de nagyon vártam
a mai nap végét,
hogy a könyv tündére
folytassa meséjét,

s persze résztvevőként
én is ott lehessek,
vígan táncolhassak,
nagyokat nevessek!

Hogy kivegyem részem
a nagy boldogságból,
amely két szép szívet
szépen összeláncol.

Ettünk is ittunk is,
vidáman mulattunk,
Tündérország földje
dübörgött alattunk.

Pedig úgy éreztem,
mintha égben járnék,
mintha magam is egy
jó tündérré válnék.

E naptól a fiú
tündérnek öltözött,
az apja, s az anyja
a várba költözött.

Soha többé nem volt
gondjuk már semmire,
a tanyát rábízták
menten valakire.

De nem csak rábízták,
hanem neki adták,
a szegény életet
maguk mögött hagyták.

A fiuk király lett,
a vándor utódja,
varázstudományok
legnagyobb tudója.

Kell-e ennél nagyobb
áldás a szülőnek.
Kell hát! Mert mikor
a kis unokák jönnek,

akkor lesz csak teljes,
igazi az élet,
mikor boldogsággal
telik meg a lélek.

Jöttek is hát sorban
az apró tündérkék,
kik a szeretetet
nagykanállal mérték.

Nem is csoda tehát,
hogy a szegény ember,
az öreg királyhoz
jussáért nem ment el.

Nem kellett már neki
se fele királyság,
sem az, hogy tengernyi
sok szép kincsét lássák.

Hol adhatott volna
több örömöt nekik,
hisz a szeretteik
voltak a kincseik.

Ahol szeretet van,
ott csodás az élet,
erről tanúskodtak
mind-mind a tündérek.

A varázsló pedig
gyakran jött hozzájuk,
ettől életükben
lett elég csodájuk.

Én is gondolkodtam,
hogy ideköltözöm,
s a tündérek között
jóságba öltözöm.

Ám az én szívem még
visszahív a mába,
a gondokkal teli,
nehezebb világba.

Ahol, úgy gondolom,
van még feladatom,
tündérek jóságát
szívből osztogatom.

Tanítom az embert
tiszta szívvel élni,
őszintén szeretve,
szebb jövőt remélni.

Azt, aki kíváncsi,
arra biztatgatom,
utazzon mesébe,
ha lesz rá alkalom,

menjen el, várja őt
a tündérek vára,
az élet receptjét
náluk megtalálja.

Annyi csak a dolga,
nyissa ki a könyvet,
tündérhez eljutni,
így lesz a legkönnyebb!

Minden évben párszor,
én is megyek oda,
mert tündérek között
elidőzni csoda!

Itt a VÉGE!

Aranyosi Ervin © 2019-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 43. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 43. rész

Véget ért a napom,
utazásba kezdtem,
szép Tündérországba
újra visszamentem.

A tegnapi varázs
mára feloldódott,
a tündér, s a fiú
önmagaként volt ott.

Ott volt a királynő
és szerető férje,
a fejüket törték,
készülve veszélyre.

Hisz a szegényember
örökké, nem alhat,
útra kell, hogy kelljen,
nyugton nem maradhat!

Felébresztik, aztán
hadd jöjjön közéjük,
felkészülten várják,
volt tervük, ne féljünk.

Most a fiú fogta,
s hatalmas kört rajzolt,
úgy mint a varázsló,
s éppen olyan nagy volt.

Feszített víztükör
színes képet festett,
s lám, a szegényember
öltött benne testet.

Éppen ébredezett,
nagyokat nyújtózva,
indulni is készült,
szörnyen gonoszkodva.

Mert a szép fogadót,
szeme lángra gyújtja,
s látja porig égni
és ez le nem sújtja.

Mintha gonoszságát
ébresztgetni kéne,
lángra kap mögötte
a poros út széle.

Varjak gyűlnek köré,
s az ég is beborul,
a banyavarázstól
minden elkomorul.

Hej, a szegényember,
maga árnyéka volt,
azt hinné az ember,
nem is élő, csak holt.

Üveges szemekkel
nézett a világba,
aki reá nézett,
az mind megsajnálta.

De ő nem volt hálás,
ahol járt ott ütött,
minden jó emberbe
rögvest belekötött.

Ezért, amerre ment,
mindenki kerülte,
s aki nem, azt rögtön
a pokolba küldte.

Így jutott el végül
szép Tündérországba,
csodás virágokon
taposott a lába.

Ám a várba ő sem
mehet dúlva-fúlva,
úgy tett hát, mintha most
éppen megjavulna.

Úgy kért bebocsájtást,
mint egy szegény beteg,
kinek akad baja,
méghozzá rengeteg.

Akin csak a tündér
királynő segíthet,
és ezt mutatta a
szomorú tekintet.

Persze ezt mind látták
a tündér királyék,
gyorsan varázsoltak.
Kezdődjék a játék.

Tündér beköltözött,
az anyja testébe,
így lettek gonosztól
mindketten megvédve.

A fiú varázsolt,
s ő is beköltözött,
mondhatnánk úgy is,
hogy királynak öltözött.

Persze így a király,
s ő is meg lett védve,
így néztek ezután
a veszély elébe!

Aztán nyílt az ajtó,
s jött a szegényember,
benne a banyával,
és pusztító kedvvel.

Én úgy megijedtem,
szemeim behunytam,
becsukódott könyvem,
s nyomban elaludtam!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 41. rész

Visszatértem újra,
hosszú napom végén,
varázskörben lássam,
a folytatást még én.

A varázsló mellett
álltam a teremben,
annyi kíváncsiság
gyúlt az én szívemben.

Ám a kíváncsiság,
csak szomj a tudásra,
megértést szolgálja
bennünk egyre-másra.

A tündér, s a fiú
egy füstgömbben szálltak,
amíg tündérország
előtt meg nem álltak.

Aztán felszállt a füst,
színe szerte foszlott,
tündérek várának
nagy kapuja volt ott.

Megnyílott előttük,
szépen, hívogatva,
és ámult a tündér,
aki nyitogatta.

Köszönt, de már futott,
vitte őt a lába,
ő meg a hírt vitte
fel a palotába.

Hiszen csoda történt,
hazatért a lányka,
akit soká gyászolt,
szerető családja.

Pici lányként tűnt el,
felnőtt hölgyként jött meg,
vitték gyorsan a hírt
a tündér szülőknek.

Mindenki boldog lesz,
ki itt él a várban,
hazajött a kislány,
de csak nagy korában.

Tündér-kürtök szóltak,
hirdették a csodát,
itt nagy ünnep lészen,
meglásd, több napon át!

Tündérek királya,
rohanvást érkezett,
ölelte a lányát,
s a szeme könnyezett.

Ám ez öröm könny volt
és milyen jól esett,
s látszott, nem szégyenli,
szívből eredezett.

A tündérkirálynő
is eléjük szaladt,
az ő lelkéből is
végre öröm fakadt.

Hisz újra láthatta
elveszett kislányát,
drága szeme fényét,
legszebb tündér-álmát.

Le sem lehet írni,
mennyire örültek,
s köröttük mind a
népek összegyűltek.

Így, együtt kísérték
őket ünnepelve,
felszabadult szívvel,
jó érzéssel telve.

Fent a palotában
folytatódott tovább,
hiszen tündérország
élvezte a csodát!

Hét nap és hét éjjel,
mind együtt vigadtak,
tündér meséjének
vidám szárnyat adtak.

Minden tündér táncolt,
vidáman nevetett,
búslakodó tündért
látni sem lehetett.

A nyolcadik napon
aztán megpihentek,
de jót tett az ünnep
a tündér szíveknek.

Ekkor minden tündér
elment a dolgára,
így maradt a Király
családja magára.

Ott a könyv tündére,
meséjébe kezdett,
hol mély kútba vivő
lépcső volt a kezdet.

Ám én e pontnál már
kezdtem elaludni,
becsukva a könyvet,
jó volt hazajutni.

A tündérem biztos
végig elmeséli,
s aki visszalapoz,
az majd újra átéli.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész

Kinyitottam könyvem,
mert elszállt a napom,
s reméltem a mesém
mára is megkapom!

Vissza kellett mennünk,
addig a mesében,
hogy a szegényember
útnak indult éppen.

A legyőzött banya
a lelkét megszállta,
gonosz céljaihoz
testét felhasználta.

Ahogy a tündérlányt
megszállta az ördög,
a szegényember is
rosszra készülődött.

Tönkretenni mindent
szép Tündérországban,
mert a gonoszságot
hordozta magában.

A tündérek királynőjét
kellett megkeresni,
a jóságost, csodás lelkűt,
pokol tűzbe vetni.

A szándékát eltakarta,
szegényember külseje,
s nem láthatta senki azt,
hogy egy rút banya bújt bele.

Ment, csak ment az országúton,
egykedvűen baktatott,
került minden jó szándékút,
került minden alakot.

Aztán, ahogy jött az éjjel,
egy fogadónál megállt,
szobát foglalt, hogy ott töltse
a sötétlő éjszakát.

Itt tartott a könyv tündére,
– a varázslónak mesélt –
csakhogy baj volt az idővel,
mert túl korán odaért.

Ezért kérte a varázslót,
– s a fiút – a kedvesét,
valahogy a fogadónál
állítsák meg a mesét,

Jobban mondva marasztalják,
állítsák meg az időt,
hiszen meg kell védelmezni
időben a királynőt.

Tündérország szép várába,
az ember még ne menjen,
aludjon még néhány évet,
s tudta nélkül pihenjen.

S lám a tündér és szerelme,
megtervezte mit tegyen,
hogyan legyenek könnyedén
túl ezen a gondhegyen.

Valamit ki kell találni,
hogy ők oda jussanak,
hogy megvédjék a jóságot,
s a rossz elé fussanak.

Szegényember hát elaludt,
s közben évek teltek el,
itt meg Tündér és a párja
varázsnótát énekel.

Körülöttük színes füst száll,
pörög, gyorsul, már forog,
aztán hipp-hopp megtörténik
egy varázslatos dolog.

Mint egy labda, pattanni kezd,
magasra az ég felé,
s úgy, ahogy a pillangók is,
az ablakot meglelé.

Színes füstgömb elszállt messze,
két utast is szállított,
de, aki csak kintről látta,
gömböt látott szállni ott.

Ott maradtam a mágussal,
a hatalmas teremben,
a mesének folytatását
vele együtt meglestem.

Ahol múltkor megrajzolta
a mindent látó körét,
benne láttuk a füstgömböt,
színes füstjét szórva szét.

Más nem látta, de mi tudtuk,
benne a két utazó,
leírni a boldogságuk,
talán túl suta a szó.

Repültek a céljuk felé,
Tündérország rájuk várt,
Tündér végre hazatérhet,
s átlépheti a határt.

Holnapra majd megérkezik,
apja, anyja boldog lesz,
Tündérország újra virul,
mert a gyásznak vége lesz.

Visszatért az elveszett lány!
Könyvem itt becsukódott.
Álomra hajtottam fejem
szemem is behunyódott!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 22. rész

tunderorszagAranyosi Ervin: A könyv tündére 22. rész

Napom végeztével
felvettem a könyvem.
Induljon az estém
szép mesével, könnyen!

A könyv tündéréhez
immár visszatértem,
– mesélje a mesém tovább,
– erre kértem.

– Hol is hagytuk abba?
Igen, már emlékszem,
hogy Tündérországban
szép esküvő lészen.

A tündér királylány
párját megtalálta
a vándorlegényben,
s esküvőjét várta.

Lett is hamarosan
olyan dínom-dánom,
amilyet nem láttak
szerte a világon.

Mert a Tündér király
megadta a módját,
fele királyságát
és az egész trónját,

a szép leányára,
s a párjára hagyta,
és ő visszavonult,
nincs már trón alatta.

Lám, egy vándorból is
tündérkirály válhat,
ha méltó a címre,
szerencsét találhat.

Ha az utad során
tudásod növekszik,
lesz, aki elismer,
lesz, akinek tetszik.

Mert a gondolatnak
teremtő varázsa,
létrehozni képes,
hogyha van parázsa.

Ha a vágy hevíti
biztos lángra lobban,
ha a tudományod
nem marad titokban.

A vándor bejárta
világ sok országát,
tanult, s fejlesztette
lelke gazdagságát.

Tudás és szeretet,
mind hasznára váltak,
ők adtak hatalmat
a csepp szikrát vágynak.

Igaz tündérkirály,
vált hát a vándorból.
a tündérek közt sem
lógott ki a sorból.

Ezért megbecsülték,
sőt, fel néztek rája,
így lett a tündérek
bölcs és nagy királya.

A feleségével,
oly boldogan éltek,
közös szép álmokat,
gyöngy létre cseréltek.

Szerettek, öleltek,
szép szavakkal szóltak,
egymás titkainak
ismerői voltak.

Egész Tündérország
példájuk követte,
egymást a tündérnép
őszintén szerette.

Így szállt hát az idő,
vidám volt a lélek,
s boldog minden tündér,
hát tovább mesélek.

Az esküvő után
alig egy év telt el,
gazdagabbak lettek
egy tündér gyerekkel.

Egy cseppnyi babával,
tündér rózsaszállal,
kit az anyja ringat
tündéri dalával.

Pici tündérlányka,
nőtt és cseperedett,
a tündér tudásból
megtanult eleget.

Ő lett a könyvtündér,
de ez a történet,
mára nem fér ide,
ezért itt ér véget.

Ám holnap eljövök,
még, ha nem is másért,
egy újabb meséért,
egy szép folytatásért.

Mert mesét hallgatva,
elaludni könnyebb:
– Jó éjszakát mára! –
Becsuktam a könyvet…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 13. rész

tunderorszagAranyosi Ervin: A könyv tündére 13. rész

Hogy szállnak a napok,
– a mai is múlik –
a kíváncsiságom
szép hosszúra nyúlik.

– Jöttem hát tündérem,
mesédet hallgatni,
a mai porciót
ide kéne adni!

Folytasd hát a mesét,
tündér királylányról,
kit a rút, vén banya
messze csalt a vártól!

A hiszékeny szívnek
adott okot, vágyat,
hogy beálljon hozzá
kezdő boszorkánynak.

Elvitte hát messze,
a Sötét erdőbe,
hogy egy gonosz banya
válhasson belőle.

Először a múltját
törölte ki végleg,
ne legyen béklyója
tanuló elmének.

A tündér királylány
mindent elfelejtett,
és a tanításban
ez még csak a kezdet.

Boszorkány a szívét
úgy elvarázsolta,
a szívszeretetét
varázstűzbe szórta.

Kiürült a szíve,
érzésektől mentes,
többé nem lesz boldog,
nem lesz kedves, rendes.

Szeretet helyére
bosszú vágyat ültet,
abba harag meg düh,
és méreg kerülhet.

A tündérvilágról
csupa rosszat gondol,
nem olvas ki szépet
fénylő csillagokból.

Így lett rút boszorkány
a tündérkirály lánya,
ölni, pusztítani
hajtotta a vágya.

S miközben szülei,
rémülten keresték,
ő varázslatokkal
töltött napot, s estét.

Mert Tündérországban
nagy a sírás-rívás.
Eltűnt a királylány,
s mit mutat az írás?

Hát az írás helyén
üres lapok vannak,
és a királylányról
támpontot nem adnak.

Siratja a Király
és az édesanyja,
s a kisebbik húga
szívét búnak adja.

Keresik mindenütt,
de nem lelik sehol,
a világba szerte
kilenc futár lohol.

Kihirdetik aztán
a világban szerte,
ki a királylánynak
a nyomát meglelte,

azt a Tündérkirály
oly gazdaggá teszi,
nem lesz többé híja,
semmiben sem neki.

Ígérnek aranyat,
mesés gazdagságot,
olyat, amit ember
eddig még nem látott!

Van is jelentkező,
száz a feladatra.
Ám hiába minden,
mindegyik feladta.

Így Tündérországban,
egy évig gyászban éltek,
mindent feketére,
gyászosra cseréltek.

Ám a király lánya
nem került meg többé,
és a szép emléke
ily módon vált köddé.

Ugyanígy lett vége
a mai mesémnek,
de holnapra újabb
folytatást remélek.

Szépen elbúcsúzom
könyvem tündérétől,
és a mai mese
szép történetétől…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 11. rész

hintázó boszorkány2
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 11. rész

– Eljöttem hát, újra hozzád –
kedves tündér – itt vagyok!
Folytasd ma is a mesédet,
zárd le szépen e napot!

Folytasd onnan, ahol tegnap
befejezted a mesét,
szegényember gonosz lényként
folytatta az életét.

Megszállott volt, mert a banya
a testébe költözött,
mintha új ruhát öltene,
új külsőbe öltözött.

Nála volt a varázspálca,
gonoszsága, ereje,
s az emberek nem láthatták:
– más bőrébe bújt bele.

Tündérország volt a végcél,
bosszút akart állni ő,
de míg saját testében élt,
csúf is volt, meg feltűnő.

A mostani gúnyájában
jól álcázhatta magát,
nem látták a csúfságát
és nem érezték a szagát.

Elment tehát oda, ahol
nem látták őt szívesen,
ahol ő sem örült lenni,
s nem dobbant meg szíve sem.

A húgához, a tündérhez,
vezetett hát az útja,
Hogy bosszúját és haragját
egy időre letudja.

Testvérek közt az utálat,
nem szép dolog, mondhatom,
szóljon hát az előzményről
pár kitérő mondatom.

A vasorrú kisgyerekként
kis tündérnek született.
A szülei tanították
nem is tartva szünetet.

Jó tündérnek, varázslónak
szánták ők a kisleányt,
de ő sokszor szüleire
nem figyelt, és fittyet hányt.

Szerette az erdőt járni,
mikor volt rá ideje,
zsiványságon rosszaságon
járt már akkor a feje.

Egy szép napon el is tévedt
és egy mély kutat talált.
Lemászott a kút mélyére,
mert nem félte a halált.

A kút alján alagút volt,
egy vasajtó zárta le,
a kis tündér kinyitotta,
s miért is ne lépne be.

Ajtó mögött hosszú, fénylő,
szűk folyosó vezetett,
s vonzotta a kíváncsiság
a kis tündér gyereket.

És az ajtó, min belépett
becsapódott mögötte,
olyan hangon nyikorogva,
mintha közben röhögne.

S lám az ajtó bezáródott,
s itt nem volt rajta kilincs,
erre felé visszamenni,
esély arra semmi nincs.

Elindult a keskeny úton,
másik kijárat felé,
úgy gondolta, hogy a végét
hamarosan meglelé.

Ment, mendegélt a folyosón,
remélte, hogy kitalál.
Lassan-lassan kezdte unni:
– Mikor érek haza már?

Az út végén, a folyosó
egy terembe vezetett,
a teremben sötétség volt,
s látott fürkész szemeket.

Föld alatti fák ágain
baglyok ültek, oly sokan,
ám középen egy vén banya
hintázgatott boldogan.

Mikor meglátta a tündért,
a hintájából kiszállt,
a meglepett kis tündérre
banya hangon rákiált.

Jaj, de jó, hogy megérkeztél,
már nagyon rég vártalak,
nem engedtek közeledbe
tündért védő várfalak.

Mostantól majd megváltozik
kis, egyhangú életed!
Megtanítlak sok mindenre,
sok tervem lesz még veled…

Mai mesém végére ért,
hát a könyvem becsuktam,
hamar rám talált az álmom,
mihelyt szemem behunytam.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 2.rész

A könyv tündére
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 2.rész

Lepihenni készül a Nap,
meglehet, elfáradt.
A Földet fényben fürdette,
mely belőle áradt.

Várja már a váltótársát,
a friss, kerek Holdat.
Elalvásig vedd csak elő
olvasnivalódat!

Megígértem, könyvtündérhez
én is visszatérek,
végig járom mesés utam,
aztán majd mesélek.

Kivettem a könyvjelzőmet,
itt a tündér háza,
– nádteteje, kis kéménye,
árnyékos tornáca.

A tornácon hintaszék van,
s mellette egy sámli,
ide biztos az ülhet le,
ki nem szeret állni.

Ám a tündért, úgy, mint tegnap
a lócán találom,
mikor meglát repül felém,
oly szép mint egy álom.

A mesénk itt folytatódik,
üdvözöljük egymást.
– Gyere – szólít – foglalj helyet,
s jobb kedved lesz meglásd!

Lecsücsülök a sámlira,
s ő a hintaszékbe.
Megkérem, hogy mesélje el,
hogy került a képbe?

Hogyan lett Ő a könyvtündér,
és miért magányos?
Különleges történet ez,
vagy csak hagyományos?

A tündér elgondolkodott,
s elkezdett mesélni,
elevenné vált a mese
és elkezdett élni.

Egyszer, régen, nagyon régen,
volt egy Tündérország.
A tündérek csodaszépek,
s szívük csupa jóság.

Tündérország közepében
hatalmas vár állott,
a könyvtündér kisbabaként
itt látott világot.

Merthogy ő volt Tündérkirály
egyetlenegy lánya.
Királylányként teljesült is
minden apró vágya.

Csodás hely volt Tündérország
tele szeretettel,
amíg lábát be nem tette
az a gonosz ember…

De honnan jött az a gonosz,
miért vált gonosszá?
A pálcáját a vasorrú
vágta egyszer hozzá.

Na de ez így túl zavaros,
ezért most azt kérem,
menjünk vissza az időben,
s azt is elmesélem!

A tündér hintázni kezdett,
és szinte repültünk.
Az időben visszamentünk,
régebbre kerültünk.

A helyszín is megváltozott,
ez nem Tündérország,
csak egy egyszerű kis tanya,
s körülötte jószág.

Kutya, macska, baromfiak,
disznó, birka, kecske,
a ház mögött szépen művelt,
takaros kertecske.

Itt lakott egy szegény ember,
na meg a családja.
Ütött-kopott kunyhót fedte
közeli tó nádja.

Kis család volt, egy gyermekkel,
de boldogan éltek.
Nem vágytak ők gazdagságra,
s attól nem is féltek.

Innen indul tündérmesém,
vágjunk bele bátran!
Ám én búcsúzkodni kezdtem,
és menni kívántam.

Megbeszéltük, holnap este,
bizony innen kezdjük,
és a mese sodrását is
messzire eresztjük.

Elköszöntem illendően,
s becsuktam a könyvet.
Könyvjelzővel megjelölve
visszatérni könnyebb.

Remélem, hogy holnap este,
többet fogunk tudni,
de mára már álmos vagyok,
elmegyek aludni!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva