Aranyosi Ervin: A könyv tündére 13. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 13. rész

Hogy szállnak a napok,
– a mai is múlik –
a kíváncsiságom
szép hosszúra nyúlik.

– Jöttem hát tündérem,
mesédet hallgatni,
a mai porciót
ide kéne adni!

Folytasd hát a mesét,
tündér királylányról,
kit a rút, vén banya
messze csalt a vártól!

A hiszékeny szívnek
adott okot, vágyat,
hogy beálljon hozzá
kezdő boszorkánynak.

Elvitte hát messze,
a Sötét erdőbe,
hogy egy gonosz banya
válhasson belőle.

Először a múltját
törölte ki végleg,
ne legyen béklyója
tanuló elmének.

A tündér királylány
mindent elfelejtett,
és a tanításban
ez még csak a kezdet.

Boszorkány a szívét
úgy elvarázsolta,
a szívszeretetét
varázstűzbe szórta.

Kiürült a szíve,
érzésektől mentes,
többé nem lesz boldog,
nem lesz kedves, rendes.

Szeretet helyére
bosszú vágyat ültet,
abba harag meg düh,
és méreg kerülhet.

A tündérvilágról
csupa rosszat gondol,
nem olvas ki szépet
fénylő csillagokból.

Így lett rút boszorkány
a tündérkirály lánya,
ölni, pusztítani
hajtotta a vágya.

S miközben szülei,
rémülten keresték,
ő varázslatokkal
töltött napot, s estét.

Mert Tündérországban
nagy a sírás-rívás.
Eltűnt a királylány,
s mit mutat az írás?

Hát az írás helyén
üres lapok vannak,
és a királylányról
támpontot nem adnak.

Siratja a Király
és az édesanyja,
s a kisebbik húga
szívét búnak adja.

Keresik mindenütt,
de nem lelik sehol,
a világba szerte
kilenc futár lohol.

Kihirdetik aztán
a világban szerte,
ki a királylánynak
a nyomát meglelte,

azt a Tündérkirály
oly gazdaggá teszi,
nem lesz többé híja,
semmiben sem neki.

Ígérnek aranyat,
mesés gazdagságot,
olyat, amit ember
eddig még nem látott!

Van is jelentkező,
száz a feladatra.
Ám hiába minden,
mindegyik feladta.

Így Tündérországban,
egy évig gyászban éltek,
mindent feketére,
gyászosra cseréltek.

Ám a király lánya
nem került meg többé,
és a szép emléke
ily módon vált köddé.

Ugyanígy lett vége
a mai mesémnek,
de holnapra újabb
folytatást remélek.

Szépen elbúcsúzom
könyvem tündérétől,
és a mai mese
szép történetétől…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva