Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Modern kori csapda

A fotó a Facebookról való

Aranyosi Ervin: Modern kori csapda

Nem az a jó szülő, aki mindent megad,
tereád van szükség, hát ne áltasd magad!
Nem helyettesíthet okos kütyü téged,
mert te életedet a munkádnak éled!
Vagyontárgy, kényelem, pénzért megvett holmi,
elhibázott a hit: Mindezt birtokolni!
Így a gyermekedet csapdába kergeted,
pedig ő szívesen lenne inkább veled!

Később megpróbálnád onnan kiemelni,
csak az utat hozzá nem fogod meglelni!
Mikor majd megérted, neki mi hiányzott,
rájössz, nem mutattál élhető világot!
Most még nincsen késő, lelkét megmenteni,
időd rááldozni és boldoggá tenni!
Hiszen, szeretetre vágyik minden lélek,
mutass neki példát: – Valóságban élek!

Aranyosi Ervin © 2024-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 48. rész

Jaj de nagyon vártam
a mai nap végét,
hogy a könyv tündére
folytassa meséjét,

s persze résztvevőként
én is ott lehessek,
vígan táncolhassak,
nagyokat nevessek!

Hogy kivegyem részem
a nagy boldogságból,
amely két szép szívet
szépen összeláncol.

Ettünk is ittunk is,
vidáman mulattunk,
Tündérország földje
dübörgött alattunk.

Pedig úgy éreztem,
mintha égben járnék,
mintha magam is egy
jó tündérré válnék.

E naptól a fiú
tündérnek öltözött,
az apja, s az anyja
a várba költözött.

Soha többé nem volt
gondjuk már semmire,
a tanyát rábízták
menten valakire.

De nem csak rábízták,
hanem neki adták,
a szegény életet
maguk mögött hagyták.

A fiuk király lett,
a vándor utódja,
varázstudományok
legnagyobb tudója.

Kell-e ennél nagyobb
áldás a szülőnek.
Kell hát! Mert mikor
a kis unokák jönnek,

akkor lesz csak teljes,
igazi az élet,
mikor boldogsággal
telik meg a lélek.

Jöttek is hát sorban
az apró tündérkék,
kik a szeretetet
nagykanállal mérték.

Nem is csoda tehát,
hogy a szegény ember,
az öreg királyhoz
jussáért nem ment el.

Nem kellett már neki
se fele királyság,
sem az, hogy tengernyi
sok szép kincsét lássák.

Hol adhatott volna
több örömöt nekik,
hisz a szeretteik
voltak a kincseik.

Ahol szeretet van,
ott csodás az élet,
erről tanúskodtak
mind-mind a tündérek.

A varázsló pedig
gyakran jött hozzájuk,
ettől életükben
lett elég csodájuk.

Én is gondolkodtam,
hogy ideköltözöm,
s a tündérek között
jóságba öltözöm.

Ám az én szívem még
visszahív a mába,
a gondokkal teli,
nehezebb világba.

Ahol, úgy gondolom,
van még feladatom,
tündérek jóságát
szívből osztogatom.

Tanítom az embert
tiszta szívvel élni,
őszintén szeretve,
szebb jövőt remélni.

Azt, aki kíváncsi,
arra biztatgatom,
utazzon mesébe,
ha lesz rá alkalom,

menjen el, várja őt
a tündérek vára,
az élet receptjét
náluk megtalálja.

Annyi csak a dolga,
nyissa ki a könyvet,
tündérhez eljutni,
így lesz a legkönnyebb!

Minden évben párszor,
én is megyek oda,
mert tündérek között
elidőzni csoda!

Itt a VÉGE!

Aranyosi Ervin © 2019-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek


Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek

A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik,
tanítani jött ő választott szüleit.
Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!

Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle,
segítsd őt az útján, hogy célját elérje!
Ne add örökségül nem teljesült vágyad,
ne add rá álmaid – levetett ruhádat!

Nem a te életed kell neki megélni,
ne akard az útját másikra cserélni!
Engedd azzá válni, kivé lennie kell,
s talán tetteivel téged tanít, nevel!

Engedd a szekerét könnyedén gurulni,
támogasd és meglásd, fog ő boldogulni!
Egyengesd az útját, s te is jobbá válhatsz,
s tán kérdéseidre ő fog adni választ!

Köszönd meg a sorsnak, hogy téged választott,
hogy szeretetével, szívvel elárasztott!
Ne tereld másfelé, mint amerre menne,
hiszen egy új jövő csírázik ki benne!

Hagyd, hogy megmutassa fénylő csillagait,
próbáld megérteni, ami benne lakik.
Ne urald a lelkét, de dicsérd, ha jót tesz,
biztasd, jó ha belé néha lelket öntesz!

Ami nagyon fontos, tedd ezt szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Hadd válhasson azzá aminek született,
ne adj vágyainak béklyót, feszületet!

Nem a tulajdonod, ne akard uralni,
ha más utat keres, nem kell belehalni!
Te dolgod, hogy segíts, – s csak akkor, ha kérte!
Ha eléri célját, hálás lesz majd érte!

Aranyosi Ervin © 2019-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik


Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Komoly tudnivalót akar tanítani,
amit mástól sosem tanul papi, s mami.

Sokáig azt hisszük, csupán mi tanítjuk,
vagy szelíddé tesszük, vagy épp elvadítjuk,
de a hitünk szerint tanítgatjuk élni,
tanítjuk örülni, s megtanítjuk félni!

Igyekszünk átadni, amit mi is kaptunk,
függetlenül attól, hogy sikert arattunk,
vagy épp csalódások kövezték múltunkat,
megtanítjuk neki végigjárt utunkat!

A mi hitrendszerünk nyomja majd a vállát,
tőlünk tanult szavak hagyják el a száját,
mint stafétabotot hordozza a terhet,
abban a hiszemben, hogy e hitekkel nyerhet!

Sok-sok butaságból hagyományt teremtünk,
és nem is vizsgáljuk, hogy mi, mire mentünk,
úgy adjuk csak tovább kapott hiteinket,
mintha igazolnánk saját szüleinket!

Ám, ha gyermekünkre kezdettől figyelnénk,
sokat tanulhatnánk, tán bölcsebbek lennénk!
Felülvizsgálhatnánk, mit adtunk, mit kaptunk,
lelke nem szenvedne tőlünk, vagy miattunk.

Minden képességét kibonthatná szépen,
láthatnánk mit hozott, mi van már kezében.
Megmutatná nekünk, hogy ő mire képes,
kimondhatná nyíltan, hogy mikor, mit érez!

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Szeretet van benne, csodás képességek,
melyre tanítaná az emberiséget…

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Egyszer volt, hol nem volt,
talán egy mesében,
mesebeli tájon,
erdő közepében.
Született egy manó,
apró, pici lélek.
Örömmel kiáltott:
– Nézd csak világ, élek!

Nagyon korán rájött,
parázs él szívében.
Csodát akart tenni
egész életében.
Tudta, kell, hogy legyen
célja, küldetése,
csak még azt nem tudta,
ez a cél mesés-e?

Felhúzott egy csizmát,
hétmérföldest, nagyot,
s erdőt, tölgyfát, odút
maga mögött hagyott.
Elment a városba,
ahol sok ember élt,
ahol a sok ember
boldog jövőt remélt.

Mikor leszállt az est,
a házakat járta,
ablakon belesve
bizony csak azt látta:
– Mindenki szomorú,
ha eljött az este.
Bizony, minden ember,
jó kedvét kereste.

A felnőtt egész nap
munkáját végezte,
s örült, hogy vége lett,
ha eljött az este.
Nem lelte örömét,
mind pénzért dolgozott,
a manó nem talált
közöttük boldogot.

Kisgyerek és kamasz
járt az iskolába,
s nem talált vígságot
egész kis korában.
Idegen tudástól
zsongott folyton fejük,
és a manó látta:
– Máshol lenne helyük.

S lám, az óvodások
szintén kedvetlenek,
óvó nénit kaptak
anyukájuk helyett.
Aztán látott bizony,
babás anyukákat,
kiket sok dologért
emésztett a bánat.

Így a rossz kedvük is
babáikra ragadt,
velük sem lehetett
fogni víg madarat.
Itt a sok nyugdíjas
mind attól rettegett,
a munkájuk nélkül
lesznek mind betegek.

Mennyi szomorúság
uralta a várost,
mert sosem alkottak
vidámkodó párost.
Minden egyes ember
a sorsát okolta,
vagy a panaszával
a többit sokkolta.

És a manó izgult:
mit lehetne tenni,
nem tudnak a népek
nevetni, szeretni.
Mert az embereken
gonosz pénz lett úrrá,
s a manó úgy döntött:
– Eltüntetem, hurrá!

Úgy is tett és másnap,
az összes pénz eltűnt,
ám a jó manónak
hamarosan feltűnt,
hogy bizony az ember
nem lett boldog tőle,
a pénztelenségtől
nem kapott erőre.

Sőt inkább gyászolta
a rút pénz hiányát,
s továbbra is hitte,
az oldja meg álmát.
A manó ezt látva,
attól kezdett félni:
– Az ember nem is tud
pénze nélkül élni?

Talán nem is látják
a csodás világot,
le kellene venni
róluk ezt az átkot.
Mi jelent megoldást,
mely a jóhoz vezet,
hát egy örömlátó,
kis műszert tervezett.

Lám, a munkájának
lett is eredménye,
felbolydult a város
sok szomorú lénye.
Hagyva csapot-papot,
költözködni kezdtek,
régi falujukba
visszakéredzkedtek.

Újra együtt laktak
a teljes családok.
A szeretet virult,
s bizony volt is rá ok!
Szeretettel tette
mindenki a dolgát,
a régi írások
tudását magolták.

Amire szükség volt,
előteremtették,
megdolgoztak érte,
nem csak úgy megvették.
Amiből meg több volt,
hát csereberéltek,
egymást megsegítve
boldogabban éltek.

Gyermekek a szülők
példáján okultak
és a nagyszülőktől
csupa jót tanultak.
Esténként a téren
jó nagy tüzet raktak,
körülvéve, együtt
daloltak, vigadtak.

Nem volt gondjuk többé
hívságokra, pénzre,
és a manó bizony
már azt vette észre,
hogy mosoly uralta
az emberek arcát,
élvezte a létet,
nem folytatta harcát.

A manó boldog volt,
sikerült a terve,
mert a lét, értelmét
újra visszanyerte.
A szeretet végül
elnyerte jutalmát,
legyőzte a szívük
a pénz zord hatalmát!

Aranyosi Ervin © 2017-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az első találkozás

Az első találkozás
Aranyosi Ervin: Az első találkozás

Találkoztunk, s rabul ejtett! Szívem már érte dobog.
Két tanítvány, két tanító – higgyétek el – nagy dolog!
Megszületett és általa megszületett a szülő!
Mától útját egyengetem, hisz embernek készül Ő!
Figyelem a rezdülését, vajon Ő majd mit tanít?
lesz-e, ami nehezíti kettőnk boldog napjait?
Mint egy színész, új szerepben, amit még tanulni kell,
felelősség egy életért, amíg saját útra lel.
Nem tanít meg senki arra, mikor, mit, hogyan tegyek,
s napról napra növekednek előttem a gondhegyek.

Kétségek: – Hogy jól csinálom? Jó lesz vajon? Jól tudom?
Hányszor vallok majd kudarcot, hogyan járjak jó úton?
Jó szándékkal állok hozzá, s mi lesz, hogyha tévedek?
Nekem nem szabad hibáznom, rám bíztak egy életet!
Csak a szeretet segíthet, szív szavára hallgatok,
ám kétségem kérdésére, vajon, jó választ adok?
Szeretnék jó szülő lenni, adni mindent, mit lehet,
szeretettel megtölteni arany, pici szívedet.
Figyelem a rezdülését, de oly csepp még, s nem beszél.
Óvom naptól, a világtól, meg ne bántsa lenge szél.

– Köszönöm, hogy hozzám jöttél, rám bízva a sorsodat,
kezdő vagyok, taníts engem, hibázom majd jó sokat.
Ám megteszek mindent érted, mindig jó szándék vezet,
tiszta szívvel terelgetlek, s mindig jó szülőd leszek.
Átadom, mit megtanultam, amin tudok, javítok!
Amit szüleimtől kaptam, mindazt, ami nem titok.
Továbbadom, miben hiszek, s mindazt, ami jól bevált,
s azt is, miről én sem tudtam, csak úgy, a lelkemre szállt.
Figyelek a jelzésekre, más már nem is érdekel,
remélem, a jó szándékom, nagyon ritkán téved el.

Örülök, hogy megszülettél, örülök, hogy vagy nekem,
életeddel, száz csodáddal, szebbíted az életem.
Szeretnélek támogatni, vezetgetni utadon,
érdekessé tenni léted, ne várjon rád unalom!
Szeretném, ha boldog lennél, s megélnéd az álmaid,
kitárnám a képzeleted, messze szálló szárnyait.
Amit tudok elmesélek, építs te rá holnapot,
s akármikor szükség van rám, tudd, hogy mindig ott vagyok.
Örülök, hogy találkoztunk, légy nálam is boldogabb!
én kísérlek, szívvel óvlak, te csak tedd a dolgodat!

Aranyosi Ervin © 2016-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ötvennyolc

58
Aranyosi Ervin: Ötvennyolc

Szép csendben élem életem,
s ötvennyolc lettem hirtelen.
Szalad az élet szekere,
és zötykölődöm én vele.
Bizony, az élet, jaj de szép!

’58-ban születtem én,
egy Pesti kórház rejtekén,
s nem látszott még, e kisgyerek,
vajon egyszer mivé lehet?
Bizony, az élet, jaj de szép!

Gyerekként nőttem hát tovább,
kijártam jó pár iskolát,
s tanultam sok felesleget,
csak azt nem: – Élni hogy lehet.
Bizony, az élet, jó tanár!

Felnőtté váltam azután,
s tettem, mit tett az Apukám…
Aztán változott életem,
az ő létét nem élhetem.
Bizony, az élet, jó tanár!

Kerestem utam más felé,
szerencsés ember meglelé
a céljait, az álmait,
hitét, mi élni megtanít.
Bizony, az élet vezetett.

S lettem szülő és dolgozó,
majd felszabadult alkotó,
ki látja már hogyan lehet
jobbá tenni az életet!
Bizony, az élet megtanít!

Ötvennyolc évem elszaladt,
s megértettem egy perc alatt:
– Legfontosabb a szeretet!
Hát verset írok teneked…
Bizony, az élet így tanít!

Aranyosi Ervin © 2016-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kérés a szülőhöz

Aranyosi Ervin: Kérés a szülőhöz
Aranyosi Ervin: Kérés a szülőhöz

Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
egy apró, kis virágszál…
Te kaptad a feladatot,
hogy mindig rám vigyázzál!
Nem azért jöttem én ide,
hogy valóra váltsam álmod!
Nem élhetem az életed,
ha Te nem jól csinálod!

Az életemnek célja van,
s mint apró mag, kikeltem.
A tudás, készség bennem él,
s amint utamra leltem,
megírom én is sorsomat,
vágyam könnyíti léptem,
s ha támogatsz, velem leszel,
tiéd is lesz az érdem.

Mutass példát hát, s lelkesíts,
de óvj meg a világtól!
Ahol kérlek, ott majd segíts,
s olyan is lesz, mi gátol.
Legyél az őrzőangyalom,
de ne légy börtönőröm!
Ha kell, hát engedj szabadon,
segíts a csúcsra törnöm!

Ha kell, szeress és bátoríts,
légy biztos menedékem!
Legyél értékes, drága kincs,
mely megkönnyíti létem!
Legyél tanítóm, mesterem,
ki vezet titkos úton,
segíts az élet lényegét
könnyedén megtanulnom.

Soha ne légy a zsarnokom,
ki gúzsba köti szárnyam!
Legyél vezérlő csillagom,
törj utat félhomályban!
Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
a jövőd bennem éled!
Engedd lágyan ömölni rám,
boldog szeretet-fényed…

Aranyosi Ervin © 2014-09-04.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te is egy szülő vagy?

Aranyosi Ervin: Te is egy szülő vagy?

Aranyosi Ervin: Te is egy szülő vagy?

Kukucs, mondd csak, – Te is egy szülő vagy?
Kitől tanultad, hogy mikor, mit tegyél?
Azt tudnod kell, a felelősség igen nagy,
mert az a gyermek érez, s végre él!
Mondd, milyen mintát hoztál el magaddal?
A szüleid, hogyan bántak veled?
Mondd, hogyan állsz türelemmel, haraggal?
Te másképp tennéd, vagy Őket követed?
Szeretnél néha használható tanácsot,
gyermeked lelkét, hogy óvhatod meg?
Hogy készíts neki omlós, friss kalácsot,
vagy mit tegyél, ha nyűgös, ha beteg?
Szeretnéd boldog, vidám kis lénynek látni,
ki álmát képes valóra váltani?
Vagy szeretnéd vadságát zabolázni,
hogy ne tudjon másoknak ártani?
Legszívesebben iskolába járnál,
hogy megtanuld, milyen a jó szülő?
Minden ötletet csak másoktól várnál,
– mert az már tudhat, aki őszülő?
Hát ez az oldal ad ezer tanácsot,
ám neked kell a jót választanod.
Tiéd a döntés, nem dönthetnek mások,
mert reád bízták e kis földlakót!
És neked kell példával megmutatnod,
milyen legyen, ha egyszer nagyra nő.
A „térképet” neked kell kézbe adnod,
hogy tudja majd, milyen a jó szülő!

Aranyosi Ervin © 2014-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

By

Aranyosi Ervin: Nagy buli volt!

 

Aranyosi Ervin: Nagy buli volt!

Nagy buli volt! Kilenc hónap,
búvárkodás, merülés.
Azután világra jövés,
ordítozás, derülés.
Remélem, jó helyre jöttem,
s remélem, már vártatok!
Remélem, ha nyitom szemem,
boldog szülőt láthatok!

Aranyosi Ervin © 2013-05-31
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva