Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik


Aranyosi Ervin: Amikor kisbaba születik

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Komoly tudnivalót akar tanítani,
amit mástól sosem tanul papi, s mami.

Sokáig azt hisszük, csupán mi tanítjuk,
vagy szelíddé tesszük, vagy épp elvadítjuk,
de a hitünk szerint tanítgatjuk élni,
tanítjuk örülni, s megtanítjuk félni!

Igyekszünk átadni, amit mi is kaptunk,
függetlenül attól, hogy sikert arattunk,
vagy épp csalódások kövezték múltunkat,
megtanítjuk neki végigjárt utunkat!

A mi hitrendszerünk nyomja majd a vállát,
tőlünk tanult szavak hagyják el a száját,
mint stafétabotot hordozza a terhet,
abban a hiszemben, hogy e hitekkel nyerhet!

Sok-sok butaságból hagyományt teremtünk,
és nem is vizsgáljuk, hogy mi, mire mentünk,
úgy adjuk csak tovább kapott hiteinket,
mintha igazolnánk saját szüleinket!

Ám, ha gyermekünkre kezdettől figyelnénk,
sokat tanulhatnánk, tán bölcsebbek lennénk!
Felülvizsgálhatnánk, mit adtunk, mit kaptunk,
lelke nem szenvedne tőlünk, vagy miattunk.

Minden képességét kibonthatná szépen,
láthatnánk mit hozott, mi van már kezében.
Megmutatná nekünk, hogy ő mire képes,
kimondhatná nyíltan, hogy mikor, mit érez!

Amikor kisbaba születik a Földre,
rögtön szüksége lesz két kedves szülőre.
Vele együtt anya, s apa is születik,
s komoly feladatot hoz a kisded nekik.

Nem csak tanulni jön erre a világra,
s nem csak a figyelmet felhívni magára.
Szeretet van benne, csodás képességek,
melyre tanítaná az emberiséget…

Aranyosi Ervin © 2017-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiteinkről


Aranyosi Ervin: Hiteinkről

Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja.
Van, ki szívét-lelkét önként neki adja.
Van, ki tiltakozik, tagadva a létét,
van, ki még nem érti a teremtés egészét.

Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő,
van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő!
Van, aki imádja, van, ki megtagadja.
s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!

Akad, aki féli, s retteg életében,
akad, aki bábú az Isten kezében.
Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri,
akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.

Sokan és sokfélék vagyunk a világban,
hívőként, vagy másképp élünk általában.
Ez csak világnézet, mind tanulni jöttünk,
út van előttünk is, s akad már mögöttünk.

Mindegy, hogy gondolod, isten ezt tanítja:
minden tapasztalat őt is gazdagítja.
A rossz, tudatlanság, s jobbá válni tanít,
hogy megleld a világ boldogabb dolgait.

Mindenki azt teszi, ami tőle telhet,
a bántás betegít testet is, meg lelket.
Minden egyes embert jó szándék vezérel,
csak, van akit a jó érzés még nem ér el.

Van, aki hisz benne és hisz önmagában,
s képes boldogulni, esélyt lát a mában!
Van, aki nem hiszi, de teszi a dolgát,
mégsem játszik többé megalkuvó szolgát.

Istennek részeként higgy hát önmagadban,
ott van a teremtés minden gondolatban!
Ha nem csak magadra, másokra is gondolsz,
teremtő erőddel érdekükben is szólsz.

S hidd el, a szeretet isteni ajándék,
varázslatos erő, s szebb tőle a játék!
Elég, ha csak szeretsz, már Urad szolgálod,
szebbé téve vele az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva