Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Dinnye a kútból…


Aranyosi Ervin: Dinnye a kútból…

A kút mélye csodát rejtett…
Vajon, ki dugta oda?
Gémeskútnak hűs vizében,
vajon mi volt a csoda?
Ott úszkált, csak arra várva,
hogy felhúzzák valakik,
kiemeljék a vödörből,
azt, mi most még ott lakik.

Egy varázsgömb, sötét zölden,
ám a hasa sárga volt…
Sose tudtuk, mit jelenthet
pocakján a sárga folt.
Mert bizony, az volt a talpa,
dinnyeföldön azon állt.
Ott szívott vizet magába,
termetessé azon vált.

Aztán száráról levágták,
hazahozták minekünk,
eldugták a kút vizébe,
mert csak ott volt hidegünk.
Ebéd után jött nagyapám
és a kúthoz ballagott,
lenézett a sötét mélybe,
ahol a víz csillogott.

Olykor a Nap is lenézett,
tükörképét kereste,
s ha a kútban megtalálta,
lassan jött el az este.
Ott lenn, most egy másik gömb várt,
aki nem maradhat ott,
csak amíg a víz lehűti,
ott ő csak addig lakott!

A kútágas villájában
ott forgott az emelő,
– a gém – billeg mint a mérleg,
s vizes vödröt emel ő.
Ostora a kútba lógott,
az nyúlt le a vödörért,
hogy a kútból kiemelje,
ez a része, ahhoz ért.

Vödörtartó rúd az ostor,
az húzza fel a vizet,
s ami lenn van a vödörben,
vízhűtéssel az fizet.
Most éppen egy görögdinnye
tanyázott a vödörben,
ami aztán az asztalon
zsákmány lesz a jövőben.

Nagyapám fogta a rudat
s felhúzta, mint kötelet,
a rúd végére akasztva,
vizesvödör lebegett.
Abban úszott a mi dinnyénk,
üde zölden, hidegen,
ha felvágjuk és megesszük,
nem lesz nekünk idegen.

A vödörből a zöld gömböt
a nagyapám kikapta,
hóna alatt hozta nekünk,
s az asztalra lerakta.
A hatalmas konyhakéssel
ketté vágta, ahogy kell,
az asztalnál minden tikkadt,
éhes gyerek ünnepel.

Zöld istállóban, barna lovak,
piros szénát legeltek,
a tányérok nem sokára,
a dinnyével beteltek.
Unokáknak egy-egy szelet,
s majszolhatják lelkesen,
marad-e még a dinnyéből,
a többit is meglesem.

Hideg, édes hűsítő lé
csorog le a torkokon,
a meleget könnyen bírom,
ha van dinnye, megszokom.
Dinnyeszelet ránk mosolyog,
mi is majdnem nevetünk,
csodás, hogy a forróságban,
ily finomat ehetünk.

Aranyosi Ervin © 2022-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A szeretet elvarázsol


Aranyosi Ervin: A szeretet elvarázsol

Az erős, szívben elgyengülhet,
a gyenge, erőre kap.
A szeretet elvarázsol,
érezheted mindennap!
A gondjaid tova szállnak,
elérnek az álmaid.
Boldogok, kiknek szívében
a szeretet ott lakik!

Aranyosi Ervin © 2022.03.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki lelkedbe lát


Aranyosi Ervin: Ki lelkedbe lát

Mikor az élet oly nehéz,
mikor a lelked múltba néz,
s nem is találsz kapaszkodót,
hiába vársz egy fényhozót!
Akkor a lelked kedvtelen.
Ám felbukkanhat hirtelen
egy kedves lény, ki vigaszt ad,
ki elfogadja igazad,
és megmutatja mennyit érsz,
hűen figyel, amíg beszélsz!
Boldog, hogy teveled lehet,
s az életét adja neked,
hisz meglát benned valamit,
ami csak tebenned lakik!
Neked is kéne látni már,
amit lelkedben megtalál!
Hogy elhidd: – jó vagy, különleges,
s szerethető – hogy boldog lehess!
Segít ismerni önmagad.
Tanít sok közös pillanat!
Ő tudja csak azt, hogy ki vagy,
s ügyel, hogy mindig jó maradj!

Aranyosi Ervin © 2018-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lélek dallama


Aranyosi Ervin: A lélek dallama

A lelkemben él a dallam,
előcsalni hogy tudom?
Kell egy hangszer, amin játsszak,
addig szívből dúdolom.
Kell, hogy néha megérintsed,
mások lelkét, húrjait!
Meghallgasd a mások dalát,
mely lelkükben ott lakik.
Minden dallam párját várja,
amely csengőn válaszol,
s ha összeér a két dallam,
lelkünkből a hála szól!

Aranyosi Ervin © 2017-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó verse

Aranyosi Ervin: Mosoly-Manó verse

Mosoly-manó már reggel rám kacsint,
derűt sugároz arca szüntelen.
Fürdőszobám tükréből visszaint,
s tudom, egész nap itt lesz majd velem.

Hiába jönne milliónyi gond,
Mosoly-manóm mindegyiken nevet.
Legyintek én is, “hálójával befont”,
az ember így szomorkás nem lehet.

Itt bujkál bennem, – vidáman kacag!
mosolya itt ül szájam szegletén,
s bár dolgozom, jó kedve rám ragad.
– mosolyt varázsló, kedves kis legény…

Mosoly-manó nem csak bennem lakik.
a lelkek mélyén ott él szüntelen.
Ha engeded, nevetni megtanít,
hogy neked is vidám napod legyen!

Aranyosi Ervin © 2012-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva