Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet isteni

Aranyosi Ervin: A szeretet isteni

A szeretet isteni,
s aki ezt felismeri,
mindent tud, mit érdemes:
– Legyél jó, legyél nemes!
Nyisd meg szíved, adj erőt,
gyógyítgasd a szenvedőt,
mert mindaz, aki létezik,
szeretetre éhezik…

Aranyosi Ervin © 2013-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A hónap meséje


Aranyosi Ervin: A hónap meséje

De izgalmas ez a mese
– elrágom a rojtokat!
Néha, néha nevetnem kell,
néha sírás fojtogat.
Győzhet-e egy árva cica,
mekkora az esélye?
Minden jó, ha jó a vége,
– ez a hónap meséje!

Aranyosi Ervin © 2023-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meglátjuk egymásban…


Aranyosi Ervin: Meglátjuk egymásban…

Meglátjuk egymásban, azt mi szerethető,
s kíváncsiak vagyunk, vajon szerethet ő?
Hisz gyermekek vagyunk, s vágyunk felfedezni,
nyitott még a lelkünk, hát tudunk szeretni!
Nem akarjuk azt, hogy miértünk változzon,
csupán annyit várunk, hogy örömöt hozzon!
Hagyja, hogy csodáljuk különleges lényét,
s meghagyja szívünkben a jóérzés reményét!
Meglátjuk egymásban a jót és a szépet,
ezzel ajándékoz bennünket az élet!

Aranyosi Ervin © 2023-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szavakkal érek a szívedhez


Aranyosi Ervin: Szavakkal érek a szívedhez

Mondhatnék szépeket,
mondhatnék jót,
olyan kis kedveset,
neked valót!
Mondhatnék bánatost,
s jót akarót,
s eléd tárhatnám
az igaz valót!

Énekbe szőhetném
az életem,
kérhetném szívedet,
legyél velem!
Neked a dalomat
énekelem,
kísérj hát keresztül
életemen!

Refrén:
Szavakkal érek a szívedhez én,
kísérd el daloddal az én zeném,
Mindent, mi megbántott elrejteném,
induljunk, táncoljunk, karolj belém!

Daloljunk kedveset,
szívből valót,
ringassuk dallamra
bennünk a szót,
A közös szép dalunk
vidám legyen,
kedvessé, boldoggá,
jobbá tegyen!

Táncoljunk keresztül
az életen,
kísérj el utamon
legyél velem.
érezzük, beszippant
a végtelen,
ha itt vagy, a vágyaim
megélhetem!

Refrén2.:
Szavakkal érek a szívedhez én,
kísérd el daloddal az én zeném,
Mindent, mi megbántott elrejteném,
induljunk, táncoljunk, karolj belém!
Induljunk, táncoljunk, karolj belém!
Mindent, mi megbántott elrejteném!
Kísérd el daloddal az én zeném,
szavakkal érek a szívedhez én!

Aranyosi Ervin © 2023-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Úgy tűnik…


Aranyosi Ervin: Úgy tűnik…

Úgy tűnik elszaladt velünk a ló,
s nem tudjuk, mi lenne nekünk a jó,
világunk süllyed, mint lékelt hajó,
lehet, az élet nem nekünk való?

Tennünk kéne, hogy ne így legyen,
át kéne jutnunk a gond-tengerenen,
szívünkből tűnjön el a félelem,
élhessünk boldogan e szent helyen!

Refrén:
Ami kell, ami kell,
csak tőlünk jön el,
teremtve, szeretve,
megélni kell!
Ott ragyog
felettünk az égi jel,
a holnapot képzeld el!

Úgy tűnik nem érted ezt a zenét,
lehet még holnapunk gyönyörű szép,
képzeletünkkel, ha teremtenénk,
lehet, hogy újra nagy nemzet lennénk!

Refrén:
Ami kell, ami kell,
csak tőlünk jön el,
teremtve, szeretve,
megélni kell!
Ott ragyog
felettünk az égi jel,
a holnapot képzeld el!

Úgy tűnik a ló elszaladt velünk,
új csak akkor jön, ha felébredünk!
A képzeletünkkel teremthetünk,
egy világot jobbá szerethetünk!

Refrén:
Ami kell, ami kell,
csak tőlünk jön el,
teremtve, szeretve,
megélni kell!
Ott ragyog
felettünk az égi jel,
a holnapot képzeld el!

Aranyosi Ervin © 2023-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Merre élsz, merre jársz?


Aranyosi Ervin: Merre élsz, merre jársz?

Voltál velem,
voltál nekem,
voltál az én szép kedvesem.

Megleltelek,
szerettelek,
elhagytál, s hűlt helyed lesem.

Elszállt a szó,
elmúlt a jó,
elfogyott mind, mi adható.

Öleltelek,
szerettelek,
de kihűlt minden, és hull a hó!

Refrén:
Merre élsz, merre jársz?
Boldogságot hol találsz?
Hol lehetsz, hol szeretsz,
a világon hol nevetsz?
Merre élsz, merre jársz?
Boldogságot hol találsz?
Hol lehetsz, hol szeretsz,
a világban hol nevetsz?

Voltál velem,
voltál nekem,
már semmim nincs, mert nem lelem.

Elszállt a perc,
már nem ölelsz,
s nem leszel többé itt velem!

Refrén2:
Nem hallom a hangodat,
nem látom szép arcodat,
Hol lehetsz, hol szeretsz,
értem semmit nem tehetsz!
Nem látom szép szemed,
szegényes a képzelet.
Merre élsz, merre jársz?
Boldogságra hol találsz?

Aranyosi Ervin © 2022-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: De jó szeretni téged!


Aranyosi Ervin: De jó szeretni téged!

De jó, de jó szeretni téged!
Tükröt tart benned nekem az élet.
Szebbé teszed minden napom,
szeretetem visszakapom!
Mert visszhang vagy a kedvességre,
te is vágysz jóra és a szépre,
s tudod, hogy hogyan kell szeretni,
csak adni vágysz, sosem elvenni!
Nekem is jó, hogy adhatok,
így telnek széppel a napok!

Aranyosi Ervin © 2022-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó útra lépve…


Aranyosi Ervin: Jó útra lépve…

Majmolod a sikereset
és feladod önmagad,
abból, akinek születtél,
végül semmi sem marad!
Álmaidat elfelejted,
a másokét másolod,
s úgy érzed, hogy elveszett vagy,
sors által elátkozott.

Uniformizált világban
egy vagy csak a sok közül,
s elhiszed, hogy tiszta lelked
csak ily módon üdvözül.
Kockafejként, megvezetve,
idegen életet élsz,
hasonulsz a többiekhez,
s a tömeggel együtt félsz.

Elhiszed, hogy azzá válhatsz,
akit leutánozol,
ha jól tanulsz, sikerülhet,
így hát nem gondolkozol!
Adod, amit várnak tőled,
olykor meg is hasonulsz,
a lét ködében elveszel,
s a munka-hullámsírba hullsz.

Jó lenne, ha megtalálnád
végre régi önmagad,
ki a saját útját járja,
s csak a jó felé halad!
Nem törődnél lehúzókkal,
mennél utadon tovább,
megtapasztalnád a létet,
s megértenél sok csodát!

Mindannyian egyek vagyunk,
és egyek a sok közül,
s nem kell folyton keringenünk
egy kialudt Nap körül!
Ha akarjuk, mi ragyogjuk
be fénnyel az életet!
Ha önmagad vagy,
színesebbé válik a világ veled!

Merj hát mindig az maradni,
ki lelkét büszkén követi,
ki a saját élő magját
itt, a Földön elveti!
Ki tanulni jött, jobbá válni,
nem tömegbe olvadni be,
ki megtalálja saját útját,
mert önmagában van hite!

Aranyosi Ervin © 2022-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bárányok hallgatnak


Aranyosi Ervin: Bárányok hallgatnak

Bárányok hallgatnak,
némán bólogatnak,
a vezérkos nyomán
szép sorban haladnak.
Nem is gondolkodnak,
csak mennek utána:
– Mert, ha gondolkodnék,
a főnök utálna!

Mert, ha gondolkodnék
egyedül maradnék,
járatlan utakon,
másfelé haladnék,
biztos, farkasoknak
martaléka lennék,
ismeretlen réten,
rossz füvet legelnék.

Megyek a nyáj után,
leszart füvet eszek,
de ha bevállalom,
hát jó birka leszek!
Mert jónak lenni jó!
Veregesd meg vállam,
legyél te is birka
és gyere utánam.

Igaz, így birkaként
unalmas az élet,
viszont nem halok meg,
ameddig csak élek!
Bárányok hallgatnak,
némán bólogatnak,
a vezérkos nyomán
szép sorban haladnak.

Aranyosi Ervin © 2021-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rossz boszorka

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: Rossz boszorka

Volt egyszer egy rossz boszorka,
a holmiját széjjel szórta.
Nem viselte el a rendet,
mindig csak rumlit teremtett!

Egyszer aztán felöltözött,
s ide hozzám, beköltözött,
lett is belőle galiba,
s én nem tudtam, hol a hiba!

Mert a boszorkát nem láttam,
– amit persze nem is bántam –
ám valami megváltozott,
a boszikám elátkozott!

Attól a csúf naptól kezdve,
napom mind meg lett mérgezve,
eltűnt minden fontos holmim,
pulóverem, fél pár zoknim.

Imádta a bosszantásom,
kifigyelte sok szokásom.
Úgy tűnt rendetlenné váltam,
holmijaim nem találtam.

Leültem hát, s gondolkodtam,
s mert nem tudtam boszim hol van,
úgy döntöttem, kifigyelem,
hogyan is packázik velem?

Elbújtam hát a sarokba,
s telt és múlt a percek sodra,
s bizony, hosszú órák teltek,
egymás után meneteltek.

De nem történt közben semmi,
hát én kezdtem mérges lenni:
– Hol van már a csúf boszorka,
ki az átkát reám szórta?

Lassan sötétedni kezdett,
s ez a perc lett hát a kezdet.
Íróasztalom tetején,
egy kis pontból ömlött a fény.

Aztán fényesen gomolygott,
s eltűnt. – Talán nem is volt ott?
Később lent a szőnyegen,
egy kalapos tök terem.

Aztán a tök megrázkódott,
s már egy kis boszorka volt ott.
Megérkezett, széjjel nézett,
s elkezdődött az igézet.

Elkezdődött egy varázslat,
asztalomról mind a tárgyak,
levegőbe emelkedtek,
s hullámzó körtáncba kezdtek.

Kis boszorkánk meg varázsolt,
kezéből szór szét varázsport,
és a tárgyak elgurultak,
elrejtőztek, jól elbújtak.

A boszikánk felkacagott,
varázsolt néhány kacatot
és azt tette asztalomra,
mintha az én holmim volna.

Elegem lett, előléptem.
Gúny szikrázott a szemében,
s az, hogy látom nem zavarta,
a levegőt megkavarta.

Varázspálcájával intett,
varázsporral körbe hintett,
ám kiléptem bűvköréből,
nem kértem varázsszeréből.

Lassan kezdett bosszankodni,
s mert nem hagytam rosszalkodni,
rájött, rajtam sosem győzhet,
nem hat rám a varázsfőzet.

Én annak mind ellenálltam,
rendetlenné mégsem váltam.
Addig-addig bosszantottam,
nem tarthatott engem rosszban.

Aztán szóltam: – Most már végre,
költözhetnél más vidékre,
máshol átkozd el a házat,
mert az én lelkem fellázad.

Ezért aztán rossz boszorkám,
több időt nem pazarolt rám,
szomorkásan búcsút intett,
s magával vitt végül mindent.

Eltűnt hát a rendetlenség,
mától azt máshol keressék,
vette hát a sátorfáját,
máshol éli már világát.

Jól figyelj, mert megjelenhet,
nálad forgatva fel rendet,
és ha holmid nem találod,
a rossz boszorkányom járt ott.

Ám, ha mindent rendben tartasz,
rossz boszorkányt nem marasztalsz,
abbahagyja gonoszságát,
másra küldi rossz varázsát.

Gondolkodom, hogyan kéne,
hatni az ő rossz fejére?
Hogy változna meg a beste,
mikorra eljön az este.

Talán tündért kéne hívni,
varázzsal rá kéne bírni,
hogy jó boszorkánnyá váljon,
hogy a jó oldalra álljon.

Tanítanám rendet tenni,
másokkal csak jónak lenni,
Ami eltűnt megtalálja,
eztán csak a jót szolgálja.

Talán, ha a szépet látná,
a jóttevést kipróbálná,
s örülne más örömének,
abból lenne öröm-ének.

Volt egyszer egy rossz boszorka,
de mától más lesz a dolga,
nem csinál rendetlenséget,
rendet tenni segít néked.

Rumliból rendet varázsol,
előnyökből erényt ácsol,
segíti az elesettet,
megtalál sok keresettet.

Jó boszorka lesz már végül,
kit szívesen látsz vendégül,
kivel együtt ünnepelhetsz,
mert mi eltűnt, most már meglesz!

Ő lesz majd a jó boszorka,
szert tehet majd jó modorra.
Kedves lesz és szolgálatkész,
ami rossz volt, az majd elvész.

Ha majd látod, segíts neki,
mutasd, hogy kell rendet tenni,
hogy mindent helyén találjon,
csuda jó boszivá váljon!

Aranyosi Ervin © 2021-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva