Aranyosi Ervin: Jó útra lépve…

Aranyosi Ervin: Jó útra lépve…

Majmolod a sikereset
és feladod önmagad,
abból, akinek születtél,
végül semmi sem marad!
Álmaidat elfelejted,
a másokét másolod,
s úgy érzed, hogy elveszett vagy,
sors által elátkozott.

Uniformizált világban
egy vagy csak a sok közül,
s elhiszed, hogy tiszta lelked
csak ily módon üdvözül.
Kockafejként, megvezetve,
idegen életet élsz,
hasonulsz a többiekhez,
s a tömeggel együtt félsz.

Elhiszed, hogy azzá válhatsz,
akit leutánozol,
ha jól tanulsz, sikerülhet,
így hát nem gondolkozol!
Adod, amit várnak tőled,
olykor meg is hasonulsz,
a lét ködében elveszel,
s a munka-hullámsírba hullsz.

Jó lenne, ha megtalálnád
végre régi önmagad,
ki a saját útját járja,
s csak a jó felé halad!
Nem törődnél lehúzókkal,
mennél utadon tovább,
megtapasztalnád a létet,
s megértenél sok csodát!

Mindannyian egyek vagyunk,
és egyek a sok közül,
s nem kell folyton keringenünk
egy kialudt Nap körül!
Ha akarjuk, mi ragyogjuk
be fénnyel az életet!
Ha önmagad vagy,
színesebbé válik a világ veled!

Merj hát mindig az maradni,
ki lelkét büszkén követi,
ki a saját élő magját
itt, a Földön elveti!
Ki tanulni jött, jobbá válni,
nem tömegbe olvadni be,
ki megtalálja saját útját,
mert önmagában van hite!

Aranyosi Ervin © 2022-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva