Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Választások Madárországban

Aranyosi Ervin: Választások Madárországban

A holló uralta a Madárországot.
Szarka minisztere sok szép fénylőt látott,
amit meg meglátott, azt össze is hordott,
meggazdagodásból ekképp űztek sportot.

A seregély volt a jó pénzügy miniszter,
aki csapatával gyümölcsfákat tisztel,
az érett gyümölcsöt ellopja, lerázza,
a termelőket így csúnyán megalázza.

Kakukk pedig maga a titkos szolgálat,
más fészkekbe ültet saját fiókákat,
akik eluralják az elfoglalt fészket,
így a sok ingatlan, mind a kormányé lett!

A hollót éltetik csicsergő verebek,
s nem baj, hogy dalnokként, tehetségtelenek.
Celebnek lenni jó, megélnek belőle,
még ha a madárnép nem is boldog tőle.

Fecske és a gólya külföldre költözött,
nem tudott megélni a léhűtők között.
Énekesmadarak bánatukban sírtak,
mégsem lázadhattak, más sorsot nem írtak.

Történt egy szép napon. Jött egy fehér holló,
kihez a kormányban nem akadt hasonló.
Ígérgetett fűt-fát, változást a népnek,
hogy a tolvajoknak a karmára néznek.

Megbüntetik mindazt, aki eddig lopott,
s ez a madarak közt, sem volt még megszokott.
Jött az új választás, s ez a madár győzött,
eluraló pártot könnyen megelőzött.

Mert a madarak a változásban bíztak,
ezért egy új kormányt, jól életre hívtak.
Mindegy már, hogy ki jön, csak a régi menjen,
ez a gondolat járt a madárfejekben.

Személycsere történt minden fontos poszton,
hogy fehér hollónknak, ez szép sikert hozzon!
Ám, nem tudta senki, ki hitt a csodában,
háttérben a bagoly döntött általában.

Hiszen a korábbi pártot is uralta,
az erdő, a mező kiszáradt miatta.
Okos madarakat földönfutóvá tett,
inkább elköltöztek, mert e világ más lett.

Új szarka, seregély, kakukk került elő,
s mint a fehér holló, éppoly előkelő.
Lám, ígértek fűt, fát, légteret a népnek,
és hogy elődeik tyúkszemére lépnek.

Ám ők is a bagoly eszközei voltak,
minden szerzett vagyont a bagolynak toltak.
Az elszámoltatás végül is elmaradt,
békén hagytak minden régi Jómadarat.

Kicsit még nehezebb sors jutott a népnek,
újabb terhek jöttek, mégpedig temérdek.
A madárnép tűrte mindazt, amit látott,
ahogy tönkre tették a madárvilágot.

Kellett azért lökni éhezők begyének,
ezért állt a cirkusz, híján a kenyérnek.
És a fehér holló koncerteket adott,
kába rajongók közt, nagy sikert aratott.

Közben egyre több lett a fákon a féreg,
s terjedt a hazugság, mint kábító méreg.
Tán elgondolkodtat bárkit e mese még…
Holló, a hollónak nem vájja ki szemét!

Aranyosi Ervin © 2026-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varjúmacska?


Aranyosi Ervin: Varjúmacska?

Csőröm vaskos, szemem ragyog…
Kitalálod, hogy ki vagyok?
Holló lennék, fekete?
Varjú hangú remete?
Ne szórakozz, nézz meg jobban,
ha felismersz szíved dobban!
Ne hagyd magad már becsapni,
mert ki fognak majd kacagni!
Cica vagyok, nem látod,
hízelkedő barátod!
Kicsit álcázom magam,
persze ennek oka van.
Nemsokára jön a farsang,
magamra e jelmezt varrtam!
Csőröm vaskos, szemem ragyog…
Kitalálod, hogy ki vagyok?

Aranyosi Ervin © 2019-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő


Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő

Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.

A mókus is gondolkodott,
jó lehet-e háznak?
Vagy az odút kibélelni,
ha majd télen fáznak?

Csak, hogy most a mókusodú
telve élelemmel,
a mókusnak meg a szíve,
egy kis félelemmel.

Mire a makk, a mogyoró
elfogyhat belőle,
bizony ezt a szép lábbelit
elviszik előle!

Hogyan tudná szerzeményét
biztonságban tudni,
hova lehetne a cipőt
más elöl eldugni?

Ki lehetne talán adni
egy madárnak bérbe,
havonta egy egész diót
kérhetne cserébe.

Hát a cipőt hol őrizze,
míg bérlőt találhat?
Mert addig egy jó rejtekhely
előnyére válhat.

Úgy döntött hát, hogy elviszi
medve barlangjába,
rá a cipő úgy sem lesz jó,
mert túl nagy a lába.

A medvének barlangjába
úgysem jár be senki.
Róka, nyúl, vagy tolvaj szarka
nem merne bemenni!

Így aztán a medvénél
a cipőt elrejtette,
s büszke volt, hogy mennyi észre
vallott ügyes tette.

Kínálgatta fűnek-fának
cipő-bérleményét,
csillogtatva az albérlet
számos szép erényét.

De a cipőt látatlanban,
a holló sem kérte,
azt üzente, hogy a mókus
előbb menjen érte!

Elment hát a mókusunk
a medve barlangjába,
ám az odarejtett cipőt
sehol sem találta…

Barlang előtt, a tisztáson
medvebocs tanyázott,
valamivel bíbelődött,
elfoglaltnak látszott.

A mókusunk felszaladt
egy közeli fenyőre,
onnan lesett le a földön
buzgón ügyködőre.

Aztán elhűlt, szörnyülködött,
borzasztó mit látott,
a kis mackó éppen
az ő cipőjével játszott!

Karmaival széttépkedte,
foggal marcangolta,
félredobta, majd ráugrott,
s széjjeldarabolta.

Mert a mackó azt tanulta
egész bocs korától,
hogyan szabaduljon lelke
mások bocskorától.

A mókusnak nem lesz holló
idén a vendége,
mert a cipő széjjelszakadt…
Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2017-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kölyökróka

kölyökróka
Aranyosi Ervin: Kölyökróka

Kicsi vagyok, kölyökróka,
az életem csupa móka.
néha a farkammal játszom,
vagy másokét levadászom.
Tücsök, bogár, mind csalogat,
bámulom a csillagokat.
Kis kölyökként teszek, veszek,
ha megnövök ravasz leszek.
Eszem vág majd, mint az olló,
sajtját veszti majd a holló.
Meglásd, ha e róka felnő,
övé lesz e kerek erdő!

Aranyosi Ervin © 2016-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva