Aranyosi Ervin: Választások Madárországban

Aranyosi Ervin: Választások Madárországban

A holló uralta a Madárországot.
Szarka minisztere sok szép fénylőt látott,
amit meg meglátott, azt össze is hordott,
meggazdagodásból ekképp űztek sportot.

A seregély volt a jó pénzügy miniszter,
aki csapatával gyümölcsfákat tisztel,
az érett gyümölcsöt ellopja, lerázza,
a termelőket így csúnyán megalázza.

Kakukk pedig maga a titkos szolgálat,
más fészkekbe ültet saját fiókákat,
akik eluralják az elfoglalt fészket,
így a sok ingatlan, mind a kormányé lett!

A hollót éltetik csicsergő verebek,
s nem baj, hogy dalnokként, tehetségtelenek.
Celebnek lenni jó, megélnek belőle,
még ha a madárnép nem is boldog tőle.

Fecske és a gólya külföldre költözött,
nem tudott megélni a léhűtők között.
Énekesmadarak bánatukban sírtak,
mégsem lázadhattak, más sorsot nem írtak.

Történt egy szép napon. Jött egy fehér holló,
kihez a kormányban nem akadt hasonló.
Ígérgetett fűt-fát, változást a népnek,
hogy a tolvajoknak a karmára néznek.

Megbüntetik mindazt, aki eddig lopott,
s ez a madarak közt, sem volt még megszokott.
Jött az új választás, s ez a madár győzött,
eluraló pártot könnyen megelőzött.

Mert a madarak a változásban bíztak,
ezért egy új kormányt, jól életre hívtak.
Mindegy már, hogy ki jön, csak a régi menjen,
ez a gondolat járt a madárfejekben.

Személycsere történt minden fontos poszton,
hogy fehér hollónknak, ez szép sikert hozzon!
Ám, nem tudta senki, ki hitt a csodában,
háttérben a bagoly döntött általában.

Hiszen a korábbi pártot is uralta,
az erdő, a mező kiszáradt miatta.
Okos madarakat földönfutóvá tett,
inkább elköltöztek, mert e világ más lett.

Új szarka, seregély, kakukk került elő,
s mint a fehér holló, éppoly előkelő.
Lám, ígértek fűt, fát, légteret a népnek,
és hogy elődeik tyúkszemére lépnek.

Ám ők is a bagoly eszközei voltak,
minden szerzett vagyont a bagolynak toltak.
Az elszámoltatás végül is elmaradt,
békén hagytak minden régi Jómadarat.

Kicsit még nehezebb sors jutott a népnek,
újabb terhek jöttek, mégpedig temérdek.
A madárnép tűrte mindazt, amit látott,
ahogy tönkre tették a madárvilágot.

Kellett azért lökni éhezők begyének,
ezért állt a cirkusz, híján a kenyérnek.
És a fehér holló koncerteket adott,
kába rajongók közt, nagy sikert aratott.

Közben egyre több lett a fákon a féreg,
s terjedt a hazugság, mint kábító méreg.
Tán elgondolkodtat bárkit e mese még…
Holló, a hollónak nem vájja ki szemét!

Aranyosi Ervin © 2026-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva