Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Beteg világ

Aranyosi Ervin: Beteg világ

Hazugságoktól beteg a világunk,
s hitünk fegyverként fordítják ellenünk!
Beprogramozva rossz robottá válunk,
s nem vesszük észre, hogy elbánnak velünk!
Agyunkat mossák mérgező szavakkal,
s ígérnek bármit, mi úgy sem teljesül.
s hisszük, hogy szállunk álom madarakkal,
s közben az élet az, mi elrepül.

Minden problémát pont azok okoznak,
akik megoldást kínálnak reá,
s a háttérben torz törvényeket hoznak,
s a valóságunk majd ettől fejre áll!
Érdekcsoportok elhatalmasodnak,
bilincsbe verve, vakon hisz a nép,
elménken – szóból – bakancsok taposnak,
sulykolva ármányt, gazságot belénk!

A valóságban szemfényvesztés minden,
s a bűvészeket sosem láthatod.
Mert megnevezve soha egyik sincsen,
s a szóvivő, csak szöveget kapott.
Színházat látsz csak, mit neked kreálnak,
és a színészek esendő trógerek,
szereplőkké csak őáltaluk válnak,
s kevesen látják, lelkük mily beteg.

Zsarolhatók, hiszen bűnös a lelkük,
s ha hibáznak, hát visszahívhatók.
Zsebük tömött, s hatalmas az űr bennük,
pökhendiek, s torz képmutatók!
A valóságunk hazugságra épül,
s előbb-utóbb biztosan összedől,
az értők száma napról napra gyérül,
s nem futhatunk el a végzetünk elöl.

Nem kéne még álmunkból felébredni?
Előttünk mélység, tátongó szakadék!
Az igazságot meg kéne keresni,
hisz más nem fogja letenni elénk!
Hazugságoktól szenved a világunk,
kiutat már értelmes sem talál,
s nem érdekel majd senkit a halálunk,
amíg az ember megváltásra vár!

Aranyosi Ervin © 2026-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért kell a verseny?


Aranyosi Ervin: Miért kell a verseny?

Mért kell folyton versenyezni?
Mért nem elég játszani?
Mért akarunk állandóan
másnál jobbnak látszani?
Miért fontos az embernek
az eredmény, a siker?
Tényleg ettől szebb az élet,
ez adja meg, ami kell?

Ez adná a boldogságot,
vidám létet, örömöt?
Csiklandozz meg, ha nem látnád,
hogy ezen én röhögök!
Ledőlnek a kártyavárak,
mikor feltámad a szél,
nem biztos, hogy az az okos,
aki folyton csak beszél!

Pláne nem, ha mástól ered
minden egyes gondolat,
ha csupán csak félelmet kelt,
és nem old meg gondokat!
Kirakat csak ez az ország,
építjük a díszletet,
miénk csak a munka, s kórság,
másoké a tisztelet.

Óvodákban, iskolákban
versenyre tanítanak,
építünk egy csúf világot,
melynek fala ingatag.
Versenyzünk, hogy ki a legjobb,
s hagyjuk veszni életünk?
Csak néhányan látnak tisztán,
s remélik, felébredünk!

Verseny, siker, némi színház,
ez adná az életet?
Azt hiszem, hogy a lovacska,
már elrohant rég veled.
Nem látsz még a holnapodba,
múltad rég nem létezik,
s jelenedben a te lelked
a sikerre éhezik?

Ha majd nem jön el a holnap,
mi marad majd itt neked?
A siker, mit építettél,
abból lesz az életed?
Jól markold meg, mert kifolyik,
mint a víz a kezedből,
az is jó nagyot fog szólni,
mikor szép szobrod ledől!

Szeretettel emelnélek,
felnyitnám a szemedet,
össze kéne szedni végre
a sok szétszórt szemetet!
Poharunkba tiszta vizet
kellene már önteni!
Hazugságok ócska szobrát
le kellene dönteni!

Sem a verseny, sem a siker
célhoz minket nem vezet!
Csak szeretve, összefogva
alkothatunk nemzetet!
Az igazság mellettünk van,
s megsegít majd Istenünk,
ha megnyitjuk a szívünket,
s új holnapra ébredünk.

Aranyosi Ervin © 2023-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szomorú búcsú (Sztankay István emlékére)

Aranyosi Ervin: Szomorú búcsú (Sztankay István emlékére)

Aranyosi Ervin: Szomorú búcsú
(Sztankay István emlékére)

Hány filmen és hány szerepben alkottál új alakot?
Hány életet éltél meg, mely annyi sikert aratott?
Kölcsönadtad hangodat, hogy érthessük a filmeket,
annyi kedves, vidám estét köszönhettünk mind neked.
Lesz-e olyan, aki pótol, kiben ennyi láng lobog,
Vagy a színház, s film vonatja, üres fülkékkel robog.
Lesz-e ilyen egyéniség, ki ekkorát alakít,
képes lesz nyomodba lépni? Megbíztál-e valakit?

Ki pótolja humorodat, hangodat,orgánumod?
Tudom, túl sok itt a kérdés, azt mondhatnád már unod.
Biztos, most egy felhő szélén ülve nézel le reánk,
de az angyal alakítás, nem hiányzott! – mondanánk.
Most te figyelsz kíváncsian, hogy mit érzünk, mit teszünk?
Milyen szomorú a szívünk, mikor rád emlékezünk?
Szomorú a búcsú tőled, szegényebb lett a világ!
Sokkal jobb volt a színpadon, a filmvásznon nézni rád!

Aranyosi Ervin © 2014-09-13.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Főszereplő

Aranyosi Ervin: Főszereplő

Talán épp színházba készülsz,
mért jöttél ma frakkban?
Csak nem leszel főszereplő,
egy könnyű darabban?
Ha rád nézek, vidám leszek.
Mikor nekem játszol,
olyan vagy, mint egy jó színész,
pont olyannak látszol!

Aranyosi Ervin © 2013-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva