Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Átaludtam


Aranyosi Ervin: Átaludtam

Átaludtam magam a mába,
feledve múló tegnapot.
Az idő sodró áramába
feledkeztem, s most itt vagyok!

Az idő múlt, s én benne éltem,
remélve, lesznek holnapok.
Elárulom, hogy néha féltem,
ha adok, majd vissza mit kapok?

Átaludtam, sok hosszú percet,
az ébrenlét csak pillanat,
örültem, s őszintén szeretettem,
s álmodtam fénylő álmokat!

Az idő múlt és lapjaimból,
felépült már egy kártyavár,
túl sokat vártam önmagamtól,
lassítanom kell mára már!

Átaludtam magam a mába,
mi volt valós, már nem tudom,
de tapasztaltam utamat járva,
ma már az új köreim futom!

Átaludtam magam a mába,
de lassan már felébredek.
Már teremtek újat, a holnapot várva,
ha hiszek benne, szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért kell a verseny?


Aranyosi Ervin: Miért kell a verseny?

Mért kell folyton versenyezni?
Mért nem elég játszani?
Mért akarunk állandóan
másnál jobbnak látszani?
Miért fontos az embernek
az eredmény, a siker?
Tényleg ettől szebb az élet,
ez adja meg, ami kell?

Ez adná a boldogságot,
vidám létet, örömöt?
Csiklandozz meg, ha nem látnád,
hogy ezen én röhögök!
Ledőlnek a kártyavárak,
mikor feltámad a szél,
nem biztos, hogy az az okos,
aki folyton csak beszél!

Pláne nem, ha mástól ered
minden egyes gondolat,
ha csupán csak félelmet kelt,
és nem old meg gondokat!
Kirakat csak ez az ország,
építjük a díszletet,
miénk csak a munka, s kórság,
másoké a tisztelet.

Óvodákban, iskolákban
versenyre tanítanak,
építünk egy csúf világot,
melynek fala ingatag.
Versenyzünk, hogy ki a legjobb,
s hagyjuk veszni életünk?
Csak néhányan látnak tisztán,
s remélik, felébredünk!

Verseny, siker, némi színház,
ez adná az életet?
Azt hiszem, hogy a lovacska,
már elrohant rég veled.
Nem látsz még a holnapodba,
múltad rég nem létezik,
s jelenedben a te lelked
a sikerre éhezik?

Ha majd nem jön el a holnap,
mi marad majd itt neked?
A siker, mit építettél,
abból lesz az életed?
Jól markold meg, mert kifolyik,
mint a víz a kezedből,
az is jó nagyot fog szólni,
mikor szép szobrod ledől!

Szeretettel emelnélek,
felnyitnám a szemedet,
össze kéne szedni végre
a sok szétszórt szemetet!
Poharunkba tiszta vizet
kellene már önteni!
Hazugságok ócska szobrát
le kellene dönteni!

Sem a verseny, sem a siker
célhoz minket nem vezet!
Csak szeretve, összefogva
alkothatunk nemzetet!
Az igazság mellettünk van,
s megsegít majd Istenünk,
ha megnyitjuk a szívünket,
s új holnapra ébredünk.

Aranyosi Ervin © 2023-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!