Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai

Aranyosi Ervin: Egy szülő gondolatai

Ha nem lett volna gyermekem,
több pénzem lett volna,
s talán ez a versem is
csak a pénzről szólna.

Bejárhattam volna tán,
az egész világot,
és most mindazt leírnám,
mit két szemem látott!

Elmondhatnám magamról,
hogy sokat pihentem,
büszke lennék arra is,
hogy végül mi lettem.

Jobban adnék magamra,
s a környezetemre,
ám, valahogy a világ
nagyon üres lenne!

Mára már az életem
unalmasabb volna,
rájönnék, hogy az a lét
nem is rólam szólna.

De, mivel van gyermekem,
sokkal szebben éltem,
kevesebb és több jutott,
mint, amit reméltem.

Hiszen többet nevettem,
s néha persze sírtam,
de tettem a dolgomat,
ahogyan csak bírtam!

Aggódtam és rohantam,
ha valami történt,
éjszakákat hagytam ki,
s ébren voltam önként!

Kevesebbet aludtam,
de szebb volt az álmom,
s tudtam, hogy a folytatást
másnap megtalálom.

Vidámság és szeretet
társam volt a napban.
Csoda volt az életem
minden pillanatban!

Tanítottam, s tanultam,
és bölcsebbé váltam,
s ha megkérdik elmondhatom,
hogy hogyan csináltam.

Látható az eredmény,
büszke vagyok rájuk!
Azt, ami nem sikerült,
szépen korrigáljuk.

Ha nem volna gyermekem,
hát szegényebb lennék,
hiányozna életemből
a rengeteg emlék.

Hiányozna az öröm,
boldogság, vidámság.
Arcomon az unalmat,
s lógó orrom látnák.

Én kaptam a legtöbbet,
hisz szülő lehettem.
Boldogságban éltem én,
s őszintén szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva