Aranyosi Ervin: Félénk szerelem

Aranyosi Ervin: Félénk szerelem

Fiú:
Szinte naponta látlak,
de szólni nem merek,
valahogy közeledben
bután viselkedek.
Szeretnék hozzád szólni,
mondani szépeket,
de mit is mondhatnék,
mi felérne veled!

Tudom, már észre vettél,
szemed rám csillogott,
de elhinnéd-e nékem,
hogy lopnék csillagot?
Mert lehoznám az égről,
hogy ékszered legyen,
hogy érezd, nekem fontos,
hogy boldoggá tegyen.

Lány:
Szinte naponta látlak,
és biztatnám szíved,
hogy tégy felém egy lépést,
éltetném a hited.
De nem mersz hozzám szólni,
hogy bátorítsalak,
szólíts meg egyszer végre,
hisz nincsenek falak.

Én mégsem mondhatom ki,
várom csak, jöjj felém,
egy kedves szó, egy gesztus,
ezt várom tőled én.
Hiszen, te vagy a férfi,
én gyenge nő vagyok,
de látnod kell szememben,
hogy bennem tűz ragyog!

Refrén:
Érzem a szívünk már együtt dobog,
lehetnénk végre mi is boldogok,
meglelném benned lelkem jobb felét,
tudom tetőled lesz gazdagabb a lét!
Álmodjunk együtt, hunyd be szemed,
lelkedben érezd, hogy megérkezett,
valóra válhat, igaz lehet,
fogadd el szívem, szerelmemet!

Fiú:
Holnap, ha újra látlak,
lépni fogok feléd,
kiteszem az érző szívem,
megnyitva, eléd.

Lány:
Biztatni foglak,
lépj hát felém,
legyen a létünk
egy boldog regény!
Kell, hogy meghalljad
a szívem szavát,
daloljuk együtt
az élet dalát!

Refrén:
Érzem a szívünk már együtt dobog,
lehetnénk végre mi is boldogok,
meglelném benned lelkem jobb felét,
tudom tetőled lesz gazdagabb a lét!
Álmodjunk együtt, hunyd be szemed,
lelkedben érezd, hogy megérkezett,
valóra válhat, igaz lehet,
fogadd el szívem, szerelmemet!

Aranyosi Ervin © 2021-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva