Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Felnyitnám a szemedet,
ha szeretnél már látni,
súgnék, hogyha akarnál
a sarkadra állni!
Tanítanám a tudást,
mit elvettek tőled,
tisztánlátó földi lény,
válhatna belőled!

Mondanám, ha értenéd,
megnyitnám a szíved,
szeretetet küldenék,
mely beléd magot ültet.
A magban ott a tudás,
a jövődnek terve,
locsolnám, mert kell, hogy láss,
létet ünnepelve!

Ébredj, nyisd ki szemedet,
úgy nézz a világra,
hangolódj az életre,
ne a hazugságra!
Tárd ki végre ablakod,
nyiss a tiszta fényre,
lásd tisztán a világod,
Napvilágra lépve!

Hagyd hátra az árnyékot,
engedd el a múltat,
vizsgáld csak meg hitedet,
a rosszul tanultat!
Keresd csak az igazat,
mert szabaddá az tesz,
az igazság gazdagít,
s benned új tavasz lesz!

Zárd le, mi nem működött,
adj esélyt a mának,
ne higgy többé hatalom
kétes „igazának”!
Le kell végre bontanunk
a hazugság várat,
hisz addig a javulás,
mint alvó mag, várat!

Aranyosi Ervin © 2024-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne harcolj, kérlek!


Aranyosi Ervin: Ne harcolj, kérlek!

Ne harcolj, kérlek, s ne vívódj önmagaddal!
Magad legyőzni, kétes győzelem!
Mert megvakul, ki szembenéz a nappal,
vezessen inkább a hit, s az érzelem!
A harcok végén vesztesek maradnak,
fájó sebek, reménytelen romok.
Engedd szívedben az érzést meg magadnak,
s fogadd be úgy, mint esőt a homok…

Aranyosi Ervin © 2013.04.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kell a harc!

Aranyosi Ervin: Nem kell a harc!

Ne harcolj, kérlek, ne vívódj önmagaddal!
Magad legyőzni, kétes győzelem!
Mert megvakul, ki szembenéz a nappal,
vezessen inkább a hit, s az érzelem!
A harcok végén vesztesek maradnak,
fájó sebek, reménytelen romok.
Engedd szívedben az érzést meg magadnak,
s fogadd be úgy, mint esőt a homok…

Ha az ember szeretni megtanulna,
s nem a szerzés-vágy adna hajtóerőt,
levedlett bőrébe, ha visszabújna,
talán a jóság jellemezné őt!
Ám a hitek, e felfordult világban,
tévútra visznek menthetetlenül,
s a válasz mind-mind tovatűnt a mában,
s elbújt a mélyben, lelkeden belül.

Olyat próbálunk mástól megszerezni,
ami csak látszat és nem boldogít.
Míg nem vagyunk képesek úgy szeretni,
nem is érthetjük a világ dolgait.
Siker a csapda, másokon taposva,
egy harcos élet, ami keserít.
Vissza kell térnünk a teremtő MOST-ba,
s élni világunk a természet szerint.

Ne harcolj, kérlek, állj le, csendesedj le!
Keresd meg magad – lelkedben – ki vagy?
A modern kornak fegyvereit tedd le,
és a természet talán élni hagy!
Emelkedj végre, s emeld fel szép világod,
gyógyítsd a rajta ejtett sok sebet,
s mikor majd lelked valódi útját járod,
rájössz, a fénybe csak egy út vezet!

Aranyosi Ervin © 2013-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva