Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi lakoma


Aranyosi Ervin: Karácsonyi lakoma

Hulló csillag száll az égen
a havas erdő felett.
Hulló csillag jelzi méltón,
Jézuska megérkezett!
Erdő mélyén, nagy tisztáson,
egy kicsi ház álldogál,
nincs kéménye, nem száll füstje,
s nem tudni, hogy kire vár?

A ház olyan pajta-féle,
nincs ablaka, ajtaja,
mégis kedves, mégis csendes,
nem bántja világ zaja.
Kicsi a ház, fala sincsen,
csak hófogó fedele.
Mégis nagy, mert mennyi jóság
és szeretet fér bele!

Nézzünk csak be mit is takar,
mit is véd meg a tető?
Van itt minden, ami kínál,
de üres az etető.
A házikó közepében
óriás fenyőfa áll.
Vajon, mit gondol magában?
Az üres ház mire vár?

Aztán indul a varázslat,
száncsengőnek hangja kél,
lovasszánkón jön a csoda,
hamarosan ideér.
Két ló húzza, kipp-kopp, kipp-kopp,
zenél a nyolc lópata.
Fenn a szánon egy szakállas
ember ül és csapata.

Ahogy jönnek, énekelnek,
nagy pelyhekben hull a hó,
csodaváró kedves nóta,
vidám dallam hallható.
Megérkeznek a kis házhoz,
a két ló, s a szán megáll,
ha nem is a mennyországból,
de tíz angyal földre száll!

Lám csak, sürögnek, forognak,
nem várhatnak reggelig,
kezük nyomán szépen sorban
a házikó megtelik!
Széna kerül a rácsokba,
tálba nedves eleség,
káposzta az ágvillákra,
s szánon van a fele még.

Madaraknak maggal telnek
meg a madáretetők,
eresz alatt, s lenn a földön
könnyedén elérhetők.
És mi lesz a szép fenyővel,
mi lesz az ő szerepe.
Az ágait gyümölcsökkel,
jóval aggatják tele.

Van közöttük dió, alma,
mókusoknak mogyoró,
zsiradéknak a faggyúból
elkészített kis golyó.
Minden, ami jól lakathat,
éhes szájat megetet:
szarvast, őzet és vaddisznót,
fácánt, foglyot, verebet.

Egy kis só, hogy jobban essen,
van vízzel telt itató,
amikor azt teleöntik
folyékony és iható.
Karácsonyfa feldíszítve,
éhes senki nem marad,
szeretet vár vendégségbe
négylábút és madarat.

Az erdőnek rejtekéből
lesik már az állatok,
mit rejthet a kicsi kuckó,
és rájuk mi várhat ott?
Ahogy elmegy – csengőszóra –
távolodni kezd a szán.
Lassan elő merészkednek,
jól lakhatnak itt talán.

Ott senki sem tolakodik,
egyikben sincs rossz szándék,
ámuldozva megcsodálják,
lám csak mennyi ajándék.
Széna illat csalogatón
betölti a kis teret.
Jönnek is a látogatók,
mindannyian éhesek.

A szeretet jóllakatja,
minden bendő megtelik,
s az állatok jönnek sorban,
egymás után reggelig.
A jóságtól átmelegszik
mindegyiknek a szíve.
Hálás szívvel mennek tovább,
viszik a hírt messzire!

Erdő mélyén, kicsi házban,
karácsony van, állatok!
Gyertek gyorsan, ha Jézuska
eddig nem járt nálatok!
Öltözzetek ünneplőbe,
téli bundát vegyetek,
amíg akad jótét lélek,
boldogabbak legyetek!

Ha teheted, vendégeld meg
te is az állatokat!
Segíts nekik átvészelni
komoly téli fagyokat.
Adjon esélyt túlélésre
szívedben a szeretet,
hisz jó érzés, ha a szíved
más szíveket megetet!

Legyél angyal! Mások előtt
jó példával járj elöl!
Segíts mikor mások körül
a világ is összedől.
A karácsony legyen tényleg
a szeretet ünnepe!
Váljon végre valósággá,
ne maradjon csak mese!

Aranyosi Ervin © 2018-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .