Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébredjetek fel emberek!


Aranyosi Ervin: Ébredjetek fel emberek!

Elbújtam néma hallgatásban,
rágódva, saját sírom ástam,
a rettegésben elmerültem,
az élet elől menekültem.
Felébredtem. Mi ez az álom,
hol saját magam nem találom,
hol agyon nyom a hatalom?
Nekem nem kell, nem akarom
mások által írt sorsom élni,
földhöz ragadtan folyton félni!

Emeljetek fel emberek!
Ébredjen végre lelketek!
Legyetek mától szabadok,
találjátok meg magatok!
Szabad léleknek születtetek,
isteni láng ég bennetek,
teremtő lélek, mely szabad,
istentől áldott akarat!
Mindenünk van, hogy jobb legyen,
csak boldoggá kell, hogy tegyen,
s meg kell élnünk a vágyaink,
nőjenek angyalszárnyaink!

Nem kell fegyver, nem kell a harc,
a veszteség, a sok kudarc,
nem kell a verseny, a siker!
A bátor az, ki élni mer!
Élni, világot jobbá tenni,
tanulni mindenkit szeretni!
Tanítani, utat mutatva,
szíveknek élő reményt adva!
Nézzük világunk szeretettel,
lehessen boldog minden ember!

Egymásért tegyük napi dolgunk,
segítsen Isten boldogulnunk!
Kezemet nyújtom most felétek,
költözzön béke már belétek,
lelketek öröm járja át!
Nyissunk egy szeretet iskolát!
Legyünk tanulók és tanárok,
tanulhassak, amerre járok,
és emelhessem a tudást,
egymás lelkéhez eljutást!
Tegyétek ti is dolgotok,
s legyünk egymástól boldogok!

Aranyosi Ervin © 2023-08-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha lelkedben a Nap ragyog


Aranyosi Ervin: Ha lelkedben a Nap ragyog

Ha lelkedben a Nap ragyog,
ha kívül esik, az se számít!
Szebbé lesz tőle napod,
és ha rád talál egy másik,
őt is beragyoghatod,
s a közös lét szebbé válik!

Ha lelkedben a Nap ragyog,
örök fényben élhet lelked,
nem bánthatnak rút fagyok,
mindig lesz hol melegedned,
mindig elvethetsz magot,
s csodát látsz, mikor kikelnek.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
kedved másokra is hat majd,
tükrözik a csillagok,
s lelked virágszirmokat hajt,
én is virágod vagyok,
aki csodásat tapasztalt.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
szórd a fényed szét e Földön,
érezzék a magyarok,
tiszta fényed olyan kölcsön,
mit tovább kell adniuk,
hogy a világ békét öltsön.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
ébreszd az emberiséget,
legyenek mind angyalok,
hogy a sötét érjen véget!
Legyünk jók és szabadok,
s rólunk szóljon ez az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Állj talpra magyar!

Aranyosi Ervin: Állj talpra magyar!
(1848-49 emlékére)

Sosem fogunk már talpra állni,
sosem leszünk már szabadok?
Amíg hiszek a választásban,
nem döntök én, csak szavazok!

Országhatáron kívül élők,
tesznek majd zsarnokot fölém,
s mi nyögjük búsan balgaságunk
az anyaország lágy ölén.

Vakságot terjeszt száz hazugság,
a népnek lelke rég beteg.
Csipkerózsa álmát alusszák
a megvezetett emberek.

Mi változott százhetven éve?
A nép zsarnoka is magyar!
Bankok bábuja és pribékje,
s csak meggazdagodni akar!

Eladta lelkét az ördögnek,
s pokollá teszi szép hazánk!
S mi lovat adunk még alája,
s a törvény mocskát szórja ránk!

Nem veszed észre drága népem,
a saját szolgád megvezet!
Kilopta földed alólad régen,
s lassan mérgezi nemzeted!

S ne hidd, hogy volna ellenzéke,
aki majd téged képvisel,
az is csak lopni kíván végre,
s nem más, csak más ruhát visel.

Ugyanazok rángatják dróton,
mint megkötözött, rossz kutyát,
s pórázra fogva kaparják ki
a jövőnk útját, kátyúját!

Petőfi is forog sírjában,
eszmékből semmi sem maradt!
Hiába hullott hősök vére,
a sírkövünkké vált Arad.

Beolvadtunk az Unióba,
csatlóssá váltunk, jogtalan.
Nyakunkon ülnek, s kormányoznak,
és mind hazug, s dologtalan.

S a nép, az isten adta népem
hiszi, választhat szebb jövőt,
pedig csak ott van választása,
ki tegyen reá szemfödőt.

Hiszem, hogy végre tenni kéne,
ha így is, úgy is meghalunk.
Csak össze kéne végre fogni,
nekünk, kik magyarok vagyunk!

Építhetnénk egy új világot,
de csak együtt és közösen.
Ne üljön többé nyakunkon zsarnok,
ne legyen hozzánk köze sem!

Keljen ki végre itt, e fészken,
egy éltető, szabad madár!
Ez az egyetlen választásunk,
hidd el, nincs más kiút ma már.

Állj talpra magyar! Ne ásd a sírod,
tedd végre naggyá nemzeted!
Ha sorsod végre magad írod,
hazánk megint naggyá lehet!

Aranyosi Ervin © 2018-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva