Aranyosi Ervin: A világ nem minket szolgál

Aranyosi Ervin: A világ nem minket szolgál

Egy kihaló állatfajjal több,
vagy éppen kevesebb?
Mit számít, ha nem életre
tanítod szép gyermeked?

Mit számít, ha okos eszköz,
és robot fejünkre nő?
Kipusztítjuk világunkat,
mert a siker a menő!

Romboljuk a természetet,
sorra eltűnnek a fák,
műanyagba fullad bele
a lebomló nagyvilág!

Mások oldják meg gondodat,
mert ez sulykolták beléd,
az jó neked, ha azonnal,
s készen teszik le eléd.

Nem terhel a felelősség,
nincs is döntésed neked,
műsorokkal irányítják,
tévén át az életed!

Az adás a szemed vonzza,
orrodnál fogva vezet,
lassan kihal világodból
az alkotó képzelet.

Mit őseid tudtak régen,
azt már rég nem ismered,
technikára vagy rákötve,
az tölti meg a fejed.

Kihal egykor szép világod,
aztán te következel,
mesterséges lép helyedre,
s csak egy mérföldkő leszel.

A világ nem téged szolgál,
s a félelmed egyre nő,
nemzedéked mélybe hull,
mint taigetoszi csecsemő.

Megvárod a világ végét,
vagy felnyitod szemedet,
s átveszed az irányítást,
és győzhet a szeretet?

A világ nem minket szolgál,
szolgái mi ne legyünk!
Vagy új világot teremtünk,
vagy örökre eltűnünk!

Aranyosi Ervin © 2026-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva