Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 37. rész

Festmény: Kóródi Mária – Erdei tündér

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 37. rész

Újabb napot kellett
megint végig várnom.
Aztán forgó széllel
kellett visszaszállnom.

De épp megpörgetett,
– s közben nem is szálltam –
szemem kinyitottam
és ámultan láttam,

hogy ott vagyok ismét,
ahol tegnap este,
bár elmém a hogyan-t
erősen kereste…

De a függőleges
varázskörnél voltam,
mit mindenki nézett,
megkövülten, szótlan.

Ott volt a tündérem,
erdő közepében,
madarak röpdöstek
az ő közelében.

Ahogy lépett, táncolt,
kis nyulak követték,
szép vállára szálltak
megpihenni lepkék.

Látszott a kunyhója,
annak szép tornáca,
a földön a sámli,
mely jöttömet várja.

Ott volt a hintaszék,
ahol gyakran ülve,
mesélte meséjét
mélyen elmerülve.

Ott volt a tündérem,
jaj, de csoda szép volt,
mint szeles nap előtt,
elpirult az égbolt.

És láttam a fiút,
epekedve nézte,
tündérem csodája
őt is megigézte.

– Drága, jó varázslóm,
oda kell hát mennem,
Nincs mi visszatarthat,
mert beleszerettem.

Szívem nélküle már
dobbanni sem képes
– szólalt meg az ifjú –
ez a tündér édes.

Oly jó reá nézni,
szívem átmelegszik,
minden porcikája,
tiszta lelke tetszik.

Tisztelt, jó Mesterem,
kérlek, engedj hozzá,
hiszem, hogy életem
ő bearanyozná!

Tudom, hogy jót tennénk
együtt a világnak,
visszajövök hozzád,
hamarosan látlak!

Elhozom őt ide,
ha támogatsz benne,
tudom, mindegyikünk
nagyon boldog lenne!

Folytatom iskolám,
s nem leszek hálátlan,
öröm a lelkemnek,
hogy inasoddá váltam.

És szólt a Varázsló:
– Menj csak, tedd a dolgod,
mért bántana engem,
ha a szíved boldog.

Hisz nevelt fiam vagy,
szeretet köt hozzád!
Örülnék, ha őt is,
ide, közénk hoznád.

Bezárta hát a kört,
amit eddig néztünk,
Kinyitott egy ajtót,
s mindhárman kiléptünk.

Siettünk mind vissza
a nagy piactérre,
zöldellő porondra,
s hívtuk a sast végre.

Elsötétült a Nap,
árnyékba borultunk,
az óriás madárhoz képest
aprók voltunk.

Könnyed szárnycsapással
érte el a földet,
sötét színre festve
az imént még zöldet.

Szárnyait becsukta,
s ráült a lábára,
mi felkapaszkodtunk
hatalmas hátára.

Mielőtt felszálltunk,
szemeim behunytam.
Mesém itt ért véget,
mára elaludtam!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész

Ahogy elszállt a nap,
úgy jött el az este,
a kíváncsi lelkem
a tündért kereste.

Siettem én hozzá,
folytatásra vágytam,
futottam és porzott
az út is utánam.

Ott várt a varázstál,
megtöltve már vízzel,
s tündérem már főzött
mesét hozó ízzel.

Látszott már a kunyhó,
s az asszony a kertben,
dolgozott serényen,
szívvel, hála telten.

Mellette a fia
szintén serénykedett,
nem játszott házőrzőt,
vagy épp lusta ebet.

Azt csak négyen tudták,
hogy ő csak hasonmás,
hiszen a varázslat
épp ettől lett pompás.

Persze, nem tudhatták,
hogy a tündér látta,
mikor a varázsló
elment hajnal tájban.

Hogy fel ne ismerjék,
a fiúra rászórt
egy kutyává tevő
valódi varázsport.

Pont úgy néztek ki hát,
mint a jött vendégek,
kutyával kóborló,
szegény koldus népek.

Aztán kint a mezőn
nagy forgószél támadt,
fel is kapta őket,
vitte a varázslat.

Varázsló várának
udvarán landoltak,
s újra a megszokott
gúnyájukban voltak.

A mágus a fiút
körbe is vezette,
e varázsos lakot
rögtön megszerette.

Valahogy mindenből
a szeretet áradt,
jókedv és vidámság
járta át a várat.

Minden apró zuga
olyan, mintha élne.
Senkiről sem látszott,
hogy cseppet is félne.

Mert hát a varázsló
nem egyedül lakott,
nem tett ajtajára
vár védő lakatot.

De csak a jó lélek
tehette be lábát,
a rossz elkerülte
a varázsló várát.

– Na fiam, holnaptól
kösd fel a gatyádat,
komoly feladatok,
varázsdolgok várnak.

Minden tudományom
neked megtanítom,
mindent amit lehet
égi, földi síkon.

Néhány fontos szabályt
meg kell most tanulnod,
nem szabad a harag
csapdájába hullnod.

Ne hagyd gondolatod,
tévútra vezetni,
tanulj meg a rosszon
szívedből nevetni.

Csak a jó érzések
visznek majd előre,
sok mindent tapasztalsz,
tanulj hát belőle.

A szívedre hallgass,
eszed támogasson,
s engedd, szereteted
a másikra hasson!

Sose vívjál harcot,
az nem vezet jóra,
hallgass a lelkedből
súgott tiszta szóra.

Lám a mai mesém
pont itt félbeszakadt,
én észre sem vettem,
s az időm elszaladt.

Hát búcsút intettem,
kedves tündéremnek,
kellett a pihenés
megfáradt fejemnek.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Egy cseppnyi ház

Egy cseppnyi ház
Aranyosi Ervin: Egy cseppnyi ház

Egy cseppnyi ház az erdő szélén,
előtte kis patak szalad.
Távol a világ csúf zajától,
ahol a szív boldog, s szabad.

Elvonultan a nagyvilágtól,
a lélek csendben megpihen.
Körül ölel a csend varázsa,
nincs ennél szebb, én így hiszem.

Apró kis kunyhó, átkarolva,
pihen a természet ölén,
a földi mennyország csodája
éled a zöld erdő tövén.

Egy cseppnyi házban, teljes élet,
amit élők vesznek körül.
Veled élnek és élni hagynak.
Ahol a lélek él, s örül.

Aranyosi Ervin © 2016-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva