Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Látod ezt a képet? És milyennek látod?
Felfedezed rajta a nyílt boldogságot?
Vajon, a másik fél, a boldogság árnya,
ezt most megfejteni, az élet talánya?

Mert minden lélekben ott él e kettősség,
várva hogy a lelkek mind magukra öltsék.
Végül, hogy melyik győz, oly kevésen múlik,
– dilemma kísér el az életen túlig.

Tudod, minden ember szeretetre vágyna,
de hogyan kapja meg? Nincsen tudománya!
Mindenünket – mink van – mind-mind odaadnánk,
bármi is az ára, hadd vegyék el! Hagynánk!

S tudod, el is veszik, mert balga a lélek,
minden értékeset csupán pénzben mérnek!
Azt hiszed, a siker szeretetet hoz rád?
Vágyva megszereznéd, csak úgy eloroznád?

Pedig oly egyszerű, csak meglátnod kéne,
lelkedben ott ragyog a szeretet fénye.
Öltsed hát magadra, s kezd el adni, adni,
nem fog a világ sem sötétben maradni.

A szeretet a fény, lelked ragyogása,
s minden más élőben ott lakik a mása,
csak a lámpásokat kell felkapcsolgatni,
kezdj el a lelkedből szeretetet adni!

Figyeld, hogy fényétől menekül az árnyék,
nagy ám ez a világ, sok éhező vár még!
Koldusa a szívnek, szeretetnek, fénynek,
mert tudatlanságban, szeretetlen élnek.

Gyújtsunk végre gyertyát, apró, pici lángot,
melegítsünk szívet, szebbítsünk világot!
Meneküljön a fagy, lelkekből a kétség,
szeretet nyomában múljon a sötétség!

Aranyosi Ervin © 2017-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva