Aranyosi Ervin: Luca

Aranyosi Ervin: Luca

Van egy cicám, éjfekete
úgy hívják, hogy: Luca!
Ő bizony az én szívemnek
fekete párduca!
Pici gonosz boszorkányom,
és csodatündérem,
én magam is csodálkozom,
hogyan játszik vélem.
Ha éhezik, kell, hogy menjek,
rögtön enni adjak,
de nem elég a teletál,
kell, hogy ott maradjak.
Szereti a társaságom,
nem is hagy dolgozni,
leköti a figyelmemet,
s ezt tudja fokozni.
Mikor alszom, odabújik,
fognom kell a lábát,
alszunk, s közben őrízgetjük
kettőnk közös álmát.
Bár visszaél türelmemmel,
én szívből imádom,
legyen hát a legboldogabb
cica a világon!

Aranyosi Ervin © 2020-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva