Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szabadulj ki!

Aranyosi Ervin: Szabadulj ki!

Nem érzed még? Csapdába estél!
Magába szív egy rossz világ!
Nem érted van, s végképp elvesztél,
ha tovább hagyod hatni rád!
Ural az eszköz, elmét mérgez,
zsinóron rángat. Bábu vagy!
Szíved kihűl, lassan, nem érez,
s uralt világ ma már az agy!

Szabadulj ki, légy önmagaddá,
ne más írja a sorsodat!
Olyan, ki tőled megtagadná
mindazt, amitől boldog vagy!
Mássz le a gépről, válj emberré!
Egyéb esélyed nincs neked!
Te tedd világod jobbá, szebbé,
ne legyen rab a képzelet!

Okos az eszköz, mégsem érzed,
hogy általa vagy oktalan!
Lassan nem írsz, kihal beszéded,
miért is vagy boldogtalan?
Kihűl az érzés, elhal világod,
beszűkül minden kapcsolat,
virtuálisan jársz csak táncot,
s elrejted valós arcodat.

Elveszted azt, mi emberré tett,
és gép uralja lelkedet,
sorsodtól már semmi sem véd meg,
feladod minden elvedet.
Elvesztesz mindent, s megvezetnek,
álomvilágod nem tanít,
mégis ezt hívod élvezetnek,
okos eszközöd elvakít.

Aranyosi Ervin © 2024-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Társasjáték


Aranyosi Ervin: Társasjáték

Vasárnap van, vasárnap van,
együtt a család,
a játékból ne maradj ki
szükségünk van reád!
Hozd a dobozt, nyisd ki szépen,
öntsd ki tartalmát.
válassz bábut,
majd a színe szerencsét hoz rád!

Itt a tábla, rajta lépkedsz,
ez az életút,
Itt mindenki bizonyíthat,
miből, mit tanult.
Már a startnál helyezkedünk,
indulhatnánk már?
Kíváncsian várjuk sorsunk,
mi az, ami vár.

Szeretetre vágyunk mind-mind,
szépről álmodunk,
nevetünk és néha sírunk,
néha vádolunk.
Néha bántunk, néha játszunk,
néha még hiszünk,
a játékba néha-néha,
cselt, csapdát viszünk.

Refrén:
Játék, játék, játék, játék
– ne vedd komolyan!
Játék, amely élni tanít,
lelkünkben fogan!
Játék, játék, játék, játék
– ébren álmodás,
játék, amely valóságos,
mégis látomás!

Ha játék, hát legyen játék,
ne vedd komolyan,
az utat kell végigjárnod,
s az idő rohan!
Nem muszáj egymást legyőzni,
célba érni kell!
sokkal szebb a játék vége
ha együtt érjük el!

Refrén:
Játék, játék, játék, játék
– ne vedd komolyan!
Játék, amely élni tanít,
lelkünkben fogan!
Játék, játék, játék, játék
– ébren álmodás,
játék, amely valóságos,
mégis látomás!

Aranyosi Ervin © 2020-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…


Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva