Aranyosi Ervin: Virágtemető
Aranyosi Ervin: Virágtemető
Halottakért a virágok halnak,
(de erről szól az ő életük),
köszönhető ez egy jeles-napnak,
tele van a temető velük.
Hervadásuk jelzi az elmúlást,
díszítenek sosem élt követ,
a sír nem tárol az életen túl mást,
mert elbomlik az emberi szövet.
A temetőkből a lényeg hiányzik,
a lélek, mely messzi útra kelt,
a fagyos kő, pár napra kivirágzik,
a gyászolókból sok virágra telt.
Pedig gyertyát bármikor gyújthatna,
ha szerette a szívében él,
a jó érzés biztos megnyugtatna,
hogy lélekben újra visszatért.
Nem halnak meg, itt élnek szívünkben,
az élőkben mély nyomuk marad,
felbukkannak emlékezetünkben,
az idő felettük el nem szalad.
Legutóbbi hozzászólások