Aranyosi Ervin: A zaj szigete

Aranyosi Ervin: A zaj szigete

Dübörög a sziget,
kihűlt szíve dobban,
gyilkos ürességét
nem tartja titokban!
Tudatlan reflektor
vetít sötétséget,
monotóniája
beszippanthat téged.

Mint őrült hangyaboly,
a fogyasztó tömeg,
futkos össze-vissza,
célját sem érti meg!
A lét lézengői,
összemenekülnek,
Zaj-Istent imádva,
transzukba merülnek.

Kell bizony e cirkusz,
ne lásd mi az élet!
A pénz tömlöcében
nem fáj az ítélet!
Agytompító szerek
súrolják a falat,
amíg elméd mélyén
még gondolat marad.

Tompaság, lüktetés,
hangszerek sikolya,
mind csak közvetítő:
az ördög mosolya!
Bűzös lehelete
a fülükbe súgja,
ennek a világnak
nincs mása, csak múltja!

Aranyosi Ervin © 2022-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!