ébredés | Aranyosi Ervin versei

jún
23

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Az oroszlán dilemmája, birka, csorda, ébredés, élet, érdek, harcol, nyáj, önző, rabszolga, szabad, vers, vezető 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Porszemek álma

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmunk, Aranyosi Ervin, ébredés, ember, esély, föld, jövő, milliárdnyi, Porszemek álma, szenvedély, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Porszemek álma

Porszemből áll a sivatag,
vízcseppekből a tenger,
külön-külön gyengék vagyunk,
de együtt a sok ember,
mindenre képes úgy,
ahogy viharos tenger árja,
mindent legyőzhet – én tudom –
ha hitét megtalálja!

Mindent legyőzni nem muszáj,
a világot uralni,
nem kell betevő falatért,
az utcán éhen halni!
Porból lettünk, s a porszemek,
könnyet csalnak a szembe,
s ha álmunk porvihart kavar,
ki állna velünk szembe?

Hány milliárdnyi ember él
szerte a nagyvilágban?
Ha fellángol a szenvedély,
hitünk ott ég a lángban.
Ám nem kell tüzet gyújtanunk,
csupán ébrednünk kéne,
bárcsak a hajnal jönne már,
milliárdok reménye!

Ne hidd hát el – kicsik vagyunk –
az álmunk nagyra nőhet,
van esély, jobbá tenni még,
az értünk élő Földet!
A világ összes porszemét,
csak felemelni kéne,
ébredjen, lásson szebb jövőt,
és lépjen be a fénybe!

Aranyosi Ervin © 2022-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Éhes ébredés

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, dorombolok, ébredés, éhes, fény, hajnal, hála, reggel 1 Comment

Aranyosi Ervin: Éhes ébredés

Felébredek és rám talál a hála.
Jövök hozzád és ébresztgetlek én.
A hajnal kel – az éjszaka halála –
és fény fut át a széles földtekén.
A reggel, persze én bennem is ébred,
éhes pocakom hangosan korog.
Hát jövök hozzád, biztosan megérted,
egy kis kajáért neked dorombolok…

Aranyosi Ervin © 2017-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ébredés, életedben, ember, fény, gondolatok, kávé, lelki, meghatároz 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Kezdd el kávéval a napod,
s kérlek, azt vedd észre:
– hogy a kávéd jótékonyan
hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet,
s lám a fény beárad,
gondolatok ébredeznek,
nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten,
ugyanígy ébredni,
életedben jó dolgokat
gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok
teremtik a sorsod,
napjaidban nem egy másik
lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered
az, mi meghatároz.
Minden ember így vonz jót,
vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy „lelki kávé”,
s végre felébredni,
változtatva életünkön,
önmagunkká lenni!

Aranyosi Ervin © 2016-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Naptánc

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldog, csoda, dallam, ébredés, élet, lépések, nap, naptánc, táncolunk, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Naptánc

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap,
s nem látja senki más!
Sárgája széle kontúros,
mint egy tükörtojás.
Felhők fehérje elterül,
égbolt a serpenyő.
Zizeg a lég, még megremeg,
s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi
egy új nap dallamát,
hála kíséri reggeled,
muzsikát hallva át.
Madárdal szól és táncba hív,
mozdul lábad, kezed,
s látod a dalt, ha ellazulsz,
ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád
lassan az égig ér.
Itt vagy, hát éld az életed,
érezd, hogy mennyit ér!
Indul a nap, a lét tiéd,
vár élmények sora.
Ha nem érzed a lüktetést,
nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény
átjárja testedet.
A tánc varázs, a fény parázs,
láng gyújtó perzselet.
Forgó örvény, mely kényszerít,
mely magával ragad,
nem tudod mért, de élvezed
és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid,
víg táncba kezdenek.
Két kar követi ritmusát,
majd szárnnyá vedlenek.
Kitárod képzelt szárnyaid,
s eléred a Napot,
tiéd az ég, táncolsz, repülsz,
a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled
ily hálával teli!
Boldog a szív, mely ritmusát,
Naptáncát megleli.
Értelmet lel az életed,
megélni egy csoda!
Hát vár a Nap, az ébredés,
nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint,
élvezd az életet!
Ha más is hallja dallamát,
majd táncra kél veled.
Mikor majd együtt táncolunk,
felébred a világ,
s a Napod is ontja boldogan
éltető sugarát…

Aranyosi Ervin © 2016-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ébredés hétfőn

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, ébredés, Ébredés hétfőn, éjszaka, hétfő, hosszú, mosolyom, nap, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ébredés hétfőn

Hosszú volt ez az éjszaka,
a reggeli Nap rám tekint.
Ébredni kell, dolgozni kell,
és kezdődik egy hét megint.
Láthatod, még ásítozom,
aztán mosolyom felteszem!
Kerekre nyílik a „csipám”,
s nem lát már búsnak senki sem…

Aranyosi Ervin © 2013-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ébredés

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, ébredés, jóság, reggel, szeretet 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ébredés

Ágyunkban lassan ránk talál a reggel.
Feléled, s hosszan csörömpöl a vekker.
Ébredj, egy új nap bontogatja szárnyát,
hagyd ott az álom hullámzó óceánját!
Engedd, hogy jóság költözzön szívedbe,
ne élj többé magánytól számkivetve!
Utadat a jó kedv, s szeretet kísérje,
engedd, hogy a szíved tiszta fénye érje!

Aranyosi Ervin © 2013-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Leragad a szemem

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, ébredés, kacsingat, kedvem, kel, Leragad a szemem, Napocska, vekker, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Leragad a szemem

Leragad még mind két szemem,
nem könnyű az ébredés,
– nyitogatom, feszegetem,
táguljon e cseppke rés!
A napocska rám kacsintgat,
kedvem mégis lassan kel.
Nem tudok még mit kezdeni,
az ébresztő vekkerrel…

Aranyosi Ervin © 2013-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Alvó cicák

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Alvó cicák, Aranyosi Ervin, csibészek, ébredés, fekszik, hancúroznak, három, kényelmes, párna, vers, zezszik Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Alvó cicák

Három cica, ahogy tetszik,
rövid párnán, hosszan fekszik.
Három a magyar igazság,
nincs is bennük semmi vadság!
Egymás mellett kényelmesen,
ébredésük én meglesem!
Aztán esznek, hancúroznak,
sosem látom őket rossznak,
bár olykor azért csibészek,
akkor a körmükre nézek!

Aranyosi Ervin © 2012-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Imádkozom egy szebb világért

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ébredés, ima, Isten, szebb, szeretet, tavasz, világ, virág 13 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Imádkozom egy szebb világért

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

Imádkozom. Nem harcba hívlak!
Jövőnk másképp is élhető.
A virágok könnyedén nyílnak,
figyeld meg, s lám megérthető.
Nincs helye itt erőlködésnek,
felejtsd hát minden gondodat!
Örülj tavasznak, ébredésnek,
s váltsd most valóra álmodat.

Tiéd a gondolat hatalma,
ha uralod, csak jót teremt.
Lehúz a gyengék aggodalma,
emeld hát fel tekinteted!
Nem elég csak a jóra vágyni,
tudnod kell azt, hogy létezik.
Lélekben kell világot látni,
lelked a szépre éhezik.

Szeretet magját szórd a szélbe,
szívek „földjébe” vesd csak el!
Mosolyt önts éltető vízébe,
s öröm legyen, mikor kikel!
Arcon mosoly, a szívben béke,
– legyen zászlónk és címerünk!
Testünk és lelkünk egészsége,
váljon teljessé így velünk!

Imádkozom az Istenemhez,
és hozzád is, mert benned él!
Imádkozz, ezzel jót teremthetsz,
hogy mától boldogabb legyél.
Mosolyt vigyél a csüggedőknek,
gyógyíts meg fájó lelkeket!
S ha téged is imába szőnek,
együtt örülök majd veled.

Aranyosi Ervin © 2012-04-17.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem, óriási nagy dilemma. Maradjak meg rabszolgának? Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek, s kiszolgáltatott vagyok. Oroszlánként többet érek, s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék, s itt hagynám a barikát, nem azért, hogy harcolhassak, nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék, a szívemre hallgatnék, szebbé tenném a világot, szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat, kitaposott rossz utat, amit a sok megválasztott, rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom, mint az önző érdekük, ha csak maguknak kaparnak, miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz, és eljön az ébredés, de ma sajnos több a birka, és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Porszemek álma

Porszemből áll a sivatag, vízcseppekből a tenger, külön-külön gyengék vagyunk, de együtt a sok ember, mindenre képes úgy, ahogy viharos tenger árja, mindent legyőzhet – én tudom – ha hitét megtalálja!

Mindent legyőzni nem muszáj, a világot uralni, nem kell betevő falatért, az utcán éhen halni! Porból lettünk, s a porszemek, könnyet csalnak a szembe, s ha álmunk porvihart kavar, ki állna velünk szembe?

Hány milliárdnyi ember él szerte a nagyvilágban? Ha fellángol a szenvedély, hitünk ott ég a lángban. Ám nem kell tüzet gyújtanunk, csupán ébrednünk kéne, bárcsak a hajnal jönne már, milliárdok reménye!

Ne hidd hát el – kicsik vagyunk – az álmunk nagyra nőhet, van esély, jobbá tenni még, az értünk élő Földet! A világ összes porszemét, csak felemelni kéne, ébredjen, lásson szebb jövőt, és lépjen be a fénybe!

Aranyosi Ervin: Éhes ébredés

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Kezdd el kávéval a napod, s kérlek, azt vedd észre: – hogy a kávéd jótékonyan hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet, s lám a fény beárad, gondolatok ébredeznek, nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten, ugyanígy ébredni, életedben jó dolgokat gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok teremtik a sorsod, napjaidban nem egy másik lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered az, mi meghatároz. Minden ember így vonz jót, vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy „lelki kávé”, s végre felébredni, változtatva életünkön, önmagunkká lenni!

Aranyosi Ervin: Naptánc

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog, fényétől máris boldogabb vagyok! Úgy érzem, a két szemem ragyog, másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap, s nem látja senki más! Sárgája széle kontúros, mint egy tükörtojás. Felhők fehérje elterül, égbolt a serpenyő. Zizeg a lég, még megremeg, s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi egy új nap dallamát, hála kíséri reggeled, muzsikát hallva át. Madárdal szól és táncba hív, mozdul lábad, kezed, s látod a dalt, ha ellazulsz, ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog, fényétől máris boldogabb vagyok! Úgy érzem, a két szemem ragyog, másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád lassan az égig ér. Itt vagy, hát éld az életed, érezd, hogy mennyit ér! Indul a nap, a lét tiéd, vár élmények sora. Ha nem érzed a lüktetést, nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény átjárja testedet. A tánc varázs, a fény parázs, láng gyújtó perzselet. Forgó örvény, mely kényszerít, mely magával ragad, nem tudod mért, de élvezed és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog, fényétől máris boldogabb vagyok! Úgy érzem, a két szemem ragyog, másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid, víg táncba kezdenek. Két kar követi ritmusát, majd szárnnyá vedlenek. Kitárod képzelt szárnyaid, s eléred a Napot, tiéd az ég, táncolsz, repülsz, a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled ily hálával teli! Boldog a szív, mely ritmusát, Naptáncát megleli. Értelmet lel az életed, megélni egy csoda! Hát vár a Nap, az ébredés, nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog, fényétől máris boldogabb vagyok! Úgy érzem, a két szemem ragyog, másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint, élvezd az életet! Ha más is hallja dallamát, majd táncra kél veled. Mikor majd együtt táncolunk, felébred a világ, s a Napod is ontja boldogan éltető sugarát…

Aranyosi Ervin: Ébredés hétfőn Hosszú volt ez az éjszaka, a reggeli Nap rám tekint. Ébredni kell, dolgozni kell, és kezdődik egy hét megint. Láthatod, még ásítozom, aztán mosolyom felteszem! Kerekre nyílik a „csipám”, s nem lát már búsnak senki sem…

Aranyosi Ervin: Ébredés

Aranyosi Ervin: Leragad a szemem

Leragad még mind két szemem, nem könnyű az ébredés, – nyitogatom, feszegetem, táguljon e cseppke rés! A napocska rám kacsintgat, kedvem mégis lassan kel. Nem tudok még mit kezdeni, az ébresztő vekkerrel…

Aranyosi Ervin: Alvó cicák

Három cica, ahogy tetszik, rövid párnán, hosszan fekszik. Három a magyar igazság, nincs is bennük semmi vadság! Egymás mellett kényelmesen, ébredésük én meglesem! Aztán esznek, hancúroznak, sosem látom őket rossznak, bár olykor azért csibészek, akkor a körmükre nézek!

Aranyosi Ervin © 2012-08-08. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Imádkozom egy szebb világért

Imádkozom egy szebb világért, amit a gondolat teremt. A fénylő Napom sugaráért, fénye járja be lelkemet. Imádkozom te érted, s értem, legyen itt végre szebb világ! Váljak jobbá, mint eddig éltem! Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön, s élhetnénk mind, mind boldogan. Ne legyen létünk puszta börtön, szabaddá váljunk oly sokan. Mit is jelent szabaddá lenni? Ne tartson féken félelem! Akarjunk újra naggyá lenni, lépj be a fénybe én velem!

Imádkozom. Nem harcba hívlak! Jövőnk másképp is élhető. A virágok könnyedén nyílnak, figyeld meg, s lám megérthető. Nincs helye itt erőlködésnek, felejtsd hát minden gondodat! Örülj tavasznak, ébredésnek, s váltsd most valóra álmodat.

Tiéd a gondolat hatalma, ha uralod, csak jót teremt. Lehúz a gyengék aggodalma, emeld hát fel tekinteted! Nem elég csak a jóra vágyni, tudnod kell azt, hogy létezik. Lélekben kell világot látni, lelked a szépre éhezik.

Szeretet magját szórd a szélbe, szívek „földjébe” vesd csak el! Mosolyt önts éltető vízébe, s öröm legyen, mikor kikel! Arcon mosoly, a szívben béke, – legyen zászlónk és címerünk! Testünk és lelkünk egészsége, váljon teljessé így velünk!

Imádkozom az Istenemhez, és hozzád is, mert benned él! Imádkozz, ezzel jót teremthetsz, hogy mától boldogabb legyél. Mosolyt vigyél a csüggedőknek, gyógyíts meg fájó lelkeket! S ha téged is imába szőnek, együtt örülök majd veled.

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Porszemből áll a sivatag,
vízcseppekből a tenger,
külön-külön gyengék vagyunk,
de együtt a sok ember,
mindenre képes úgy,
ahogy viharos tenger árja,
mindent legyőzhet – én tudom –
ha hitét megtalálja!

Mindent legyőzni nem muszáj,
a világot uralni,
nem kell betevő falatért,
az utcán éhen halni!
Porból lettünk, s a porszemek,
könnyet csalnak a szembe,
s ha álmunk porvihart kavar,
ki állna velünk szembe?

Hány milliárdnyi ember él
szerte a nagyvilágban?
Ha fellángol a szenvedély,
hitünk ott ég a lángban.
Ám nem kell tüzet gyújtanunk,
csupán ébrednünk kéne,
bárcsak a hajnal jönne már,
milliárdok reménye!

Ne hidd hát el – kicsik vagyunk –
az álmunk nagyra nőhet,
van esély, jobbá tenni még,
az értünk élő Földet!
A világ összes porszemét,
csak felemelni kéne,
ébredjen, lásson szebb jövőt,
és lépjen be a fénybe!

Kezdd el kávéval a napod,
s kérlek, azt vedd észre:
– hogy a kávéd jótékonyan
hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet,
s lám a fény beárad,
gondolatok ébredeznek,
nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten,
ugyanígy ébredni,
életedben jó dolgokat
gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok
teremtik a sorsod,
napjaidban nem egy másik
lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered
az, mi meghatároz.
Minden ember így vonz jót,
vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy „lelki kávé”,
s végre felébredni,
változtatva életünkön,
önmagunkká lenni!

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Ébredj, mert ott kint kél a nap,
s nem látja senki más!
Sárgája széle kontúros,
mint egy tükörtojás.
Felhők fehérje elterül,
égbolt a serpenyő.
Zizeg a lég, még megremeg,
s a Napunk csak egyre nő.

Lüktet a szív és átveszi
egy új nap dallamát,
hála kíséri reggeled,
muzsikát hallva át.
Madárdal szól és táncba hív,
mozdul lábad, kezed,
s látod a dalt, ha ellazulsz,
ha behunyod szemed.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Pördülj, fordulj, energiád
lassan az égig ér.
Itt vagy, hát éld az életed,
érezd, hogy mennyit ér!
Indul a nap, a lét tiéd,
vár élmények sora.
Ha nem érzed a lüktetést,
nem figyeltél oda!

Ám, ha figyelsz, a tiszta fény
átjárja testedet.
A tánc varázs, a fény parázs,
láng gyújtó perzselet.
Forgó örvény, mely kényszerít,
mely magával ragad,
nem tudod mért, de élvezed
és jól érzed magad.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Lépések jönnek, s lábaid,
víg táncba kezdenek.
Két kar követi ritmusát,
majd szárnnyá vedlenek.
Kitárod képzelt szárnyaid,
s eléred a Napot,
tiéd az ég, táncolsz, repülsz,
a végtelent kapod.

Legyen tehát a reggeled
ily hálával teli!
Boldog a szív, mely ritmusát,
Naptáncát megleli.
Értelmet lel az életed,
megélni egy csoda!
Hát vár a Nap, az ébredés,
nyílt szívvel menj oda.

Refrén: Úgy érzem, a napfény rám ragyog,
fényétől máris boldogabb vagyok!
Úgy érzem, a két szemem ragyog,
másoknak én is reményt adhatok.

Folytasd napod ezek szerint,
élvezd az életet!
Ha más is hallja dallamát,
majd táncra kél veled.
Mikor majd együtt táncolunk,
felébred a világ,
s a Napod is ontja boldogan
éltető sugarát…

Aranyosi Ervin: Ébredés hétfőn

Hosszú volt ez az éjszaka,
a reggeli Nap rám tekint.
Ébredni kell, dolgozni kell,
és kezdődik egy hét megint.
Láthatod, még ásítozom,
aztán mosolyom felteszem!
Kerekre nyílik a „csipám”,
s nem lát már búsnak senki sem…

Leragad még mind két szemem,
nem könnyű az ébredés,
– nyitogatom, feszegetem,
táguljon e cseppke rés!
A napocska rám kacsintgat,
kedvem mégis lassan kel.
Nem tudok még mit kezdeni,
az ébresztő vekkerrel…

Három cica, ahogy tetszik,
rövid párnán, hosszan fekszik.
Három a magyar igazság,
nincs is bennük semmi vadság!
Egymás mellett kényelmesen,
ébredésük én meglesem!
Aztán esznek, hancúroznak,
sosem látom őket rossznak,
bár olykor azért csibészek,
akkor a körmükre nézek!

Aranyosi Ervin © 2012-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

Imádkozom. Nem harcba hívlak!
Jövőnk másképp is élhető.
A virágok könnyedén nyílnak,
figyeld meg, s lám megérthető.
Nincs helye itt erőlködésnek,
felejtsd hát minden gondodat!
Örülj tavasznak, ébredésnek,
s váltsd most valóra álmodat.

Tiéd a gondolat hatalma,
ha uralod, csak jót teremt.
Lehúz a gyengék aggodalma,
emeld hát fel tekinteted!
Nem elég csak a jóra vágyni,
tudnod kell azt, hogy létezik.
Lélekben kell világot látni,
lelked a szépre éhezik.

Szeretet magját szórd a szélbe,
szívek „földjébe” vesd csak el!
Mosolyt önts éltető vízébe,
s öröm legyen, mikor kikel!
Arcon mosoly, a szívben béke,
– legyen zászlónk és címerünk!
Testünk és lelkünk egészsége,
váljon teljessé így velünk!

Imádkozom az Istenemhez,
és hozzád is, mert benned él!
Imádkozz, ezzel jót teremthetsz,
hogy mától boldogabb legyél.
Mosolyt vigyél a csüggedőknek,
gyógyíts meg fájó lelkeket!
S ha téged is imába szőnek,
együtt örülök majd veled.