Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!

Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy az éltető vizem,
te hozzád vezet minden út,
miattad dobban meg szívem!

Ha nem vagy, létem véget ér,
nélküled én szomjan halok,
elvesztem utam, célomat,
ha nem vagy, hát én sem vagyok!

Én nélküled nem élhetek,
részemmé váltál teljesen,
összeforrt lelkünk egykoron,
a dolgom csak érted teszem!

Te adod éjjel álmaim,
amit ébren megélhetek,
te teszed szebbé napjaim,
s nincsen jövőm, csakis veled!

Te adod létem dallamát,
s én írok hozzá szöveget,
s így adom neked dalban át,
a léthez az erőt neked!

Közös a múlt, közös a mánk,
minden fenséges pillanat,
ez ad élő bőséget ránk,
egymás nélkül, ‘mink sem marad!

Öröm, hogy a tiéd vagyok,
s cserében te is az enyém,
lelkedben szép nyomot hagyok,
enyémben te lehetsz a fény!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy a lélegzet nekem!
S ha már nem kapok levegőt,
semmit sem ér az életem!

Hálás vagyok szép lelkedért,
mely az enyém másik fele,
a te álmod is bennem élt,
s így váltam boldoggá vele!

Aranyosi Ervin © 2023-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!