Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Február végén


Aranyosi Ervin: Február végén

Február utolsó napján,
kerek Hold tekint reám.
Szökik a nap, szökik a perc,
tovaszáll az éjszakám!
Elfolyik a kezem közül,
meg hiába markolom,
elvész minden múló percem,
búsulni még sincs okom.

Mert mi múlik, a helyébe
új alkalom lép elő,
s minden egyes vágyott célom
közelebbről nézhető.
Már alig van néhány lépés,
mi elválaszt tőle még,
nagy örömmel élem létem,
sosem lesz ebből elég.

Csak a jóra koncentrálok,
kiélvezem perceim,
így lesz ritmusos a versem,
így kerül belé a rím.
Talán jó, hogy a holnapot
előre nem tudhatom,
meglepetés és váratlan
lesz érte a jutalom.

Február végére értem,
ez a hónap elszaladt.
ezt sem zártam kalitkába,
mint a szálló madarat.
Engedem, hagyom repülni,
s kapok egy új hónapot,
s bár az idő száll felettem,
minden nap nyomot hagyok!

Lám, csak változik a Hold is,
most felhő takarja el,
néha elfogy, néha hízik,
s minden új nap útra kel.
Aztán tovaszáll a felhő,
a Hold újra rám nevet,
hol előjön, hol elbújik,
mint egy játszó kisgyerek!

Hiszem, élvezi a létet,
sokat látott, bölcs, öreg!
Nem rohan, s az égi pályát
emlékekkel tölti meg.
A látványtól gazdagodva,
vár új órát, új napot,
s büszkén néz az ablakomba,
látja nézem, ott vagyok!

Kedves Holdam, vidd magaddal
a búcsúzó februárt,
s holnap már a márciusra
aggas új fénylő ruhát.
Én még ezt a mát megélem,
teszem csak a dolgomat,
hiszem, hogy a változástól
lehetek majd boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2021-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!


Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!

Kezdj csak el beszélni!
Ne fojtsd el magadban.
Ne legyen a lelked
dühtől forró katlan.

Hiszen sérelmeid
téged betegítnek.
Lélek fájdalmakat
a testre vetítnek.

Minden betegségnek
ez áll hátterében,
csupán ennyit kéne
megérteni szépen.

Az ilyen konfliktus
drámaian hat ránk,
váratlanul is ér,
s inkább visszaadnánk.

Mint egy képen csapás,
megütközünk rajta,
elfogadhatatlan,
olyan gyilkos fajta.

Elszigetelt marad,
mert magadban tartod,
önmagad csukod rá
magadra az ajtót.

Belül dédelgeted,
mintha az jó lenne,
de vigyázz mert ott van
a méreg is benne!

Végül a konfliktus
azért okoz terhet,
nem lelnek megoldást
azonnal a lelkek.

Hosszan rágódsz rajta,
elásod magadba,
és a végén ez lesz
betegséged magja.

Dühvel locsolgatod,
aztán félelemmel,
ettől lesz igazán
beteggé az ember!

Ám ha kibeszélnéd,
elmondanád másnak,
jó esélyt adhatnál
a gyors gyógyulásnak.

Aranyosi Ervin © 2018-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva