Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kulcs a szeretethez

Aranyosi Ervin: Kulcs a szeretethez

Én kulcsot adhatok neked,
hogy megnyithasd a szívedet,
s ha figyelsz átérezheted,
mit is jelent a szeretet.
S ha úgy érzed, az jó nagyon,
akkor, ha lesz rá alkalom,
használd, mert ez a dolgod itt,
s meglátod, kettőt boldogít!
Ki ad, s ki kap, boldog lehet,
egy varázslat a szeretet,
s nem fogy, ereje egyre nő,
folyton növő, érezhető.

Én kulcsot adok hát neked,
nyiss hát meg te is szíveket,
hol árnyék van, hűvös sötét,
hol fájdalmas a földi lét.
Tárd ki a szívek kapuját,
hadd jusson érzés rajta át,
hogy adni jó, és kapni is,
s az boldog lesz, ki ebben hisz!
Meglásd, hogy kitárul a lét,
s árad a jóérzés beléd,
és szebbé válik a világ,
s örülni fog mind, aki lát.

Mert tudd, hogy szeretet a kulcs,
s ha adod fényed, többre jutsz.
Elmúlik minden fájdalom,
ha kedvességemet adom.
Ha simogat minden szavam,
s a mindenségben csak ma van!
Nincsen múlt, többé nem kísért,
s nem kell küzdeni holnapért,
csak megélni az életet.
Ha így teszel, majd szép lehet!

Tanulj szeretni, s add tovább,
tapasztalj meg fénylő csodát!
Bocsáss meg mindent, ami volt,
fájót, mely lelkedig hatolt,
és lásd az élet mit tanít,
s akard tudni, hogy mért vagy itt!
Azért, hogy emberré legyél,
és nap mint nap csak jót tegyél,
s hogy visszakapd, szálljon reád,
dalold az élet dallamát!

A jól tudás kulcsod lehet,
nyisd meg hát bátran szívedet!
Add másnak is azt mi te vagy,
s az Isten magadra nem hagy.
Vigyáz reád és felemel,
és minden kérdésre felel.
Megtudod miről szól a lét,
a válasz elindul feléd!
Ha megtudod, ha ismered,
tenyerén hord majd Istened!

Aranyosi Ervin © 2026-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiányoznék?

Aranyosi Ervin: Hiányoznék?

Hiányoznék, ha nem lennék?
Ha egy másvilágba mennék?
Ha nem írnék újabb verset,
olyat, ami neked tetszett?

Ha átlépnék a küszöbön,
s nem írnám le, hogy küszködöm,
s nem bírok el a világgal,
mert csak megtűr, ímmel-ámmal.

Hiányoznék, ha nem volnék,
többé jó szót sosem szólnék?
A rímjeim elfogynának,
csak elmennék, mert már várnak?

Mindennapi kenyeremet,
nem osztanám meg már veled,
minden verssor kisimulna,
s velem tán egy rész elmúlna.

Hiányoznék? Vagy tán mégsem?
Magányosan, fájón végzem?
Nem hiányzik majd mit adtam,
eltűnök a pillanatban?

Keresel-e, ha elmúlok,
vagy elszakadnak a húrok,
lantom nem zeng újabb dalt már,
vagy posztumusz diadal vár?

Hiányoznék, ha nem lennék?
Verset írni elfelednék?
Ma még itt a Földön járok,
de lassan angyallá válok!

Hiányoznék? Vajon kinek?
Az alkotót ki menti meg?
Elég az, ha ad magától,
aztán eltűnik a mából?

Aranyosi Ervin © 2025-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva