Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: ’56 emlékére


Aranyosi Ervin: ’56 emlékére

Hiába volt, s hiába holt,
ki jobb világról álmodott,
hisz a világ rosszabbodott,
a szabad nép elbujdosott!
S aki maradt, mit sem haladt,
rabbá tette bősz akarat,
tankok festették vérvörösre
a mindent látó falakat.

Hiába várt a barikád,
egy láthatatlan rabigát,
akasztottak nyakunkba hát,
bár lelkünk új holnapra várt!
Rabbá lettünk, nem szabadok,
az ősi nép, a Magyarok,
saját hazában bujdokol,
mit eladtak az árulók!

Mi lett velünk, ünnepelünk,
a múltban megnyugvást lelünk?
Testvérünk fordult ellenünk,
mások írnak sorsot nekünk?
Sötét a múlt, és nem tanult
a nemzet, bárhogy alakult,
élősködöknek térdre hullt,
s fájó ünneppé vált a múlt!

Aranyosi Ervin © 2023-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról


Aranyosi Ervin: Letértünk utunkról

Kínoznak bántva, szüntelen,
a hazug szó lelkembe mar,
csak annak fáj, ki bűntelen,
aki felébredni akar.
Mért erről szól az életünk,
én nem pont ezt terveztem el,
mondd mért packáznak még velünk,
ki az, ki szembeszállni mer?

Nem írhatják át holnapom,
nem ölhetik meg a reményt,
üvöltöm, ki kell mondanom,
hogy nem hagyom a röpke fényt
kialudni, nem engedem,
s a szenvedés is véget ér.
Legyen a lét most több velem,
megharcolok az életért!

Meg kell kapnom, mindazt mi jár,
azért születtem le ide,
atyám a mennybe visszavár,
de mit vihetnék elibe?
Mondjam, hogy jaj, elbuktam én,
legyőzött önző hatalom,
hogy kihűlt bennem a remény,
s a jussomat mind feladom?

Hadd sírjon ősök szelleme,
hogy az utód ilyen silány,
nincs tartása, se jelleme,
s becsapta néhány rút zsivány.
Lelke, ha lázad legbelül,
csak önmagának árt vele,
az ősi láng lassan kihűl.
A büszkeségem hal bele?

Ugyan barátom, mely világ
hozza e rút törvényeket,
élősködő foga, mi rág,
s nem találsz itt észérveket!
Érdek mentén hoznak jogot,
s közben egy nemzet süllyed el,
az áruló, képzel nagyot,
s a léttel szembeszállni mer.

Vállunkon állva megtapos,
gyűjti közben a kincseit,
csendben vagyunk, pofánk lapos,
s hordjuk a bűn bilincseit.
Mi ez a játék emberek,
mi csak gyenge bábuk vagyunk?
S fél ujjal hanyatt döntenek,
mind eldőlünk, majd meghalunk.

Végignézzük csak csendesen,
hogy ez a sors vár itt reánk?
Nem akarjuk, hogy rend legyen,
s elégettük a glóriánk!
Isten maga is elveszett,
s veszni hagyná sok gyermekét?
Kiszállunk, s majd ő elvezet,
nem illik ránk a földi lét?

De akkor mért kellett nekünk,
mire volt jó ez az egész,
mit ért megkínzott életünk,
ha csúfos süllyesztőbe vész?
Ébredeznünk nem ártana,
az élet így nem múlhat el,
egy egész nemzet álma ma,
posvány mocsárban süllyed el.

Naponta várjuk a csodát,
az ég alján az új jelet,
hogy gondolnak ránk odaát,
s a holnap mégis jobb lehet?
Vagy újra várunk messiást,
ki helyettünk, s értünk kiáll,
s addig folytatjuk a sírást?
Emberré kéne érni már!

Támasszuk fel az ősöket,
lelkünkben itt lehessenek!
A szeretet erős szövet,
mutassuk, hadd kövessenek!
Istentől kapott értelem,
emeljen a helyünkre fel,
hogy jövőnk újra szép legyen,
mit minden magyar ünnepel!

Aranyosi Ervin © 2022-04-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen út maradt!


Aranyosi Ervin: Egyetlen út maradt!

Leszakadt a híd mögöttünk,
megfordulni nem tudunk,
mostantól egy új irányba
vezethet csak az utunk!
Döntenünk kell a jövőnkről,
vagy majd mások döntenek,
s megígérik, életünkbe
mocskos löttyöt öntenek.

Valójában egy utunk van,
vagy elpusztul a világ!
Emberiség közös lelkén
élősködők foga rág.
Megmaradunk rabszolgának?
Még inkább azok leszünk?
Vagy teszünk az ősi módon,
s boldogulhat nemzetünk?

Eljött, ez az utolsó perc,
lépünk, vagy nem lesz tovább!
Egyesítjük lelkeinket,
vagy maradunk ostobák?
Lesz közünk a változáshoz,
vagy felettünk döntenek?
Gyógyulnunk kell, hisz a Földünk
és az ember mind beteg!

A félelem vírusával
fertőződött meg a lét!
A „megoldást”, az okozók
készen teszik le eléd?
Elhiszed a hazugságot,
s csörgeted a láncaid?
Vagy keresed a megoldást,
mi a lelkedben lakik?

Emberekké kéne válnunk,
tisztelni az életet,
legalább már annyit tudni,
mint egy újszülött gyerek!
Lélek szinten kapcsolódni,
felemelni másokat,
szívből jövő szeretettel
álmodni új álmokat!

Útjelző tábla előttünk,
e percben választhatunk,
most dönthetünk a jövőnkről,
hogy milyen választ adunk!
Mi alkotunk új világot?
Vagy hadd menjen így tovább?
Él-e ember majd a Földön,
teszünk magunkért csodát?

Nem lesz többé a világunk
olyan már, mint azelőtt!
Vagy teremtjük a jövőnket,
vagy kapunk egy szemfedőt!
Nekünk csak fel kéne állnunk,
s a sakktábla leborul,
technokrata vérszívóknak
örökre bealkonyul!

Ha maradunk kiszolgálók,
hát örökre elveszünk,
uralják a testünk, lelkünk,
rabbá teszik szellemünk!
Mi tudjuk a világunkat
emberibbé tenni csak,
szeretetre, emberségre
építve egy másikat.

Most uralhat a sötétség,
árnyék van a lelkeken,
széjjelhúz a szörnyű kétség,
a program embertelen!
Erőszakkal, háborúban
látjuk már, nem győzhetünk,
fényt vinni a nagyvilágba
úgy tudunk, ha szeretünk!

Szeretettel a tudásnak
magját szórjuk szerte szét!
Ébredezzen minden ember
és használja az eszét!
Ébredjen, ki élni nem fél,
aki gondolkodni mer!
Szeretni kell, okkal élni,
Földünk többet érdemel!

Tegyük jobbá a világot,
tőlünk legyen gazdagabb,
csak a szeretet emel fel,
csak ez az egy út marad!
Minden egyéb járhatatlan,
csak a pokolba vezet,
akkor válaszd azt az utat,
ha a horrort élvezed!

Ám, ha szebb jövőre vágynál,
s megóvnád családodat,
utódoknak jövőt adnál,
és nem adnád el magad,
érzéssel és békességgel,
nyújtsd hát ki a két kezed,
s látod majd, hogy szebb jövőbe,
csak egyetlen út vezet!

Ha majd egymást kézen fogva,
együtt, egyfelé megyünk,
új világot megalkotva
ismét emberré leszünk.
Az élethez mindenünk van,
amit csak elképzelünk,
építsünk a szeretetre,
s legyen több a lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021.11.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miértünk van


Aranyosi Ervin: Miértünk van

Mi értünk van a nagyvilág.
Miért keresnénk hát hibát?
A természet tökéletes,
s a sok tudós hibát keres.

Önmagától nem romlik el,
ahhoz emberi rumli kell,
mely ősi rendet felkavar,
mert mindent uralni akar!

Megérteni kéne csupán
és nem rombolni ostobán,
hanem figyelni, ha lehet,
a varázsló természetet.

Mindenre vannak válaszok,
amit, ha kell, hát meg kapok.
Nem csak agyalni mindazon,
hogy ebből mi lehet haszon.

Rá kéne jönni: – Nem lehet,
uralni a természetet,
nem győzhet ember, akarat,
erőszak csodát nem arat.

Élő ellen a vegyszer árt!
Vegyszertől védd meg a határt,
az ember a kár okozó,
önmagára is bajt hozó.

Nincsen fejlődés, csak hiba,
halált szolgál a technika.
S hidd el, az nem is emberi,
ki ebben örömét leli.

Egyre több az élősködő,
csak háborút hoz a jövő!
Az ember vak, a pénz az úr,
s a kötelék is meglazul,

a Föld nem fogja tűrni azt,
hogy az ember folyton fogyaszt,
harácsol, elvesz és ural,
s tele a raktár áruval.

Mégis van járvány éhezés,
főleg ott, hol a pénz kevés.
Ott láthatsz sovány gyereket,
kit a világa nem etet.

Máshol meg fényűző a lét,
uralják mások életét,
s hiszik, majd mindig így marad…
Az ember rossz úton halad!

Fényűzés csábít szemeket,
s kihal közben a szeretet,
nincs együttérzés, nincs remény,
nincs természetes tiszta fény.

Kitűzött cél a nagy siker,
amiért folyton tenni kell,
legyőzni mást, gyengébbeket,
s venni, hogy több jusson neked.

Hidd el, a pénz nem boldogít.
Egészen más a dolgod itt!
Nem az, hogy hatalmat szerezz,
hisz attól boldog nem lehetsz!

Elölről kéne kezdeni,
tanuljunk meg teremteni!
Visszaszerezni a tudást,
s abbahagyni az árulást.

A természet az Istenünk,
ha gyilkoljuk, kihal velünk,
vagy jól meglesz majd nélkülünk,
amikor végleg eltűnünk.

Tán nem késő, ébredjetek,
óvjuk meg a természetet,
tiszteljük meg a fűt, a fát,
maradjon élőn a világ!

Aranyosi Ervin © 2021-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik világunk

Fotó: Pap Zsuzsanna

Aranyosi Ervin: Haldoklik világunk

Ember, látod, hogy fuldoklik
szemetedtől a világ?
Csodálkozol, hogy keservét
szegény Földünk önti rád!

Természeti katasztrófák,
kihaló állatfajok,
ezek mind a te nyomaid,
nyitott szemmel láthatod!

Fentről mocskot szórsz az égből,
szétdobálod szemeted,
de a világod beszűkül,
soká már nem teheted!

Jó lenne már felébredned,
bolygód lassacskán kihal,
s magával ránt a pokolba,
egek villámaival!

Ember, látod, hogy haldoklik
körülötted a világ?
Ne légy hát élősködője,
amely gyilkol, ami rág!

Legyél végre emberséges,
mentsd, ami még menthető!
Ha kipusztul a természet,
rád is vár a temető!

Aranyosi Ervin © 2020-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szúnyogot fogtam


Aranyosi Ervin: Szúnyogot fogtam

Nézd csak fogtam egy szúnyogot!
A fülembe dalt dunnyogott,
de nem tetszett a zenéje,
hát elkaptam. Ne zenélje!
Ne is szívhassa a vérünk,
nélküle nyugodtan élünk!
Fogom, nehogy elrepüljön,
s vért szívni nyakunkra üljön!
Talán eztán nem röpköd ő,
nem lesz többé élősködő!
Ne szívja a mások vérét,
ne így csillapítsa éhét!
Táplálkozzon inkább másképp!
Ne szívjon vért, s ne a másét!

Aranyosi Ervin © 2018-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva