Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Újra kéne álmodnunk a létet

Aranyosi Ervin: Újra kéne álmodnunk a létet

Ez a világ valahogy félresiklott,
nem arról szól, amiről kellene!
Az emberek elfeledték a titkot,
s a lényegbe már nem látnak bele!

Hiszen élhetnénk boldogan és szépen,
nagy vidáman együtt, boldogan!
Nem fuldokolva az élet tengerében,
s az időben, mely csupán elrohan!

Megtölthetnénk végre tartalommal,
s nem hajszolnánk az ördögadta pénzt,
és nem törődnénk önző hatalommal,
amely csak gonddal és kínnal tetéz!

Újra kéne álmodnunk a létet,
és szeretettel tölteni tele,
hogy elmondhassuk, újra jó és szép lett,
és többé már nem halhatunk bele!

Aranyosi Ervin © 2025-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gondolat szabad!

Aranyosi Ervin: A gondolat szabad!

Ha igazadat ki nem mondhatod,
ha beléd fojtják színigaz szavad,
ha összetépik leírt mondatod,
azért azt tudd, a gondolat szabad!

Ha rácsok közé lökik testedet,
és megkínoznak, s csak a kín marad,
akkor sem győzik le a lelkedet,
mert jól tudod, a gondolat szabad!

Ha elrabolják majd a tiszta fényt,
de képzeleted szárnya megmarad,
a szíved mélyén őrzöd a reményt,
s nem adod fel! A gondolat szabad!

Az igazságot is elföldelik,
s a hazugság a szűrőn fenn akad,
a kiutat a lelkek meglelik,
hisz van fogódzó, a gondolat szabad!

Míg szíved mélyén él a szeretet,
míg jó embernek érzed még magad,
míg fejedet büszkén felemeled,
mert különb vagy, s a gondolat szabad!

Ha kirabolnak, s elvész mindened,
ha összes kincsed a hited marad,
még mindig megsegíthet Istened,
hisz teremtő vagy, s a gondolat szabad!

Aranyosi Ervin © 2020-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra…

mikor mosolyra
Aranyosi Ervin: Mikor mosolyra…

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.
A fájdalmat, mit néha érzel,
becsüld meg jól, mert érted él!
– Odafigyel rá mind, ki éber –
figyelmeztet, hozzád beszél.

Megmutatja, hogy hol hibázol,
– míg terhedet le nem rakod.
Jelzi a bajt, de meg nem gátol,
s ha mégis tetszik, „hordhatod”!
Miket gyógyszerrel csillapítasz,
nem a betegség, csak a tünet!
A kór eközben benned virraszt,
lappang a mélyben: – Ő üzent.

Az okok mind árnyékban állnak,
s megnézni Őket nem mered!
Álmodban mind lidérccé válnak,
s ijesztgetik a szellemed.
Kínzód a múltad egy darabja,
vele kéne, hogy szembe nézz!
Lelked e börtön néma rabja,
s elméd sem bátor, tettre kész.

Hited talán sokat segíthet,
– keresd magadban Istened!
Ellazult tested erőt meríthet,
lelkedben keress „ihletet”,
útmutatást: Mely érzés bántott?
Mit söpörsz szőnyeged alá?
Mi bánt, mi az, mi újra lázong,
– míg elméd féken tartaná?

S mikor mosolyra támad kedved,
a Nap ismét reád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Aranyosi Ervin © 2011-03-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva