Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…


Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…

Nézlek, nézlek és mosolygok,
ragyog rám a pillanat,
tőled szépülnek a dolgok,
ami szép, mind itt marad.
A gondok mind tovaszállnak,
elsodorja az idő,
álmaink közössé válnak,
jóérzésünk egyre nő.

Része lettél életemnek,
nem élhetek nélküled!
Nem emlékszem, mért szeretlek,
ez egy bűvös révület.
Valósággá szépült álom,
összeérő vonalon,
öröklétűnek találom.
Delejes e vonzalom.

Belenéztem szép szemedbe,
megcsodáltam lelkedet.
Egykor önként engedett be,
s lettem boldog, így veled.
Kísérlek a hosszú úton,
gyűjtögetjük kincseink,
ha nehéz, a kezem nyújtom,
s élünk érzések szerint!

Nézlek, nézlek és csodállak!
Közössé vált életünk.
Lelkeink is eggyé váltak,
s gazdagabb a lét velünk!
Gondjaink elmenekülnek,
emlék-hegyünk egyre nő,
álmok helyükre kerülnek,
s csupa jó kerül elő!

Részed lettem, részem lettél,
már egymáshoz tartozunk!
Talán jobbá is szerettél,
egymásra csak jót hozunk!
Elmerültem szép szemedben,
elvarázsolt a szíved,
ami rossz volt elveszejtem,
azt az ördög veszi meg!

De a többi, mint a napfény,
ömlik rám, felmelegít.
Nézlek, nézlek és mosolygok,
s ragyognak rám szemeid!
Része lettél életemnek,
táplálékom csak te vagy,
éhséget már nem teremtek,
forrásvizem szép szavad.

Éhem, szomjam csókkal oltod,
karjaidban elveszek,
holnapomat is te hordod,
amíg vagy, addig leszek!
Ölelésben összeérünk,
s ez a pillanat örök,
egyek vagyunk míg csak élünk,
csak általad működök.

Nézlek, nézlek és csodállak,
hogy fért beléd ennyi szép,
és ha két karomba zárlak,
együtt írhatunk mesét.
Együtt írjuk holnapunkat,
érzéseidet lesem,
s hiszem, lelkem, rád nem unhat,
mert te éltetsz kedvesem!

Aranyosi Ervin © 2023-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mit látsz a tükörben?

aranyosi_ervin-mit_latsz_a-tukorben

Aranyosi Ervin: Mit látsz a tükörben?

 Ha tükörbe nézel, mondd, mit akarsz látni?
Szemeden keresztül lelkedet csodálni?
Vagy az arcod nézed, keresed a szépet,
mennyi kedves nyomot hagyott ott az élet?
Szemeid sarkában, sok kis szarkalábat,
mit sírás, s nevetés évek alatt vágtak?
Vagy a homlokodon a sok apró ráncot?
– Gond és aggodalom lejtett rajta táncot?
Szájad szegletétől mosoly ránca ered,
te vagy a legvonzóbb, mikor ezt viseled.
Apró nyomott hagyott minden nevetésed,
a vidám perceket szép arcodra vésted.
Ám nyomot hagyott ott bús szomorúságod,
mikor nem találtad csodaszép világod.
S ott van az irigység, düh, s harag redője,
minden nyomorúság csalfa eredője.
Az arcod egy térkép, utadat mutatja,
rajta van életed minden kis darabja.
Fogadd el ilyennek, szeresd kicsit szebbé!
Hidd el a jó Isten ugyanezt szeretné!
Legyen életedben több öröm, vidámság,
engedd, hogy lelkedet jó kedvűbbnek lássák!
Gonddal és bánattal ne mélyíts el ráncot!
Lelkednek békéjét keresd, s megtalálod.
Arcod tegye szebbé mosoly, lágyság, derű,
mert az élet édes, – a nem lét keserű!
Mondd, mit akarsz látni, ha tükörbe nézel?
Egy boldogabb lelket, – édesítve mézzel?
Választás a tiéd, kövesd hát a vágyad,
rajzolja arcodat derű és csodálat!

Aranyosi Ervin © 2013-07-19.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva