Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…

Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…

Nézlek, nézlek és mosolygok,
ragyog rám a pillanat,
tőled szépülnek a dolgok,
ami szép, mind itt marad.
A gondok mind tovaszállnak,
elsodorja az idő,
álmaink közössé válnak,
jóérzésünk egyre nő.

Része lettél életemnek,
nem élhetek nélküled!
Nem emlékszem, mért szeretlek,
ez egy bűvös révület.
Valósággá szépült álom,
összeérő vonalon,
öröklétűnek találom.
Delejes e vonzalom.

Belenéztem szép szemedbe,
megcsodáltam lelkedet.
Egykor önként engedett be,
s lettem boldog, így veled.
Kísérlek a hosszú úton,
gyűjtögetjük kincseink,
ha nehéz, a kezem nyújtom,
s élünk érzések szerint!

Nézlek, nézlek és csodállak!
Közössé vált életünk.
Lelkeink is eggyé váltak,
s gazdagabb a lét velünk!
Gondjaink elmenekülnek,
emlék-hegyünk egyre nő,
álmok helyükre kerülnek,
s csupa jó kerül elő!

Részed lettem, részem lettél,
már egymáshoz tartozunk!
Talán jobbá is szerettél,
egymásra csak jót hozunk!
Elmerültem szép szemedben,
elvarázsolt a szíved,
ami rossz volt elveszejtem,
azt az ördög veszi meg!

De a többi, mint a napfény,
ömlik rám, felmelegít.
Nézlek, nézlek és mosolygok,
s ragyognak rám szemeid!
Része lettél életemnek,
táplálékom csak te vagy,
éhséget már nem teremtek,
forrásvizem szép szavad.

Éhem, szomjam csókkal oltod,
karjaidban elveszek,
holnapomat is te hordod,
amíg vagy, addig leszek!
Ölelésben összeérünk,
s ez a pillanat örök,
egyek vagyunk míg csak élünk,
csak általad működök.

Nézlek, nézlek és csodállak,
hogy fért beléd ennyi szép,
és ha két karomba zárlak,
együtt írhatunk mesét.
Együtt írjuk holnapunkat,
érzéseidet lesem,
s hiszem, lelkem, rád nem unhat,
mert te éltetsz kedvesem!

Aranyosi Ervin © 2023-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!